Verbális és pszichológiai bántalmazást tapasztalt az Amnesty International Magyarország öt korábbi munkatársa
Az Amnesty International (AI) Magyarország felső vezetése arra presszionálta az egyik női alkalmazottját, hogy hagyjon fel a szoptatással, másokat szisztematikusan bántalmaztak verbálisan és pszichológiailag – ezt állítja öt nő, akik az openDemocracynak meséltek arról, mit tapasztaltak, amikor a nemzetközi emberi jogi szervezet magyar irodájánál dolgoztak.
A most 37 éves Gere Zsófia korábban az AI Magyarország irodavezetőjeként dolgozott, és azt mondta, gyermekvállalás után az egyik felettese a szokásos munkahelyi teljesítményérékelés során arra panaszkodott, hogy a nő szoptatós anyukaként nem tudott többnapos üzleti utakat vállalni, és megkérdezte tőle, hogy mikor fog felhagyni a szoptatással.
Ugyanez a felettes azt javasolta Gerének, hogy ha több időt szeretne a gyerekével tölteni, akkor részmunkaidőben, csökkentett bérért dolgozzon. Ezután nemsokkal a nő otthagyta az AI Magyarországot, a felettese pedig fenyegető hangnemben közölte, hogy „sok barátja van” Gere új munkahelyén is.
Távozása előtt még aláírtattak Gerével egy titoktartási nyilatkozatot is, amelyben azt kellett állítania, hogy nem tapasztalt diszkriminációt az AI-nál, és nem ez volt az oka a felmondásának. Gere azt mondja, azért ment bele ennek az aláírásába, hogy hamarabb szabaduljon, és most annak ellenére állt ki a nyilvánosság elé, hogy a nyilatkozat alapján ezért 2500 eurót is fizettethetnének vele.
Az openDemocracy szerint volt olyan alkalmazottja az AI Magyarországnak, aki csak hat héttel azután kapta meg a szerződését, hogy belépett a szervezethez. A dokumentum eredeti verziójában ráadásul az szerepelt, hogy értesítenie kell a munkáltatóját, ha terhes lesz, vagy termékenységi beavatkozásra vállalkozik, ezekről az AI Magyarországnak jogában állt volna orvosi igazolást is kérnie, de a záradékot végül törölték a szerződés későbbi változatából.
A nevüket vállaló megszólalók között volt Burtejin Zorigt, Mérő Vera és Szalóki Ágnes. Előbbi 2020-ban dolgozott az AI Magyarországnál programkoordinátorként, és azt mondta, azért hagyta ott ezt a munkahelyet, mert
nem akart egy olyan szervezet arca lenni, ami nyilvánosan a nők egyenjogúságáért kampányol, miközben nem hosszabbítja meg a határozott idejű szerződés alapján dolgozó nők munkaviszonyát akkor, ha terhesek.
Mérő, aki 2019 nyaráig dolgozott az AI Magyarországnál, többek között arra panaszkodott, hogy a felettese „gázlángozással” próbálta meg aláásni a szakmai önbizalmát: a férfi először nyilvánosan kritizálta a képességeit és az angoltudását, majd egyszerűen letagadta, hogy ez megtörtént. Szalóki pedig arról beszélt, hogy amikor 2019-ben csatlakozott a szervezet kampánycsapatához, csak egyéves szerződést kapott. A férfi felettese ezt azzal indokolta, hogy még nem tudta „igaz szerelemről” van-e szó, ezután pedig rendszeresen piszkálta, és nyilvánosan megkérdőjelezte a döntéseit.
Elvileg kivizsgálták az ügyet, és nem találtak semmit
Az openDemocracy cikkében megszólaló öt nő közül 2019 júniusa és 2021 márciusa között három nő az AI Magyarország összes munkatársának címzett levélben jelezte, hogy milyen problémák miatt hagyja ott a szervezetet. 2021 áprilisában az AI Magyarország belső vizsgálatot kezdeményezett a munkakörülmények és a munkavállalók jólétének felmérésére, de az érintettek úgy érezték, hogy nem veszik komolyan az aggodalmaikat.
Ezután az öt nő hivatalos panasszal fordult az AI Magyarország igazgatótanácsához és felügyelőbizottságához, illetve az Amnesty International nemzetközi központjához.
A panaszok után az AI Magyarország bejelentette, hogy független vizsgálatot kezdeményez a diszkriminációs ügy kivizsgálására, de ennek lefolytatására egy olyan ügyvédet (Sebestyén Andreát) jelöltek ki, aki korábban önkéntes tagja volt a szervezet felügyelőbizottságának, saját magát pedig nyilvánosan is az AI „egyik legelkötelezettebb támogatójának” nevezte.
Miután sem a belső, sem az elvileg független vizsgálat nem állapított meg rendszerszintű visszaéléseket, az AI nemzetközi igazgatótanácsa egy áldozatközpontú eljárást (úgynevezett helyreállító igazságszolgáltatási folyamatot) is kezdeményezett, de akár évekig is eltarthat, mire annak eredménye lesz.
Az ügyre az Amnesty International nemzetközi és hazai szervezete közös nyilatkozatban reagált, azt állítva, hogy nem tolerálják a nemi diszkriminációt és a visszaéléseket, az ezzel kapcsolatos panaszokat pedig rendkívül komolyan veszik.
Az openDemokracy cikke után az Amnesty Internationaly Magyarország a Forbes megkeresésére részletezte, hogy hogyan zajlott a két már lezárult vizsgálat, leírta, hogy a külső vizsgálatra felkért szakértők "nyilatkoztak arról, hogy nincs a függetlenségüket vagy tárgyilagosságukat befolyásoló semmilyen körülmény" és hangsúlyozta, semmilyen bizonyítékát nem találták a szakértők a panaszok megalapozottságának.
Azt állítják, együttérznek a volt munkavállalókkal és sajnálják, "hogy volt olyan helyzet, ami munkaviszonyuk során rosszul érintette őket vagy traumatizáló volt". Szerintük ugyanakkor nemcsak a vizsgálatók, de jelenlegi munkavállalók visszajelzései is azt igazolják, hogy a szervezet nagyon komolyan veszi az ott dolgozók jóllétét és a mindenki számára biztonságos munkahely követelményeit.
