0° Budapest
2026 április 25., szombat
Mindenki értékel – ki így, ki úgy.
Ismét felbukkantak Orbán Viktor országjárásán azok a fekete ruhás férfiak, akik a győri rendezvényen igyekeztek távoltartani az ellentüntetőket. A miniszterelnök a színpadról magyarázta a Tisza-szavazóknak és a fiataloknak, hogy ukrán barát kormányt szeretnének, pedig nem ez a magyar érdek, közben egymásnak feszültek az emberek a „Fidesz a biztos választás” molinók között. Helyszíni riport.
Jogászszemmel néztük végig azt a több, mint furcsa videót, amit a kormány azzal a céllal tett közzé, hogy hitelesítse a fő kampánytémává emelt ukrán kémsztorit. De sikerült?
Amikor a gátlástalanság és az ostobaság összeér: két héttel a választások előtt legyártottak maguknak egy újabb Szőlő utcai botrányt és saját maguk hozták nyilvánosságra.
A magyar társadalom fölött időről időre megjelenik egy hosszú időn át kormányzó nagy párt – ezt példázza az elmúlt 16 év is. De vajon helytállóak-e történeti analógiák ma, amikor a helyzet világos: a Fidesz eltérítette Magyarországot a demokratikus fejlődés útjáról és mintha a végzetébe rohanna? Milyen lehetséges forgatókönyvei vannak egy domináns párt eltűnésének? Orbán magától lett olyan, amilyen, vagy a magyar választók „terméke”? Mennyiben játszott szerepet a Fidesz hosszú kormányzásában a Nyugat viszonylagos gyengesége? Hogyan termelődhetett ki a Tisza Párt és vannak-e a pártpaletta átalakulásának generációs összefüggései? Ezekről is kérdezte a HVG Címlapsztori legutóbbi rendezvényén Csizmadi Ervint, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatóját Dobszay János és Hamvay Péter.
