Az Egyesült Államoknak megvan az ereje és a tudása ahhoz, hogy tetszőleges országokból tetszőleges elnököket (királyokat, istencsászárokat és törzsfőnököket) emeljen ki, azonban a morális alapok bizonytalanok, a gazdasági érdekből történő ítélkezés és ítélet-végrehajtás pedig túlságosan emlékeztet a magyar gyakorlatra, miszerint vannak jó diktátorok és vannak rossz diktátorok.
A választáshoz és ezzel jó eséllyel legalábbis fél-rendszerváltozáshoz közeledve egyre inkább érezhető új, valódi nemzetpolitika megalkotásának szükségessége. Ennek egyik legfontosabb kérdése az, hogy mi a nemzetpolitika alanya és tárgya: kik tartoznak a magyar nemzethez? Zalatnay István teológus, református lelkész írása.
Lassan, kényszeredetten gyűlnek a mondatok, és előbb vagy utóbb – ez a történelmi szükségszerűség – összeáll az utolsó beszéd.
Trump elhozta Nyugatra is a világrendet, amelyben az erősebb azt teheti, amit érdekei diktálnak. Nagyobb baj, hogy visszahozta az érdekszférák politikáját, amiből kiindulva mi nagyon rossz helyen élünk.
Arthur C. Clarke jóslatai csak részben bizonyultak túl merésznek. Európának a távolodó és kiszámíthatatlan Amerika és a közeledő Kína között kell megtalálnia a helyét. Milyen esélye, feltétele van a kódolt felfordulás után a társadalmi megbékélésnek Magyarországon? Mi várható rövid távon a magyar gazdaságban? És a választás után? Ez a Fülszöveg, az e heti HVG szubjektív ajánlója.