Mi ad okot az optimizmusra és mi a pesszimizmusra a hazai fenntarthatósági törekvésekkel kapcsolatban? Hogy lesz egy idegenforgalmi közgazdászból treehugger, és hogy látja, elég lesz-e amit most teszünk, és ha nem, mennyi időnk van és mit kellene jobban csinálnunk? A fenntarthatósággal foglalkozó TEDx-videósorozatunk második részében, Hankó Gergely természetvédelmi mérnökkel, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének ügyvezető igazgatójával beszélgettünk.
Elképesztő ütemben drágulnak az élelmiszerek, sok közülük 30-50 százalékkal többe kerül, mint egy évvel ezelőtt, de nem egy olyan tétel is akad, amelyben 60 százalék fölötti az áremelkedés. Megnéztük, hogy a rég nem látott szintre nőtt infláció összetevői közül minek az ára nőtt a legcsúnyábban.
1998 első hónapjai óta nem volt olyan magas infláció, mint most, 15,6 százalékkal emelkedtek az elmúlt egy évben a fogyasztói árak. Az élelmiszerek átlagosan 30,9 százalékkal drágábbak, mint egy éve, a maginfláció pedig 19 százalékosra ugrott. És a megemelt energiaszámlák még csak ez után jönnek.
A Mol százhalombattai olajfinomítóját július végén állították le.
Nemcsak kirívóan magasak az áram- és gázárak, de nagyon hullámzók is, a beszerzők így pár óra leforgása alatt óriási összegeket kaszálhatnak, de ugyanúgy óriásit bukhatnak is. A legtöbben ezt nem merik megkockáztatni, most inkább nem adnak árat, így sok kis- és középvállalkozás jelenleg képtelen energiát venni a következő évre. A piacokat leginkább a körvonalazódó EU-s árletörő csomag nyugtathatja meg, sok kereskedő inkább kivár, hátha a következő hetekben már normálisabb árakat tud ajánlani az ügyfeleknek, akik persze szintén ezért imádkoznak.