Váratlan társulások – a Bécsi Design Héten jártunk, ahol a társadalmi tudatosság mellett a bolondozásnak is jut szerep
Nem véletlenül tartják Bécset a világ legélhetőbb városának. Ezt a 2022-es Bécsi Design Hét is ékesen bizonyította, amelynek egyik fő témája a fenntarthatóság. A mintegy negyven helyszínen zajló fesztivál, amelynek résztvevői közt találunk csillárboltot és nagy múltú gyógyszertárat is, idén az osztrák főváros központjában kapott helyet. A bevásárlóutcájáról és hatalmas szabadtéri piacáról híres Mariahilf ugyanakkor minimum érdekes kontrasztot nyújt a fent vázolt klímabarát célkitűzéssel, erre az ellentmondásra igyekszik ráerősíteni többek közt Nina Sandino és Alexandra Fruhstorfer mozgó ruhásszekere, valamint Pierre Castignola és Diego Faivre instant tészta bárja.
Az OMG! Open Mobile Garment minden nap más helyszínen várja az érdeklődőket, hogy a „fast fashion Eldorádójában” ruhát és történeteket cseréljenek, a gyorséttermi szakáccsá avanzsált amszterdami terveződuó pedig nem csak egy tál levest, hanem hasznos tanácsokat is kínál azoknak, akik csökkenteni szeretnék a pazarlásukat.
Nem vész el, csak átalakul
Mint az esemény egyik munkatársától megtudtuk, a várost szándékosan alakították úgy, hogy egymást váltsák a sétálóutcák és a széles, nagyobb autósforgalmat bonyolító utak, a Design Hét főbb tereibe pedig ezeken átcikázva vezet az utunk. És tényleg. Aki járt már Bécsben, az maga is tapasztalhatta, hogy az ember hosszú percekig képes úgy sétálni, hogy ne találkozzon autókkal, miközben a széles tereknek köszönhetően a gyalogos övezetben sem gyűlik fel a tömeg.
Azt azonban talán nem mindenki tudja, hogy az osztrák főváros abban is nagyon jó, hogy ügyesen elrejtse, jobban mondva új köntösbe bújtassa azt, amivel nem lenne sok oka büszkélkedni. Hitler második világháború alatt építtetett légvédelmi tornya ma egy hatalmas akváriumnak és mászófalnak ad otthont, a spittelaui hulladékégetőt pedig a híres építész, Hundertwasser tervezte át környezetbarát módon 1992-ben. Harminc évvel később az üzemben évente 250 ezer tonna szemetet égetnek el, amelyből 60 ezer háztartás fűtését és 50 ezer áramellátását biztosítják – olvasható a szemétégető makettjéhez tartozó leírásban az egyik kiállítótérben.
A Design Hét csapata számára is szempont volt a helyszínválasztáskor, hogy újra élettel töltsenek meg kihasználatlan vagy pusztulásra ítélt helyeket. Ennek szellemében a főbb kiállítóterek egyike egy Ferenc József császár ideje óta működő úgy nevezett műhelyház, a Schulteswien, amelyben alkotói műhelyek mellett lakások is találhatók. Ettől nem messze egy foghíjtelken rendezték be a fesztivál „nappaliját”, ahol az Ausztria legnagyobb kerekasztalaként hirdetett, Artúr király nevet viselő gigantikus sörpad is helyet kapott. A köztéri bútorokra szakosodott miramondo cég alkotása a tervezők szerint a jellegzetes, hullámvonalas kialakítása miatt jó lehetőséget ad az elvonulásra is, de fő funkciója mégis a közös együttlét, a társas kapcsolatok elősegítése, amely egy másik fontos hívószava a fesztiválnak.
Identitáskeresés és építkezés a romokból egy háború árnyékában
A Design Hét két célkitűzése, a fenntarthatóság és a közösségformálás jegyében született az orosz művész, Natalia Gurova Liquid House elnevezésű projektje, amely kifejezetten bevándorlók és menekültek nézőpontját vitte bele az alkotásba. Natalia Gurova, aki nyolc éve Oroszországból költözött Bécsbe, első kézből tapasztalta meg, milyen külföldiként új életet kezdeni egy idegen városban.
Egy harmadik országból érkezőnek többféle akadállyal is meg kell küzdenie, még akár művészként is, hogy érvényesülni tudjon a munkaerőpiacon vagy bekerüljön a közösségbe és feljebb jusson – mesélte Gurova, aki a kérdésünkre elmondta, hogy a művével az egyik legalapvetőbb kérdést, a lakhatás problematikáját akarta a fókuszba állítani. A saját és barátai tapasztalata alapján tudja, milyen kreatív megoldásokkal igyekeznek sokszor az újonnan érkezők költség- és helyhatékony módszerekkel otthont varázsolni maguknak – így jön létre a raklapokból és matracokból összerakott ágy vagy a gyümölcsös ládákból készült polcos szekrény. Ez a jelenség adta számára az inspirációt, hogy alkotótársaival közösen létrehozzon egy metaforikus házat, melyben hálózsákból készült a fekvőhely és csorba ikeás kancsóból a váza. Az alkotók a közös munkán keresztül nem csak a korlátaikkal szembesülhettek, de az identitásukat is képesek voltak belevinni a projektbe.
