Végül a lakosság veszíthet a rendszerhasználati díjak befagyasztásán
A lakossági felhasználók elektromos rendszerhasználati díjait nem lehet emelni 2023-ra, a nem lakossági fogyasztók közül pedig a magasabb feszültségszinteken kell arányaiban többet fizetni – írta elő a kormány egy éjszakai rendeletben.
A rezsiben az áram ára és a rendszerhasználat is benne van
A lakosság által fizetett fogyasztói árnak (a rezsinek) két fő összetevője van: az elfogyasztott áram ára, illetve a rendszerhasználati díjak (hiszen az áramnak valahogy el kell jutnia a fogyasztóhoz, ehhez komoly infrastruktúrára, távvezetékekre, transzformátorokra és még ezernyi eszközre van szükség). Előbbi a szolgáltatót (a lakosságot két egyetemes szolgáltató szolgálja ki, az MVM és az E.On), utóbbi a hálózatot üzemeltető cégeket illeti (hat elosztócég van és az átviteli rendszerirányító Mavir).
A rendszerhasználati díjakat nem a rendszerüzemeltető cégek szabják meg szabadon, azokat a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal (MEKH) állapítja meg, figyelembe véve a költségeiket, veszteségeiket, és eszközarányos nyereségre is jogosultak.
Az áram árának meghatározása bonyolultabb ügy, különösen, mióta a kormány a „rezsicsökkentés megvédésének” jegyében bevezetett egy magasabb díjsávot. Az alsó, „rezsicsökkentett” díjsávban a végfogyasztói ár fix (kilowattórénként bruttó 36 forint körül van), az azon belüli tételek azonban nem azok. Ez azt jelenti, hogy
ha emelkednek a rendszerhasználati díjak, akkor az áramért fizetendő árat épp annyival csökkentik, hogy a kilowattóránkénti fogyasztói ár ne változzon.
És megfordítva, amikor az elmúlt években a rendszerhasználati díjak csökkentek, akkor az áram árát hozzáemelték azokhoz.
A „lakossági piaci” díjsávban az áram árát a MEKH határozza meg 2022. december 31-től negyedévente.
Bele kell férni a „rezsicsökkentésbe”
A fentiek alapján a rendszerhasználati díjak kormányzati befagyasztásából több dolog következik.
Az alsó díjsáv fogyasztói ára ugyebár fix, szóval ebben a díjsávban a lakosságot az sem érintette volna, ha a MEKH a jövő évre magasabb rendszerhasználati díjakat állapít meg. Érintette volna viszont az egyetemes szolgáltatókat (elsősorban az állami MVM-et), hiszen ha nőnek a rendszerhasználati díjak, akkor az áramért elkért árat csökkenteni kellett volna. Egyébként épp ez történt idén év közepén. Ha az egyetemes szolgáltató kénytelen olcsóbban adni az áramot, mint amennyiért beszerzi vagy megtermeli, akkor értelemszerűen vesztesége keletkezik.
A rendszerhasználati díjak befagyasztásával a kormány így az MVM-et (és kisebb részben az E.On-t) védi az egyetemes szolgáltatáson keletkező veszteségtől. Mivel az MVM állami cég, a kormány végső soron az államháztartást védi, hiszen az MVM veszteségét (ha máshogy nem tudja kigazdálkodni) onnan kell tulajdonosi tőkeemelés formájában kigazdálkodni. Márpedig az MVM-nél, egész pontosan az MVM-csoportnál bőven keletkezett/keletkezik veszteség, elsősorban a jelentősen megemelkedett piaci energiaárak miatt.
