„Munkám miatt tudom, mennyire értékes és rövid lehet az élet” – interjú Michael Tsokos vezető igazságügyi orvosszakértővel
hvg.hu: Színes és mozgalmas életrajzát olvasva megütötte a szememet egy adat, miszerint becslése szerint pályafutása során mintegy 200 ezer holttestet látott. Mindez egy 2015-ös interjúban szerepelt; mennyit nőtt azóta ez az elképesztő szám?
Michael Tsokos: Ha becsülnöm kellene, akkor azt mondanám, hogy 50–60 ezerrel. Ez a valóban óriási szám jelentős részben a 2004-es cunami áldozataiból áll. A német áldozatokat azonosító csapat tagja voltam, és pár nappal a szökőár után érkeztünk a helyszínre, ahol holttestek tízezreit kellett megvizsgálnunk. Emellett Berlinben a munkám része a holttestek vizsgálata az elhamvasztásuk előtt. Ezekből a csak külsérelmi nyomokra irányuló vizsgálatokból 50–60 is akadhat egy nap során, no és mintegy 2500 boncolást is végzünk egy évben.
hvg.hu: Laikusként adja magát a kérdés, hogy mennyire jelent mindez mentális megterhelést, és hogyan lehet ezt feldolgozni.
M. T.: Tudományos szempontból kell tekinteni a holttestekre. Ezek a testek információforrások, amelyekből tudást kell kinyernünk: mi történt velük, hogyan kerültek ebbe az állapotba? Nem a személyt, pontosabban a néhai személyt látjuk.
A test üres hüvely, amelyet elhagyott a benne egykor lakozó valami; ha nem így kezeljük ezeket, akkor előbb-utóbb beleőrülünk abba, hogy a halált okozó tragédiákon rágódunk.
hvg.hu: Ez a tudományos szempont pedig már gyermekkorában megvolt önben, elvégre többek között a tőzeglápokban megőrződött tetemek iránt érdeklődött.
M. T.: Így igaz, gyerekként nagyon izgatott a régészet, az egyiptomi múmiák, illetve ahogy ön is említette, azok a holttestek, amelyek nagyobbrészt épen maradnak fent a tőzeglápok sajátos tulajdonságainak köszönhetően. Először régész szerettem volna lenni, aztán az élettani folyamatok és a természettudományok miatti érdeklődésem miatt az orvostudomány mellett döntöttem.
hvg.hu: Ahol aztán az igazságügyi orvostant választotta, és pályafutása kezdeti szakaszában az ENSZ megbízásából megjárta Bosznia-Hercegovinát is, ahol a háborúban elkövetett népirtás áldozatainak azonosítása volt a feladata. Említette, hogy egy igazságügyi orvosszakértőnek szigorúan tudományos szempontból kell tekinteni a holttestekre, de mégis felmerül a kérdés: hogyan lehet megbirkózni az emberi gonoszság ilyen megnyilvánulásával?
M. T.: Ez volt az első ilyen élményem, ráadásul egészen addig a balkáni háború valami homályos, távoli dolognak tűnt számomra. Olvastam persze róla, és láttam a híradásokat, ám ott döbbentem rá, hogy mindez alig több mint ezer kilométerre zajlott tőlünk – illetve innen, Pécsről, alig pár száz kilométerre. 1998-ban dolgoztam a helyszínen (1999-ben aztán Koszovóban), ahol pár évvel korábban még a háború dúlt, láttuk a lebombázott házakat, az aknák által vájt krátereket és a friss sírokat. Ekkor értettem meg igazán, hogy az élet milyen hihetetlenül gyorsan megváltozhat, illetve véget érhet. Ez a tapasztalat pedig azóta is velem van minden nap, hiszen nem egy esetben olyan emberek holttestein kell boncolást végrehajtanom, akik reggel még munkába indultak, és alig várták, hogy hazatérjenek a családjukhoz, ám aztán elütötte őket egy figyelmetlen sofőr, vagy agyonszúrta őket egy vadidegen. Gyakran kérdezik tőlem, hogy a munkám hogyan változtatta meg a halállal való viszonyomat, amire azt válaszolom, hogy valójában az élettel való kapcsolatomra gyakorolt mély hatást: ennek köszönhetően tudom, hogy mennyire értékes dolog az, és mennyire rövid lehet.
hvg.hu: Napjainkban újra háború dúl néhány órányi távolságra innen, és valószínűleg ebben a percben is emberiségellenes bűncselekményeket követnek el Kelet-Ukrajnában. Tervezi a háborús övezet meglátogatását és az atrocitások kivizsgálását, amennyiben alábbhagy a harcok hevessége?
