Ilyen amerikai elnököt még nem látott a teljesen tanácstalan és döbbent világ. Grönland példája megmutatta, hogyan védheti meg magát Európa. Mi a lengyelek külön dilemmája ebben a helyzetben? És hogyan fest mindez Amerikából nézve? Nemzetközi lapszemle.
Jókat kacarászott a nagyérdemű a héten a mesterséges intelligencia által generált propagandafotókon, rajta a hős, zsákban meleget hozó Orbánnal, a pingvinekkel táncoló Trumppal. Béke és biztonságteremtőnek mondják magukat. Ezzel csak a valóságot rejtegetik, az egyre kíméletlenebb állami erőszakot. Mit tegyünk mi, szemtanúk?
Három hét telt el azóta, hogy az Egyesült Államok lecsapott Nicolás Maduróra, Venezuela elnökére és feleségére. Egy Venezuelában élő angoltanárral, egy politológussal és egy újságíróval beszélgettünk Trump katonai akciójáról, és arról, azóta hogyan élnek, mi változott országukban. Meséltek óvatosságból titkolt örömről, lassan múló félelemről, ma is sűrűn „tisztított” mobiltelefonokról, gyakori utcai ellenőrzésekről, venéz Voldemortokról és arról is, hogy a „viva la pepa” jegyében miként tudnak olykor a halálosan komoly ügyekben is derűsek maradni.
Szombaton szövetségi ügynökök lőttek le egy férfit az utcán, a kormányzat állítása szerint fegyverrel közelítette meg az ügynököket, de az esetről készült videókon nem ez látszik.
Hatékony fegyvert ad Magyar Péter kezébe, hogy Orbán Viktor a Benes-dekrétumok ügyében tapintatos marad az ugyancsak oroszbarát szlovák miniszterelnökkel – mutat rá elemzésében az osztrák lap.