Az együttélés jövőbeli színtereit és az anyagi örökség újrahasznosításának lehetőségét egyaránt vizsgálják az építészek az idei világkiállításon Velencében. A Covid-járvány miatt egy évvel elhalasztott 17. Építészeti Biennálé ezúttal nem arról szól, hogyan szárnyaljon a tervezői fantázia, ha a pénz nem számít. Hashim Sarkis libanoni professzor, a kiállítás főkurátora még a világjárvány előtt néhány hónappal „Hogyan fogunk együtt élni?” címmel drámai hangú felhívással fordult az építészek nemzetközi közösségéhez, hogy a klímaváltozás, a politikai konfliktusok és a növekvő gazdasági egyenlőtlenségek realitásából kiindulva, tudósokkal és művészekkel együttműködve lehetőleg olyan tervekkel álljanak elő, amelyek az emberiség jövőbeli közösségi életét támogatják – abban az időszakban, amikor a részben élhetetlenné váló bolygón különböző népekkel és maradék állatpopulációkkal kell összeszorulnunk.