M. T.: Fontos tudni, hogy ez elsősorban nem az én döntésemen múlik. Az egyes kormányzatoknak, nemzetközi szervezeteknek kell meghozniuk ezt a döntést, és intézkedni az igazságügyi orvosszakértők felkéréséről. Amennyiben ez megtörténne, és rám esne a választás, készségesen vállalnám a megbízást. Ehhez értek, és nagy gyakorlatot szereztem a névtelen áldozatok és a halálukat eredményező okok azonosításában, legyen szó akár a boszniai népirtás során a tömegsírokba szórt emberekről, vagy a 2004-es szökőárban elhunytakról és a terrortámadásokban megöltekről.
hvg.hu: Egy ilyen vizsgálat, illetve annak eredménye minden bizonnyal heves viták középpontjába kerülne, elvégre az ellenérdekelt felek gyökeresen eltérő értelmezéseket próbálnak elfogadtatni a világ közvéleményével. Mindez az ön számára sem ismeretlen, hiszen nagy vihart vert fel például egy kameruni püspök furcsa halála, amelyet önnek kellett kivizsgálnia. Hogyan lehet ilyen körülmények között a szigorú tudományos szempontokra hagyatkozni?
M. T.: Egészen addig, amíg magam biztos vagyok abban, hogy objektíven, érzelemmentesen és pártatlanul ítélem meg a történteket, mindez nem befolyásol. Ez azonban folyamatos önvizsgálatot követel, újra és újra fel kell tennünk magunknak a kérdést: valóban objektívek vagyunk-e, nem befolyásol-e minket az egyik oldal, akik nyilván azon vannak, hogy a leginkább meggyőző és érzelmileg is ható érveket sorolják fel. Ám számomra épp ez a folyamatos önvizsgálat és kételkedés adja a munkám egyik vonzerejét.
hvg.hu: Amellett, hogy nemzetközileg elismert igazságügyi orvosszakértő, Németországban true crime szerzőként szerzett az elmúlt évek során jelentős hírnevet, olyannyira, hogy mára több sikerkönyv szerzője. Mikor és miért döntött az írói karrier mellett?
M. T.: Nem mondanám ezt tudatos döntésnek, az egész egy felkéréssel indult. 2007-ben keresett meg egy író, hogy egy thrilleren dolgozik, és segítsek neki az igazságügyi orvostannal kapcsolatos részekben. Elmondtam neki néhány esetemet, amire azt felelte, hogy könyvet kellene írnom, mert ilyen történeteket egyetlen író vagy rendező se tudna kitalálni. Igazat kellett adnom neki, de miután elkezdtem házalni az ötlettel, jó ideig egy kiadót sem érdekelt. Végül 2009-ben jelent meg az első ilyen témájú könyvem, ami azonnal bestseller lett, és valahogy így született meg a true crime műfaj Németországban. Ezután találkoztam Németország egyik legsikeresebb írójával, Sebastian Fitzekkel, aki felkért egy közös könyvre, majd arra is rájöttem, hogy fiktív történetekben is el tudom helyezni a valódi eseteimet, és így indult be az írói pályafutásom.
hvg.hu: Az embereket nyilván nagyon érdeklik a bűnügyek, de emellett jelentős érdeklődés tapasztalható az igazságügyi orvostan iránt is, ahogy azt a Helyszínelők és annak számos spin offjának sikere bizonyítja. Ön is nézte, nézi ezeket a sorozatokat?
