Vannak búcsúk, amelyekre senki nem készít fel
Egész nyáron benne volt a levegőben, hogy ha egyszer beköszön az ősz, jönnek a kemény idők, de arról talán kevesebb szó esett, hogy nemcsak kemény, hanem abszurd helyzetekkel is találkozunk majd. Másként aligha lehet értékelni azt az állapotot, amely az ország legjobb gimnáziumai között számon tartott gödöllői Török Ignác Gimnáziumban állt elő, ahová úgy kellett bejárnia több száz diáknak, hogy az épület az éppen zajló felújítások miatt lényegében életveszélyes volt. Cikkünk megjelenésekor nem volt tető az épületen, a nagy esőzések miatt a falakból, a konnektorokból is folyt a víz, a gyerekek a penészes, elázott, építési területnek számító épületben tanultak. És a tankerület szerint ez az épület alkalmas volt a tanításra. A diákok szerint viszont nem, végül ők voltak, akik fellázadtak, és hazamentek a polgári engedetlenség szellemében, valamiféle cselekvésre kényszerítve az illetékes felnőtteket. © Facebook / Gödöllő város hivatalos oldala
A fiatalok bátorságára volt szükség akkor is, amikor egy, a hatalmával visszaélő tanárt kellett megállítani. 38 volt tanítványa vádolta meg a színitanodás Gyöngyösi Tamást, érzelmi abúzusról, valódi pofonokról, a megalázások miatt évek után is tartó betegségekről számoltak be. Cikksorozatban mutattuk be a történeteiket.
És még mindig fiatalok. Egy generációkutatóval elméletben beszéltük át, hogy mitől is „rejtélyes” a Z generáció, majd a gyakorlatban vizsgáltuk meg, hogy mégis miért csavarodtak rá Korda György munkásságára, nem tudtuk ugyanis nem észrevenni, hogy generációs, popkulturális, és médiatörténeti értelemben is egészen különös jelenségnek vagyunk tanúi az utóbbi időben: tinédzserek őrülnek meg egy 83 éves énekes daláért. Kiderült, sokkal erősebb hidak kötik össze a generációkat, mint azt gondolnánk. © Túry Gergely
Az idén 70 éves Másik Jánossal is visszahoztuk kicsit a múltat a vele készült interjúnkban. Kibeszélni valóból nem volt hiány, hiszen Másik volt élvonalbeli dzsesszzenész és Cseh Tamás alkotótársa, a Trabant és az Európa Kiadó tagja, írt egy sor filmzenét, és neki köszönheti Kern András a Lövölde teret is. 2022-ben pedig londoni DJ-k adták ki az 1989-as lemezét.
A nyolcvanas évek alternatív kultúrájába merülhettünk alá annak tanújával és alakítójával, Víg Mihállyal, aki ezúttal egy egész dokumentumfilmet megtöltött a meséjével – ezúttal a saját életével és gondolataival a világról. A különös hangulatú filmbemutatóról itt írtunk. © hvg.hu
Ha már filmekről van szó, lássuk, mit láttunk szeptemberben:
Sterczer Hilda © Fazekas István
Az egyéni gyász közösségi megtapasztalás lett az Egyesült Királyságban, ahonnan aztán sok másik országba is átszivárgott II. Erzsébet királynő halála után. A brit uralkodó a maga sztoikus módján mindig figyelmeztetett: a változás az egyetlen dolog, ami állandó. A halála mégis sok embert az identitásában is megrázott, erről árulkodtak az élő közvetítésekben megszólaltatott gyászolók mondatai. A reakciók érthetők voltak: a királynő mindent megtett azért, hogy beépüljön a kollektív pszichébe, és ezzel nagyon sok rétege lett a halálát követő gyásznak. Ezt láttuk a helyszínen, ez köszönt vissza az olyan gesztusokból, mint amit David Beckham tett, és ezt olvashattuk ki Erzsébet kulturális hagyatékából is. Ugyanígy a lánya, Anna hercegnő utolsó pukedlijének képe is sokáig a nagy nyilvánosság előtt megélt gyász megrendítő illusztrációja marad.
A britek többségének nincs emléke arról, milyen volt az élet a hetven éven át uralkodó Erzsébet nélkül. A királynő halálával pedig az ország elvesztette az egyik legfontosabb igazodási pontját, ami azt is jelenti, hogy a következő generációnak kell ezt valamilyen módon felkínálnia. Abban, hogy ez hogy sikerül majd, fontos szerepe lesz egy volt szeretőnek. © HANNAH MCKAY / POOL / AFP
A búcsú már, bár szintén felkavaró dimenzióit élhették meg a tenisz rajongói, akiknek először Serena Williams visszavonulása felett kellett napirendre térniük, majd alig néhány héttel később el kellett fogadniuk, hogy Roger Federer is lezárja a profi pályafutását. Így a tenisz és a teniszt szerető világ hirtelen elveszített két legendát is, akik 43 Grand Slam-címen osztoztak, mi pedig ismételgethettük a közhelyet, amely attól még igaz: a tenisz soha nem lesz már olyan, mint velük volt, de az is, hogy a tenisz sokkal szebb és jobb lett, mert ők itt voltak.
A hónap elején még bicikliutat teszteltünk, de már akkor is világos volt, hogy jön a hideg, és jönnek a számlák, amelyek, már most látszik, alaposan betesznek majd a kultúrának, még akkor is, ha Nyáry Krisztián Winston Churchillt idézve arra biztat, hogy a kulturális intézmények bezárása előtt érdemes lenne feltenni a kérdést: „Akkor miért harcolunk?” A kulturális rezsikörképünkből kiderült: gyertyafénynél lehet ugyan olvasni, de egy színházi előadást nem szerencsés világítás nélkül megtartani.
Cikkeink, amelyeket még érdemes elővenni, ha lemaradtak volna róluk:
Czene Béla reneszánsza
Brendan Fraser teste
Sou Fujimoto háza
Az análgyöngy útja
A fejkendők forradalma
És a háború szele
