Zsákutcába jutott a kormány az árstopokkal, mégis az utolsó pillanatig ragaszkodik hozzájuk
„Nem néztük tétlenül az árak változását. Mi bevezettük a négy stop politikáját. Rezsistop, üzemanyagárstop, kamatstop és élelmiszerárstop” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök februári évértékelő beszédében. Még olyanokat is mondott, hogy az árstop bevált, a rezsicsökkentés pedig működik. A beszéd – mondhatni – nem öregedett valami jól, a négy stopból már csak kettő él. És amelyik él még, az sem működik jól – annak ellenére sem, hogy a kormány kedd este, egy mozgalmas nap végén bejelentette: az élelmiszerek esetében a hatósági áras rendszert további négy hónappal meghosszabbítja.
A novemberben kiterjesztett, és immár kilenc termékkörre (csirkemell, csirke far-hát, finomliszt, 2,8%-os UHT tej, kristálycukor, sertéscomb, tojás, burgonya) érvényes árstop azonban csak az egyik eleme a rendszernek. A rezsidíjak sávos emelését lehet a rezsicsökkentés megvédésének nevezni, de valójában nem az. Az üzemanyagárstopot a kormány teljesen elengedte.
Futballnyelven szólva a Fidesz 2:2-es döntetlenre áll az árstopokkal.
Az üzemanyagárstopról nem mondanak igazat
Nem tudni, hogy a Fidesz felsővezetésében valójában mit gondolnak az árstopokról, az biztos, hogy amit kifelé kommunikálnak, az gyakorta nem fedi a valóságot – és nagy valószínűséggel azzal sem esik egybe, amit valójában gondolnak.
Az üzemanyagárstop kivezetését a kormány (magyar hangja a kormányinfón: Gulyás Gergely kancelláriaminiszter) igyekszik a „brüsszeli szankciókra”, az olajembargóra kenni. Ez valójában nem igaz, az embargó alól Magyarország felmentést kapott, ráadásul az intézkedés épp az árstop kivezetésének napja előtt egy nappal lépett hatályba, így hatása nem lehetett a hazai üzemanyaghelyzetre. Ami egyébként már napokkal korábban káoszba, vásárlási pánikba és kiszáradt kutakba fulladt.
Valószínűleg az sem igaz, hogy a kormányt váratlanul érte volna a helyzet. Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter korábban már több alkalommal 25 százalék körüli inflációs csúcsról beszélt, miközben még az elemzői és jegybanki előrejelzések 22–23 százalékos csúcsot valószínűsítettek. A különbséget nagyjából kiadja az üzemanyagok áremelkedésének inflációs hatása – vagyis Nagy Márton miniszter jó eséllyel tisztában volt vele – szemben az elemzőkkel és a jegybankkal –, hogy a kormány az árstop elengedésére készül.
Vélhetően erre volt egy előzetesen kitűzött dátum, jó eséllyel január 1-je, amikor az intézkedés amúgy lejárt volna. Vélhetően – de ez már kremlinológia – a kormány az üzemanyagpánikra reagált az előre hozott kivezetéssel, megragadva az alkalmat, hogy a lépést a „brüsszeli szankciók” (az embargó) hatásaként kommunikálhatja, így szokás szerint eltolva magától a felelősséget.
Akkor vezetik ki, ha a lakosságnak kellemetlen
Ami a még meglévő stopokat illeti, Gulyás Gergely a hvg.hu kérdésére egész pontosan az alábbiakat mondta: „Minden ársapkának addig van értelme, amíg nem vezet termékhiányhoz.
Ha egy termékből nincs, akkor mindegy, hogy van-e ársapka. Ez valamennyi ársapkás termékre vonatkozik.
Ha a hiány eléri azt a mértéket, hogy az állampolgároknak, a magyar családoknak nem biztosítható a termék és nem szigetes jelenség az, hogy valahol hiány van belőle, akkor természetesen az ársapka értelmét veszti.”
Egyébként a kormány tagjai már többször kijelentették az összes árstop kapcsán, hogy azok nem okoznak áruhiányt – legutóbb akkor, amikor a krumpli és a tojás árát is megstopolták.
Na már most, aki az elmúlt napokban-hetekben próbált mondjuk cukrot vagy olajat venni – mint ahogy Gulyás Gergely személyesen aligha szokott ilyesmivel próbálkozni –, az pontosan tudja, hogy termékhiányok vannak, és nem szigetszerűen, hanem általánosan. Az is teljesen általános, hogy ha esetleg kapni az árstopos élelmiszerekből, akkor csak mennyiségi korlátozással vásárolhatók. Hiába mondták a kormány tagjai, utóbb – inkább előbb, mint utóbb – minden árstopos termék esetében hiány lépett fel.
