Talán még soha annyi ellentüntető nem fogadta a miniszterelnököt országjárásán, mint Győrben. Orbán Viktor többször is arra kényszerült, hogy emelt hangon üzenjen nekik a színpadról, ami inkább riadt rikácsolásnak tűnt, mint határozott fellépésnek. A tömegben eközben fekete ruhás, szervezettnek tűnő Fidesz-szimpatizánsok próbálták megakadályozni, hogy a tiszások bejussanak a Széchenyi térre.
A DK, a Mi Hazánk és a Tisza jelöltje is aláírt egy nyilatkozatot, amiben megígérték, hogy április 12-ig nem tesznek ki újabb választási plakátot.
A városi levegő szabaddá tesz, a vidéki meg magyarrá – fejtegette a miniszterelnök mezőfalvai kampánybeszédében 16 nappal a választás előtt.
„Itt nincs olyan vérdurva kampány, mint másutt, nincs olyan őrjöngés” – lepett meg bennünket egy településvezető, amikor bejártuk Zala megye három választási körzetét. Voltunk kormányhoz hű falvakban, beszéltünk polgármesterrel, aki ellenzékben töltötte a NER-korszakot, eljutottunk Keszthelyre, ahol korlátozták a politikai plakátcsatát. És persze kíváncsiak voltunk arra is, milyen a hangulat egy évtizedek óta nagyjából elfelejtett városban, Nagykanizsán, ahol maga a miniszterelnök lelkesít.
Fekete ruhás férfiak álltak sorfalat egy győri utcánál, ezzel akadályozták, hogy az ellentüntetők a miniszterelnök beszédére a főtérre jussanak.