Van egy zár, amit 67 éven át senki nem tudott feltörni, és utána is csak 51 órányi munkával sikerült
Joseph Bramah a yorkshire-i Stainborough-ban egy parasztgazda második fiaként jött a világra. Az elemi iskola elvégzése után a farmjukon dolgozott, de 16 éves korában baleset érte, ami miatt egész életében sánta maradt, így nem sok hasznát vehették a földeken. Apja ekkor tanoncnak adta a helyi ácsmesterhez, akinél igen gyorsan beletanult a szakmába. A szabadidejében készített hegedűk eladásából szerzett pénzből Londonba ment, ahol egy műbútorasztalosnál kapott munkát, és hamar tanújelét adta találékonyságának. Az Alexander Cumming által 1775-ben szabadalmaztatott vízöblítéses WC-k beszerelésével foglalkozva szembesült azzal a hiányosságukkal, hogy szeleprendszerük rosszul zár, hidegben könnyen befagynak. A hiba kijavítása érdekében kifejlesztette az úszószelepes tartályt, amelyet 1778-ban szabadalmaztatott, majd önállósítva magát a St. Giles-i Denmark Streeten nyitott üzemet. Konstrukciója nagy sikert aratott, egészen a 19. század közepéig gyártották, eredeti darabjai ma is működnek Viktória királynő egykori Isle of Wight-i nyári rezidenciáján, az Osbourne House-ban.
1783-ban megházasodott, feleségével, Mary Lawtonnal öt gyermekük született. Anyagi helyzetének stabilizálódása után a zárak működése kezdte foglalkoztatni. 1784-ben szabadalmaztatta feltörésbiztos zárját, és még abban az évben megalapította a – ma is működő – Bramah Locks Companyt. A magabiztos feltaláló találmányából kitett boltja kirakatába egy mintadarabot (Challenge Lock) azzal a felhívással, hogy 200 guinea (mai értéken mintegy 25 ezer font) üti a markát annak, aki azt feltöri vagy kinyitja. A Bramah-zár 67 évig állt ellen a próbálkozásnak, míg végül 1851-ben a világkiállításra érkező Alfred Charles Hobbs amerikai lakatosnak 16 nap alatt, 51 órai munkával sikerült megtalálnia a szerkezet nyitját. Bramah zárának híre Magyarországra is eljutott. Jókai Mór Fekete gyémántok című regényében a bankár Kaulman Félix így utal rá:
„Ennél nehezebben bevehető erősségeket is kapitulációra bírtam én már. Asszonyszíveken különösen nincs Bramah závár.”
A zár sorozatgyártásához sok gondosan megtervezett, precízen megkonstruált szerszámgépre volt szükség. Elkészítésükhöz Bramah felfogadott egy fiatal kovácsot, a 18 éves Henry Maudslay-t, aki műszaki talentumnak bizonyult. Az általuk megépített prototípusok nagyban hozzájárultak a brit szerszámgépipar kifejlődéséhez.
Bramah 18 találmányát nyújtotta be szabadalmaztatásra, közülük a legjelentősebb a hidraulikus sajtó volt, amelyre 1795-ben kapta meg a szabadalmi jogot. A víz összenyomhatatlanságának elvén (Pascal-törvény) alapuló hidraulikus sajtóval kis működtető erő mellett igen nagy erőt (nyomást) lehet kifejteni. Maudslay javaslata, hogy a hidraulikus henger dugattyúját bőr tömítéssel lássák el, átütő sikernek bizonyult. A Bramah-sajtót ma is alkalmazzák az iparban, feltalálóját a hidraulikai tudomány egyik atyjaként tartják számon.
A minőségellenőrzéshez való ragaszkodásával Bramah a gépipar fejlődéséhez is hozzájárult, miután felismerte, hogy a gőzgépek egyenletes működéséhez az addig alkalmazottaknál jóval szigorúbb szabványokra van szükség. Elgondolása folytán az ipari minőségellenőrzés atyjaként is tisztelik.
Bramah leleményes gondolkodása a bankárok figyelmét is fölkeltette. 1806-ban a Bank of England megbízta egy bankjegy-sorszámozó és -dátumozó masina kitalálásával. 1808-ban készült el a tökéletesített szerkezettel, és a bank 30 gépre adott megrendelést, darabonként 230 guinea-s áron. A gépek egyenként naponta 2000 bankjegyet feliratoztak, szemben az írnokok 400-as teljesítményével.
Utolsó találmánya a fákat gyökerestől kiemelő hidraulikus szerkezet volt. Ennek beüzemelését ellenőrizte, amikor megfázott, tüdőgyulladást kapott, és 66 éves korában, 1814. december 9-én londoni, pimlicói otthonában meghalt.