Tény, a „hiány” fogalma relatív, azért végső soron ha csak hosszas keresgélés árán, és csak korlátozott mennyiségben, de hozzá lehet jutni az árstopos termékekhez. Vagy legalább a stopolt termék egy – ugyan drágább – helyettesítő termékéhez. Vagy legalább valami olyasmihez, amivel pótolható, végül is, ha nincs krumpli, meg lehet enni azt a pörköltet rizzsel is. Vagy tésztával. Vagy kenyérrel. Még ha ezek mind nagyon meg is drágultak. Ugyanez az üzemanyagokkal nem működik, hiába van a kút shopjában jó drága pálinka, az autó nem megy vele sehova.
Így Gulyás Gergely tulajdonképpen nem mondott semmit arról, a kormány milyen feltételek mellett döntene a még létező árstopok kivezetéséről. Nagy valószínűséggel ilyen
objektív feltételek nincsenek, a „hiány” főként annyiban mérhető és mérendő, hogy mekkora lakossági elégedetlenséget vált ki.
A lakossági attitűdök folyamatos monitorozását Rogán Antal propagandaminisztériuma szerencsére magas szinten űzi. Persze ha a lakosság annyira ki lesz éhezve egy tányér krumplipürére, mint volt egy tank benzinre, az elég egyértelmű lesz fókuszcsoportos kutatások nélkül is.
Az éhség azonban jól látszik. A kormány az árstop meghosszabbításakor a kereskedelmi láncok korlátozásai ellenére előforduló hiányokról nem ejtett szót, csak arról, mennyivel nőtt meg az árstopolt termékek forgalma: a legnagyobb, 81%-os éves növekedés a 2,8%-os UHT tej esetében figyelhető meg, a többi ársapkás termék esetében is 25%-nál nagyobb a fogyasztás bővülése. Lisztből 27%-kal, napraforgó étolajból 44%-kal, csirkemellből 34 %-kal, csont nélküli sertéscombból 46%-kal fogyott több idén eddig, mint az előző év azonos szakaszában – írták. Azt persze elismerték, hogy mindennek a hátterében felhalmozás is állhat.
Arról is diszkréten hallgatnak – ahogy tették ezt az üzemanyagárstop fenntartásakor, majd kivezetésekor is, hogy a hatósági árazás ilyen inflációs környezetben mennyire megborította a piaci viszonyokat. Az élelmiszerek esetében a kiskereskedők piaci áron veszik azt, amit aztán hatósági áron adnak tovább – vannak termékek, ahol előbbi már duplája az utóbbinak. Azt persze az árstopos rendeletben kikötötték, hogy ugyanakkora készlettel kell nekifutniuk egy napnak, mint az árstopos idők előtt, ami a forgalmukat és a veszteségeiket egyszerre növelte.
Az üzemanyagoknál a nagykereskedelmi árat korlátozták ugyan, ám ez újabb zavarhoz vezetett: az eleve alapanyaghiánnyal küzdő importőrök egyszerűen elszivárogtak a magyar piacról, hiszen termékeiket máshol jobb áron tudták értékesíteni. Más szóval, ők a magyar rendszert szankcionálták távolmaradásukkal – ha minden áron ragaszkodik a kormány ehhez a szóhasználathoz, megtaláltuk a kontextusát.
Még a kamatstop a legfenntarthatóbb
Ami a kamatstopokat illeti, annak fenntarthatósága csak a bankok teherviselési képességén múlik, a veszteséget ugyanis – hasonlóan az árstopok többi érintettjeihez - nem az állam, hanem a cégek állják, megfejelve némi „extraprofitadóval" (a Mol esetében az Ural és a Brent olajak közti árkülönbség, a kiskerláncoknál pedig a forgalom egy részének elvonásával). A jegybank Pénzügyi stabilitási jelentése szerint a bankokra rótt plusz terhek (az „extraprofit” adó, a bankadó, a tranzakciós illeték, a kamatstop, a már negyedik szakaszában járó fizetési moratórium, az agrármoratórium) összesen mintegy 500 milliárd forintot vonnak el a bankrendszertől 2022-ben. Ebből a legnagyobb tétel, 226 milliárd forint az „extraprofit” adó. A kamatstop 2022 második félévére történt meghosszabbítása 52 milliárd forint veszteséget okoz, a 2023 közepéig történt meghosszabbítás és kiterjesztés további 85 milliárdot. A kkv-hitelekre bevezetett kamatstop költsége 54–58 milliárd forint. Sovány vigasz, hogy januártól legalább a törlesztési moratórium megszűnik.
A kamatstopok esetében a kivezetés azért érdekes kérdés, különösen a változó kamatozású hitellel rendelkezőké. A jegybank várakozásai szerint a tipikus adós havi törlesztőrészlet-nyeresége 2023 első félévében már 21 ezer forint lesz – értelemszerűen az intézkedés kivezetésekor ennyivel többet kell majd fizetnie. Feltéve, hogy addig a referenciakamatok nem csökkennek érdemben. Amire 2023 közepéig nem sok esély mutatkozik.
