A harmadik rendszerváltásnak nem újabb győztes alkotmányára van szüksége. Hanem a mi alkotmányunkra. Olyanra, amelyet ismerünk, értünk, megvitattunk, alakítottunk, népszavazáson erősítettünk meg, és ezért meg is védünk, ha szükséges.
Arról volt szó, hogy a közmédia befogja a politikai pofáját, amíg ki nem alakulnak az új és immár tisztességes pofázási feltételek. Ha ezek már seperc kialakultak, miért nincs rendes híradó? Ha nem alakultak ki, és persze, hogy nem alakultak ki, akkor miért van politikai hírszolgáltatás egyáltalán?
Magyar Péter tehát átlépte a Rubicont. Mint kétezer éve: visszafordulás innen már nincs, a meccs viszont még nyitott. A Tisza feletti ítéletet az alapján lehet majd kihirdetni, mit építettek a lerombolt rendszer helyébe. Az alkotmánymódosítás életbelépésétől övék minden felelősség. Ez a Fülszöveg, az e heti HVG ajánlója.
Az országnak már hetven százaléka áll a kormány mellett, és rohadtul nem érinti meg őket, hogy a havi ötmilliós fizetésért hümmögő balfácánt leszedik, és ezután nem fér hozzá az ötven kocsiból álló flottához. Sőt inkább azon tanakodnak, hogy eddig minek volt.
Az Alkotmánybíróság legitimitását kérdőjelezi meg, hogy Hende Csabát annak ellenére választották alkotmánybíróvá, hogy ehhez hiányzott a törvényben előírt szakmai teljesítménye és háttere.