Egyre több lesz a NER-től való eltávolodásról szóló, „tékozló fiú történet”, amely a rendszerrel való alkukról szól. Mi kell a hiteles bocsánatkéréshez, miért nem elégedhetünk meg az (ön)elemzésekkel és magyarázatokkal?
Ki látott már ilyen szánalmas, túlélésért folytatott pitizést? Mit lehet ezzel kezdeni azon kívül, hogy az ember feszengve követi, hogyan csinál magából percről percre nagyobb balféket az az ember, aki ellehetetlenített maga körül egy egész országot.
1988-ban, 38 éve, elsősorban azért alapítottuk meg a Fideszt, hogy senkinek se legyen túl sok hatalma. Az április 12-ei választásokon az eredeti Fidesznek ezt a célját a Tisza Párt képviseli.
A választónak nem kell olyan áldozatokat vállalnia, mint Szabó Bence volt rendőr századosnak. Az egyetlen kényelmetlenség: négyévente egyszer, 13 órán keresztül van az emberek kezében, hogy ítélkezzenek. Utána már nincs súlya semminek, sem egy Facebook-lájknak, sem a tüntetésnek.
Ha a hatalom veszít, az persze nem jelenti azt, hogy mostantól másképp leszünk egyformák. Nem erre adunk felhatalmazást, hanem pont arra, hogy lehessünk sokfélék, különbözőek, a mélyen hívő falusi kertésztől a liberális leszbikusig. Akik most együtt indulnak el. Nem azért, mert pont ugyanazt gondolják, hanem mert mind kinőtték Orbán ketrecét. Aztán majd vigyázunk, hogy ne építsünk új ketrecet.