M. T.: Láttam belőle pár részt, de nem tartozom a rendszeres nézők közé. Nincs túl sok időm sorozatok nézésére, és ami van, azt számomra érdekesebbekre szánom – mostanság például a Yellowstone a kedvencem. Nem igazán vágyom arra, hogy igazságügyi orvosszakértőkről szóló tévéműsorok nézésével töltsem a szabadidőmet, de azért valamennyire ismerem a Helyszínelőket. Ami biztos, hogy az abban látható technológiai módszerek nem léteznek – nincs olyan például, hogy mintát veszek egy halott ember véréből, a számítógépemmel megvizsgálom, és egy perc múlva már tudom is, hogy ki volt ő. Ez sajnos nem így működik a valóságban, de természetesen egy 45 perces sorozatrészben pont így kell működnie. Emellett kifejezetten jó dolognak tartom az úgynevezett Helyszínelők-effektust, ami azt jelenti, hogy a sorozat sikerének köszönhetően sokan kezdtek el érdeklődni az igazságügyi orvostani pálya iránt. Számomra mindez egyetlen kört alkot: a Helyszínelők, a true crime és az igazságügyi orvostan.
hvg.hu: A Helyszínelők viszont rávilágít egy fontos dologra a maga látványos és felületes módján: az igazságügyi orvostan óriási technológiai fejlődésen ment keresztül az elmúlt évtizedek során. Mik ön szerint a legfontosabb áttörések pályafutása eddigi három évtizede alatt?
M. T.: Az első ezek közül már jó ideje ismert, de nem lehet túlhangsúlyozni a jelentőségét, mert ez tényleg mindent megváltoztatott. A DNS-elemzésről van szó, aminek köszönhetően ma már teljesen máshogyan működik az igazságügyi orvostan és a bűnüldözés. A második a hajanalízis és toxikológia, amelynek köszönhetően pár hajszál vizsgálata révén megtudhatjuk, hogy mit evett és ivott, illetve milyen drogokat és gyógyszereket szedett valaki – akár azt is, hogy mondjuk két hónappal korábban kokaint fogyasztott, vagy három hónappal ezelőtt abbahagyta az alkoholivást. A harmadik a komputertomográfia, azaz CT alkalmazása. Ez természetesen nem új technológia, de a boncteremben az elmúlt évek során kezdték alkalmazni. Ezáltal képesek vagyunk a leletek rögzítésére és úgymond digitális boncolások elvégzésére. Gondoljuk el, milyen lehetőségeket jelentene, ha ez a technológia elérhető lett volna például Lady Diana vagy Kurt Cobain halála idején, és képesek lennénk ma virtuális boncolást végezni, és a legfrissebb tudományos eredmények is információk fényében újravizsgálhatnánk ezeket a híres haláleseteket.
hvg.hu: Beszélgetésünk alapján az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy az igazságügyi orvostan az orvostudomány egyik legizgalmasabb ága, mégpedig épp azért, mert rengeteg más területtel érintkezik a jogtól kezdve a nemzetközi politikán át egészen a csúcstechnológiáig. Ön hogyan látja ezt?
M. T.: Az igazságügyi orvostan kétségkívül nem számít a klasszikus orvosi pályafutások közé. Az orvosi pályát választók túlnyomó többsége betegeket szeretne gyógyítani, nem úgy gondolja, hogy a halottakkal fog foglalkozni pályafutása során. Ám az igazságügyi orvostan igazi olvasztótégelye a különböző orvosi diszciplínáknak. Akadnak ügyek, ahol valaki belgyógyászati betegség miatt hal meg, valaki drogtúladagolásban, megint mások valami fizikai behatás miatt. Rengeteg különböző tudást kell felhasználnunk a munkánk során a klasszikus orvosi ismeretektől egészen a kriminalisztikáig, és épp ez adja számomra annak a szépségét és az izgalmát.
hvg.hu: Fiatal orvostanhallgatóknak tart előadást, és ahogyan ön is mondta, az utóbbi időszakban jelentős érdeklődés tapasztalható az igazságügyi orvostan iránt. Mit gondol, kik az ideális jelöltek igazságügyi orvosszakértőnek?
M. T.: Nem hinném, hogy létezne ideális jelölt. Fontos tulajdonság a tárgyilagosság, a kíváncsiság, és nem szabad tartanunk olyan dolgoktól, amelyektől az emberek többsége viszolyog vagy fél. Ez már elengedő alap lehet.