Feszültség forrása, hogy a kamatstopok csak a fennálló hitelekre vonatkoznak, praktikusan aki a bevezetés előtt vett fel kölcsönt – különösen, ha változó kamatozásút –, az jelentős könnyítést kap. Miközben aki most vesz fel kölcsönt, az kénytelen a piaci kamatokkal szembesülni. Plusz a bankok sokkal szigorúbb hitelfeltételeivel. Már aki vesz fel, mert ilyen kamatok mellett a hitelezés szinte teljes lefulladása történik.
Az árstopok nemhogy csökkentik, de növelik az inflációt
A kormány legnagyobb tódítása az árstopokkal kapcsolatban, hogy azok mérséklik az inflációt. Természetesen van egy triviális inflációcsökkentő hatás, hiszen az érintett termékek benne vannak az inflációs kosárban, és mivel az áruk nem emelkedik, ez mérsékli a teljes inflációt.
Ugyanakkor az árstopok miatt egyéb termékek ára jobban emelkedik, illetve az árstopok teljes termékpályákban okoznak zavarokat, ami szintén áremelkedésekkel jár. Például a hazai termelők sokszor inkább külföldre viszik termékeiket, mert ott jobb árat kapnak érte, miközben a kereskedők importtal pótolják a kiesést – ez történik éppen a tojásnál. Aztán a 2,8 százalékos tej árstopja miatt erre a termékre megnőtt a kereslet az 1,5 százalékos tejjel szemben, ezért több 2,8 százalékos tejet gyártanak, kevesebb tejzsír kerül a sajt- és vajgyártásba, ezért a sajtok vagy a vaj ára (és persze a 1,5 százalékos tejé is) rohamosan nő. Ugyanígy jó eséllyel a kenyér EU-rekorder drágulásában is szerepet játszik az, hogy a terméklánc szereplői itt próbálják behozni a liszt miatti bevételkiesést.
Matolcsy György az Országgyűlés Gazdasági Bizottságában azt mondta, hogy
az ársapkák 3–4 százalékpontos inflációs többletet generálnak.
A jegybankelnököt a kormánysajtó csípőből személyes sértettségből elkövetetett kormánykritizálással vádolta, ami azért eléggé abszurd, szóval biztosra vehetjük, hogy Matolcsy a jegybank valóban nagy és kompetens szakértői-elemzői gárdájának munkájára támaszkodva tett kijelentéseket. A kormány egyébként is adós annak megmagyarázásával, hogy ha az árstopok sikeresen mérséklik az inflációt, akkor miért Magyarországon a legmagasabb az infláció az egész EU-ban? A „brüsszeli szankciók” nem magyarázat, hiszen azokat nem Magyarországra vetették ki, és nem csak Magyarországot érintik.
Ehhez hozzátartozik, hogy amennyiben az árstopok mérséklik is az inflációt, a hatás csak addig tart, amíg maga az árstop. A rezsidíjak emelése azonnal jelentős mértékben megdobta az inflációt,
az üzemanyagok árának emelkedésétől 2–3 százalékpontos inflációs többlet várható. Így januárban már 25 százalék körüli adatra lehet számítani.
Az árstopok azonnali kivezetése sem járna azonnal kedvező hatással, hiszen a sérült termékpályák helyreállása nem történik meg egyik napról a másikra, továbbá a káros mellékhatások már beépültek a fogyasztói árakba, így az inflációba.
Ennyire futja a jelek szerint
Gulyás Gergely még ősszel azt mondta az árstopokról, hogy a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy olyan általános gazdasági helyzet legyen, hogy ezeket az intézkedéseket fenn tudják tartani. Ez megint csak nem igaz. Ami azt illeti, maguk az árstopok éppenséggel olyan gazdasági helyzet kialakulásához járulnak hozzá, amelyben az árstopok fenntarthatatlanok. Ahogy az az üzemanyagok esetében pontosan megmutatkozott. Magyarán a kormány az árstopok fenntartásával olyan helyzetet teremt, amelyben az árstopok nem tarthatók fenn. Ezekből az utcákból már nem lehet jól kijönni – nem kellett volna beléjük menni.
Általánosságban pedig minimum vitatható, hogy a kormány mindent megtesz az általános gazdasági helyzet javításáért. Adva, hogy az általános gazdasági helyzet Magyarországon rosszabb, mint akár a többi régiós országban (kiugróan magas az infláció, a forint gyenge, a kamatok magasak stb.). Amiből azért csak az következik, hogy a magyar kormány valamit nem csinál olyan jól.
