Az agy biológiai változása segíthet túllépni az exen, derül ki egy friss tanulmányból
Szakítani nehéz, de úgy tűnik, az agynak van egy olyan mechanizmusa, amely segít túllépni az exen.
Préripockokat tanulmányozó kutatók szerint a monogám kapcsolatokat kialakító rágcsálók agyában a dopamin nevű örömhormon kitörését tapasztalják, amikor keresik a partnerüket és újra találkoznak vele. Hosszabb ideig tartó különválasztás után azonban már nem tapasztalnak ilyen hormonlöketet.
"Hajlamosak vagyunk úgy gondolni erre, mint a "szakításon való túllépésre", mert ezek a pockok a dopamin dinamikájában bekövetkezett változás után valóban képesek új kötődést kialakítani – amire nem képesek, amíg a kötődés fennáll" – mondta Dr. Zoe Donaldson, a CU Boulder viselkedési idegtudósa, a tanulmány vezető szerzője a The Guardiannek.
A Current Biology című folyóiratban a csapat leírja, hogyan végezték el azt a kísérletsorozatot, amelyben a pockoknak karokat kellett megnyomniuk ahhoz, hogy találkozhassanak vagy a társukkal, vagy egy ismeretlen pocokkal, amelyektől egy átlátszó ajtó választotta el őket.
A kutatócsoport megállapította, hogy a patkányok agyában nagyobb mennyiségű dopamin szabadult fel, amikor a párjukkal való találkozás érdekében karokat nyomogattak és ajtókat nyitottak ki, mint amikor az új pocokkal találkoztak. Emellett a találkozáskor jobban összebújtak a társukkal, és eközben nagyobb dopaminszint-emelkedést tapasztaltak.
Donaldson elmondta: "Úgy gondoljuk, hogy a különbség abból adódik, hogy a pockok tudják, hogy hamarosan újra találkozhatnak a társukkal, ami sokkal nagyobb öröm, mint egy számukra ismeretlen pocokkal lógni".
Ezek a dopaminszintbeli különbségek azonban már nem voltak jelen, miután négy hétig – ami a rágcsálók életében jelentős időszak – különválasztották a párokat. Az összebújós viselkedésben mutatkozó különbségek is csökkentek.
A kutatók szerint a változás inkább a párok közötti kötelék lazulására utal, nem pedig arra, hogy elfelejtették volna egymást.
Donaldson szerint a tanulmánynak számos következménye lehet, amennyiben a kutatás kimutatja, hogy az eredmények az emberre is vonatkoznak.
"Először is, ha ez a dopaminjel valóban döntő fontosságú az emberi kötelékek megszilárdításában és fenntartásában, akkor ez azt jelenti, hogy ha olyan dolgokat teszünk, amelyek segítenek ezt a jelet erősen fenntartani, az fontos következményekkel jár a párkapcsolati elégedettségre nézve" – mondta.
Donaldson hozzátette, hogy a munka olyan emberek számára is releváns lehet, akiknek nehézséget okoz a továbblépés egy szakítás után.
"Lehetséges, hogy ezeknél az embereknél a partnerükhöz kötődő dopaminjelzés nem alkalmazkodik a szakítás után, lényegében megakasztva a veszteség feldolgozását" – mondta. "Kutatásom egyik nagyobb célja, hogy megtaláljam azokat a módszereket, amelyekkel segíthetek az elhúzódó gyászbetegségben szenvedőknek azáltal, hogy azonosítom azokat a biológiai változásokat, amelyek segítik őket a veszteség integrálásában, és az életbe való újbóli bekapcsolódásban."
