0° Budapest
2026 szeptember 23., szerda
A magyar film jövője nem azon kellene múljon, hogy ki kerül a jelenlegi szereplők helyére, hanem azon, hogy képesek vagyunk-e kilépni abból a logikából, amelyben a film a hatalom függvénye marad. Jancsó Dávid írása a magyar filmes szakma jelenlegi helyzetéről és lehetséges jövőjéről – a színfalak mögött dolgozó alkotók szemszögéből.
Az 1930-as évek Európájában a növekvő veszélyekre figyelmeztetett Jean Giraudoux francia író a Trójában nem lesz háború című darabjában. Az Iliász illusztris alakjait felvonultató drámát Kovalik Balázs mai környezetben állította színpadra az Örkény Színházban. A Münchenben élő rendező, tanszékvezető örül, hogy megúszhatta az elmúlt tizenhat évben a politika által megkövetelt érdekviszonyokat, a megfelelési kényszert, a Fidesz bukása utáni helyzetről pedig azt mondja, hisz a társadalom morális megtisztulásában és reméli, hogy a magyarok józanabbak, humánusabbak lesznek.
A hazai neoavantgárd aranykora, mikor a művészet még tétre menő, húsba vágó játék volt. Mit érez egy művész, akinek kicsúszik a kezéből élete fő műve? Különleges filmekre és kiállításra hívjuk fel a figyelmet.
A Liza, a rókatündér és az X – A rendszerből törölve című filmek rendezője, Ujj Mészáros Károly ezúttal színházban rendezett: egy klasszikust vett elő, amelyről a külpolitikai híreket elnézve úgy érezzük, aktuálisabb, mint valaha.
„Feltételes módban nem kérünk bocsánatot, mert a bántalmazás sem feltételes módban történt” – üzente Eszenyinek a Valami Amerika színésze.
