2021 júliusában letettük a maszkot, hatottak az oltások, és már öt éve nem hozzuk szóba, ami történt. Érthető, senki nem gondol vissza szívesen arra, amin 2020–2021-ben átmentünk, de mégis, hosszú távon magunknak ártunk azzal, hogy úgy teszünk, mintha egy csapásra visszatértünk volna a normalitáshoz.
Rekkenő hőségben készült az e heti lap, mi pedig Bismarckot idézzük. Vagy Talleyrand-t? Szubjektív lapajánló.
Az egész rezsicsökkentős bűvésztrükk megszüntetése jót tenne általában, mert ez így semmi más, mint felhívás pazarlásra. Amit végül úgyis kifizetünk.
A NER haláltusája nem csupán a heccsajtót, de a maradék szabad sajtó pár darabját is kiütheti. Amíg a Népszava mostani drámája egyértelműen a NER szennyes hordaléka, amely az új demokratikus hatalom számára alapvetően a kármentés feladatát rója, addig a napokban rövid úton képviselői indítványként benyújtott médiatörvény-módosítás demokráciadeficittel fenyeget.
Ahogy nagyon sajátos magyar szervezett bűnözés épült ki az Európai Unión belül az Európai Unió forrásainak megszerzésére, eltulajdonítására, úgy nagyon sajátos magyar virtusra, társadalmi önismeretre, munkára van szükség ennek felszámolásához. De a jogot jogszegéssel nem lehet helyreállítani. Nem, nem, soha.