Ami azt illeti, a jelenlegi fix („rezsicsökkentett”) végfogyasztói árba már nem nagyon fért volna bele a rendszerhasználati díjak emelése. Év közepe óta a rendszerhasználati díjak kilowattóránként nettó 14 forint körül vannak (területenként akadnak kisebb különbségek), míg az áram ára nettó 5 forint körül van kilowattóránként. Egy nagyobb rendszerhasználatidíj-emelés után a „rezsicsökkentés” (körülbelül bruttó 36 forintos kilowattóránkénti fogyasztói ár) csak úgy lett volna tartható, ha az MVM (és az E.On) nagyjából ingyen adják az áramot.
Sőt esetleg negatív árat kellett volna megszabni, hogy kijöjjön a matek vége 36 forintra.
A felső díjsáv árait a MEKH állapítja meg, szóval azt fontos leszögezni, hogy a rendszerhasználati díjak befagyasztásából még nem következik, hogy januártól ne emelkedne a rezsi – legalábbis az „átlagfogyasztás” fölött.
A hálózatos cégek kapnak állami kompenzációt
A rendszerhasználati díjak befagyasztásán egyértelműen buknak a hálózatüzemeltető cégek – biztosra lehet venni, hogy a költségeik jelenleg nőnek, ami szinte biztosan díjemelést indokolna. Már ha a kormány engedné.
A rendelet szerint a hat elosztócég és a Mavir hálózati veszteségének csak 85 százaléka ismerhető el költségként. Az elosztócégek összesen 100 milliárd forint térítést kapnak a központi költségvetésből (egész pontosan a rezsivédelmi alapból), a Mavir pedig 80 milliárdot. Ez összesen 180 milliárd forinttal terheli a 2023-as központi költségvetést.
A háttérszámítások – ha léteznek – ismerete nélkül nem lehet megmondani, hogy ilyen szabályok mellett a befagyasztott rendszerhasználati díjak és a központi költségvetésből juttatott térítés ténylegesen fedezni fogják-e a hálózatos cégek költségeit és veszteségeit. Mindenesetre azért az biztosra vehető, hogy a napi működésük nem lesz veszélyben.
Mi lesz a hálózatfejlesztésekkel?
Érdekesebb kérdés, hogy ilyen szabályok mellett, illetve az erőszakos kormányzati beavatkozás nyomán az elosztócégek (csak kettő tartozik az MVM-csoporthoz, három az E.On-hoz, egy Mészáros Lőrinc érdekeltsége) mennyire fognak majd igyekezni fejlesztéseket, beruházásokat végrehajtani. Amikre pedig nagyon nagy szükség lenne, az ukrajnai háború által felgyorsított zöld átmenetnek hatalmas beruházási igénye van az elektromos hálózatokat illetően egyebek mellett a megújulós energiaforrások fokozott tempójú beépítése, az áramfogyasztás várható növekedése miatt.
A fejlesztésekre annyira szükség lenne, hogy tulajdonképpen tegnapra kellettek volna: a kormány konkrétan azért tiltotta meg a lakossági napelem-rendszerek hálózati csatlakozását, mert az infrastruktúra már nem bírja el azokat. Ezzel egyébként praktikusan ki is nyírta a lakossági szolárfejlesztéseket.
A fejlesztéseket nehezíti, hogy a szükséges hálózati eszközökből és berendezésekből globálisan hiány van. A járvány miatt kialakult logisztikai-termelési fennakadások mind a mai napig nem oldódtak meg teljesen, miközben különösen Európában rohamtempóban zajlanak az elektromos hálózatokat érintő fejlesztések, vagyis a szükséges eszközökre nagy a kereslet. És közben Oroszország módszeresen rombolja az ukrán polgári infrastruktúrát – beleértve az elektromos hálózatot. A sérülések javításához, helyreállításához pedig eszközökre és berendezésekre van szükség.
Ha a rendszerhasználati díjak befagyasztása miatt fejlesztések maradnak el vagy halasztódnak, annak a levét végül a lakosság is meg fogja inni. Például azáltal, hogy még későbbre tolódik, mire újra fölengedik a napelemes rendszereket a hálózatra, így lesz is értelme ilyeneket telepíteni.
