Megfejthették a Szaturnusz gyűrűinek titkát
A Szaturnusz a Jupiter után a második legnagyobb bolygó a Naprendszerben, hét koncentrikus körből álló gyűrűrendszere mellett 245 holdja is van. Nem csoda, hogy a csillagászok régóta szeretnék megfejteni a titkát, főleg azt, hogy hogyan keletkezett az egyedi gyűrűrendszer. Egy nemrég megjelent tanulmány most erre a kérdésre adhat választ – írja a Space.com.
A NASA és a brit Durham Egyetem kutatói egy rakás számítógépes szimulációt végeztek a NASA Cassini űrszondája által 2004 és 2017 között gyűjtött adatok alapján. Az űrszonda olyan jeges sziklákat talált a Szaturnusz gyűrűiben, amelyeket nem szennyezett be a por, ami arra utal, hogy a gyűrűk viszonylag fiatalok, valószínűleg csak néhány millió évvel ezelőtt keletkezhettek.
A kutatók emiatt azt feltételezték, hogy a gyűrűk két jeges hold összeütközéséből alakulhattak ki. Az elmélet alátámasztására egy szuperszámítógépet használtak, amely segítségével 200 lehetséges forgatókönyvet szimuláltak.
A The Astrophysical Journalban megjelent publikáció szerint két jeges hold ütközése – amelyek akkorák, mint a jelenlegi holdak közül a Dione és a Rhea – magyarázatot adhat a gyűrűk létezésére. A két hold közül az egyik nagyjából harmadakkora lehetett, mint a Föld Holdja, a másik pedig egy kicsivel kisebb, mint a fele.
Vincent Eke, az egyetem tudósa szerint egy ilyen ütközés elegendő anyagot juttathatott a Szaturnusz közelébe ahhoz, hogy kialakuljanak a gyűrűk.
Bár a gyűrűk szinte csak jégből álló darabokból állnak, a kutatók úgy vélik, hogy a két égitest magja sziklás lehetett, így a különböző darabok különböző módokon szóródtak szét. A sziklás részek valószínűleg újabb holdakká álltak össze.
A Szaturnusszal egyébként nemcsak a gyűrűk miatt foglalkoznak mostanában a kutatók. Úgy vélik, az Enceladuson adottak lehetnek a feltételek az élet kialakulásához, így a jövőben közelebbről is szemügyre vennék az égitestet.
