A hétvégi tárcasorozatunkban ezúttal ismét Péterfy Gergelyt kértük meg, hogy öt kulcsszót felhasználva dolgozza fel az elmúlt hetet. Neki a korábban 16 éven át mindenhonnan felhangzó, megfontoltan vontatott, alattomosan fenyegető brekegés jutott eszébe.
Most azt kell megtanulnunk, hogy a haza nem a kormány, a haza mi vagyunk. Tudunk úgy beszélni róla, hogy nem minden mondat végén valaki vezetékneve áll? A rend nem ott kezdődik, hogy mindenkit szeretünk, aki „a mi oldalunkon” áll, hanem ott, hogy megtanuljuk megismerni magunkat meg egymást.
Az Orbán-rendszer hű elitje és legfőbb haszonélvezője az a diplomás elit volt, amely most, a rendszer bukása után az akadémiai szférában dolgozna tovább. Szabályozni kellene etikailag ki, milyen feltételekkel dolgozhat szakértőként, tanárként tudományos területen.
A most megbukott kormányzat azon dolgozott, hogy ne lehessen neki nemet mondani. Evolúciós nyomásával szelektálta ki azokat, akik minden fenyegetés ellenére képesek voltak erre. Létrejött a nemet mondók rettenthetetlen faja. És most újabb nagy megméretés előtt állnak: tudnak-e igent mondani. Vélemény.
A kampányüzemmód még tart, de csendes stílusváltással és csendes forradalommal elindult a Tisza-kormány érdemi munkája, zajlik a romeltakarítás és építkezés kezdődött. Ebben most szerepet kapnak szakértők, civilek és érdekvédők is. Ez a Fülszöveg, az e heti HVG ajánlója.