A háborús propaganda kifulladása után úgy tűnik, a „gender” maradt a Fidesz utolsó nagy politikai álfenyegetése. Az Orbán-párt képviselői a miniszterjelöltek parlamenti meghallgatásain is több alkalommal visszatértek az elmúlt évek jól ismert, gyermekvédelminek mondott paneljeihez. Csizmadia Zoltán, katolikus teológus, az Egyházfórum Alapítvány elnökének írása.
A gyomorforgató végjáték gyorsuló tempója elszédít, sorban állnak a bohócok, hogy megtegyék egymásra a terhelőt, öldöklő küzdelem kezdődött a fennmaradásért, érdemes a legnagyobb zacskó pattogatott kukoricát megrendelni, mert lenyűgöző show-ban lesz részünk a következő napokban.
Láttam én még demokratikus átadást-átvételt, amikor aktákat, fájlokat iktattak, dokumentumok cseréltek gazdát. Ez a váltás viszont olyan volt, mint amikor a megszálló csapatok egy éjszaka alatt, titokban, sunnyogva kivonulnak, és az irhájukat mentve kipakolnak minden szekrényt. Ez a Fülszöveg, az e heti HVG ajánlója.
„Nincs törvény, ami tiltaná politikusok számára a választók teljesen hülyének nézését, szóval Orbán nyugodtan megpróbálhat úgy tenni, mintha 16 év alatt álmaink Magyarországát építette volna fel, de attól csak még égetőbbé válik a kérdés, hogy miért aratott a Fidesszel szemben rekordgyőzelmet Magyar Péter és pártja.”
Ha ilyen finomhangolással kezdődik a rendszerváltás, ha ilyen egyéni és kollektív jelentőségű, egyszerre szimbolikus és konkrét döntésekkel, akkor az azt igazolja, hogy a politikai tudatosság erős. Olyan erős és következetes, amilyenre az elmúlt évtizedekben (évszázadban) nem volt példa.