Vásárlás előtt kötelező elolvasni: mit jelentenek ezek a tévés rövidítések?
Ha bemegyünk egy elektronikai nagyáruházba vagy egyszerűen csak bekukkantunk egy webshopba, laikusként pillanatok alatt elveszthetünk a remekül hangzó, de érthetetlen rövidítések és a különböző tévétechnológiák labirintusaiban.
Joggal merülhet fel a kérdés, hogy akkor mégis milyen tévét vegyünk? LCD-t? LED-es LCD-t? Mini LED-et? Micro LED-et? Vagy tán OLED-et? Segítünk a választásban.
Amikor az átmérőre karcsú, mélységre vaskos régivágású CRT (Cathode Ray Tube, katódsugárcső) televíziós készülékek elkezdtek kikopni a piacról, kétféle új technológia tűnt fel a színen. Az egyik a minden egyes pixelével külön-külön világító plazma volt, mely remek kontrasztaránnyal és nagy betekintési szöggel rendelkezett, de aztán a magas fogyasztása miatt jó néhány évvel ezelőtt teljesen kikopott a piacról.
A másik az LCD (Liquid Crystal Display, folyadékkristályos kijelző), melynél az egyes képpontok nem világítanak, hanem azok folyadékkristályai az adott szituációnak megfelelően blokkolják vagy éppen átengedik a hátulról érkező megvilágítást, ami tipikusan katód fénycsőből származik. A plazmától eltérően az elsősorban a nagy fényerejével hódító LCD technológia mind a mai napig velünk van, csak éppen jelentősen modernizált formában.
A LED (Light Emitting Diode, fénykibocsátó dióda) technológiájú tévék kicsit becsapósak, ez esetben ugyanis nem arról van szó, hogy a képernyő felülete megvan szórva több milliónyi világító LED-del. Nem, ezúttal is a fentebb ismertetett LCD a készülékek fő mozgatórugója, ellenben a háttérvilágítást már nem katódcső, hanem apró LED-ek biztosítják.
A régebbi és olcsóbb televízióknak az oldalain kaptak helyet a LED-ek, melyek fényét megpróbálták egyenletesen szétteríteni a komplett felületen. A modernebb termékek esetében már hátulról érkezik a fény, az LCD mögött elhelyezett apró LED fényforrásokból. Ezeket csoportokba szervezve vezérlik az úgynevezett Local Dimming eljárással, és ily módon magasabb kontrasztarány érhető el, mélyebb feketéket és világosabb fehéreket kaphatunk.
Míg a LED háttérvilágítású LCD-k esetében legfeljebb néhány ezer fényforrás biztosítja a háttérvilágítást, addig a Mini LED tévék már néhány tízezer parányi LED-et vonultatnak fel, és ezeket néhány ezer csoportba szervezve vezérli az elektronika.
Ennek előnye a precízebben szabályozható háttérvilágítás, a jobb színszaturáció és a csökkentett fényszivárgás, ellenben a betekintési szögek nem túl nagyok. Itt jegyzendő meg továbbá, hogy a QNED néven árult tévék Mini LED alapokon nyugszanak.
Felsorolásunkban ez az első olyan nevében LED-es technológia, amely a plazmákhoz hasonló elven működik, vagyis minden egyes pixele egyenként vezérelhető fénykibocsátó diódával rendelkezik.
A nem szerves anyagból lévő diódák kiváló kontrasztarány mellett magas fényerővel kecsegtetnek, ellenben hátrány, hogy relatíve nagyméretűek a pixelek, vagyis a Micro LED leginkább csak nagy képátló mellett életképes. És akkor a messze átlag feletti árról még nem is beszéltünk.
Működési elvét tekintve az OLED (Organic Light Emitting Diode, szerves fénykibocsátó dióda) is leginkább a plazmához, illetve a Micro LED-hez hasonlítható, vagyis minden egyes képpontja egyedileg vezérelhető fényerejű. Ez esetben nincs semmilyen háttérvilágítás, igen magas a kontrasztarány, a feketék valódi mélyfeketék és a betekintési szögek is hatalmasak.
Fényerőben nem az OLED-ek jelentik a topkategóriát, de az erre a technológiára épülő alig néhány milliméter vastag tévék remek színszaturációval és alacsony fogyasztással bírnak, illetve nem utolsó szempont, hogy az évek során egyre barátságosabbá vált az áruk.
Bár nevezéktan fronton minimális az eltérés az OLED és a QLED között, utóbbi egy LED-es háttérvilágítású, bár végletekig optimalizált kvantumpontos LCD megoldás, annak minden előnyével és hátrányával.