Natalia Gurova több ukrán menekülttel is együtt dolgozott, az egyikük alkotta meg a már említett vázát, míg egy másikuk egy szokatlan választással élve gipszből készített lámpaburát. Mint Gurova is kiemelte, amellett, hogy
ezek a tárgyak az élet törékenységét jelképezik, egyszersmind azt is kifejezik, hogy a hasznavehetetlen, kidobásra szánt dolgoknak is lehetséges új értelmet adni.
Arra a kérdésünkre, hogy okozott-e bármi problémát az orosz származása az ukránok számára, Gurova teljes természetességgel azt felelte: „persze”. Bár nem ennél a projektnél, mivel itt a résztvevő művészeket már régebbről is ismerte, korábban előfordult, hogy magyarázkodni kényszerült. Meg kellett értetnie az ukránokkal, hogy egy oldalon állnak, hiszen ellenzéki újságíróként ő is elszenvedője volt az elnyomásnak, és azért kellett elhagynia a hazáját, mert ott ellehetetlenítették a munkáját.
Az orosz művész nem nagyon hiszi, hogy az elkövetkező években pozitív irányba változik majd a helyzet Oroszországban. A mostani rendszert ezen a ponton szerinte békés úton esélytelen megdönteni, mivel azok, akik megpróbálták, mint például Navalnij, már vagy börtönben, vagy külföldön vannak. Putyint és a kormányát csak akkor sikerülne elűzni, ha az emberek olyan kétségbeesettek lennének, hogy forradalmat csinálnának, vagy ha külső segítséget kapnának. Erre Gurova már valamivel több esélyt lát, mivel mint említi, az országot elhagyók közül sokan próbálkoznak azzal, hogy külföldön létrehozott médiumokon keresztül próbáljanak meg hiteles tájékoztatást nyújtani az oroszoknak. A helyzet ugyanakkor rendkívül bonyolult. „Oroszország nagyon sok különböző régióból áll és ezeket nagyon különböző nemzetek lakják, amelyeket gyarmatosítottak a múltban. Egy nagyon hosszú belső dekolonizációs folyamatban vagyunk most benne – mondja Natalia. – Évszázadokig tartott [ezt a rendszert] kialakítani és most több évtizedbe telik majd újjáépíteni.”
Kapcsolatkeresés
Az egymásra találás és a megújulás áll a Budapesti Metropolitan Egyetem kiállításának fókuszában is. Az egyetem hallgatói a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa programmal való együttműködés keretében született projektjükkel vesznek részt a Bécsi Design Héten, ahol a művészeti, tervezőgrafikai, formatervezési alkotásaik hátterét mutatják be, amik ízelítőt adnak a megvalósításra kerülő kreatív ötleteikből.
A Veszprém-Balaton 2023 szervezői az újratervezés módjait kutatják a pandémia után a turizmusban, az egyik fő célkitűzésük, hogy az utazás újból közösségi élménnyé váljon. Ennek szellemében fogtak össze a METU diákjaival, akiknek a tervei közt találunk újragondolt francia kártyapaklit és egy interaktív szólugast is, amelynek belsejében a kivetített szavak a napfény hatására, a látogatók közreműködésével állnak össze egy közös nyelvvé.
A játékosság és a színek jutnak a fő szerephez a rendezvény, de legalábbis a sajtótúra egyik nagy közönségkedvencének, Florian Tanzernek az alkotásaiban is. A groteszk pofákkal ellátott vázákban a tervező saját bevallása szerint önmagát látja. „Egy kicsit furák, de szerintem legtöbbször én is az vagyok, szóval mind bolondnak néznek ki – fejti ki a kérdésünkre. – Engem is boldoggá tesznek, az embereket is, ez a legjobb dolog. Legszívesebben minden nap ezt csinálnám.” A queer művész, aki a járvány alatt állami támogatást is kapott, hogy dolgozni tudjon a kerámiáin, szerencsésnek érzi magát, hogy volt mivel elfoglalnia magát a karantén alatt.
Florian egy fotósorozat erejéig egy népszerű bécsi drag előadóval, Dutzi Ijsenhowerrel is együttműködött, aki annyira ihletett állapotba került a művei láttán, hogy „átváltozott az egyik vázájává”. A fotózásra, valamint egy szintén a projekt részét képező virágültető workshopra a patinás kinézetű, ma már étteremként funkcionáló Pálmaházban került sor, ahol a növények közt megbújva most a fesztivál ideje alatt is üde színfoltot alkotnak Florian bolondos vázái. „Úgy gondoltuk, jó lenne egy színpompás jelet küldenünk a világba és behozni a queer közösséget ebbe a nagyon hagyományőrző étterembe, a Pálmaházba” – meséli lelkesen az alkotó, akinek sokat jelent, hogy Bécsben ennyire aktívan jelen van az LMBTQ közösség. – „Nagyon sokan látták minket és irigykedtek, hogy mi ilyen jól érezzük magunkat a kertben.”
A Bécsi Design Hét szeptember 25-ig várja az érdeklődőket, akik nem csak a rendhagyó kiállítóterekben csodálhatják meg a különféle ötletes alkotásokat, de számos workshopon és előadáson is részt vehetnek, amelyeken többet megtudhatnak az ökológiailag és társadalmilag fenntartható tervezésről.
