Van, ahol duplázódó menzadíjakkal fordulnak rá az új tanévre, de még idén dönthetnek újabb emelésről
Július elsejével lepergett a koronavírus-veszélyhelyzet, megszűnt a közszolgáltatási díjak emelésének tilalma, be is indultak országszerte a drágítások a közétkeztetésben. Ideje volt: a Magyar Közétkeztetők Szövetsége már tavaly év végén úgy kalkulált, hogy idén 30–40 százalékos drágulás lenne indokolt, a Turisztikai és Vendéglátó Munkaadók Országos Szövetsége pedig idén júniusban azt közölte, hogy a háború miatt ezt a 30 százalékos emelést már tavasszal meg kellett volna lépni, de akkor erre még nem volt lehetőség.
Augusztus közepén azonban már olyan hírek érkeztek, hogy egyes helyeken nemhogy szeptembertől, de júliustól visszamenőleg emelkedett a menza ára, igaz, másutt viszont októberig várnak az emeléssel. A drágulás sem sablonmértékű, van, amelyik önkormányzat csak 15 százalékkal drágította meg a közétkeztetést, mások 25-tel. És vannak olyan esetek is, ahol ennél nagyobb az emelés.
Csak felfelé
Megrendelője válogatja, mekkora drágításba megy bele, de az általánosan elmondható, hogy az önkormányzatok nagyon nem szívesen lépnek meg a minimálisan szükségesnél nagyobb áremelést, mert tartanak a lakosok, vagyis a szavazópolgárok reakcióitól. Így aztán hiába tartana jelenleg széles körben napi mintegy 1200 forintos díjat szükségesnek a szakma, az esetek többségében még a mostani, jelentősebbnek mondható emeléssel együtt is bőven ezer forint alatt marad a napi háromszori étkezés az óvodákban és az általános iskolákban.
Persze, ahogy a gyerekek nőnek, úgy az adagok, így az árak is, de például a főváros 13. kerülete a háromszori óvodai étkezés árát most emelte egységesen napi 359 forintról 546 forintra, az általános iskolákban pedig 451 forintról 623-ra. Huszonegy napi étkezéssel számolva – szeptemberben 22 hétköznap van, de elsején jellemzően csak évnyitót tartják, másnap indul az oktatás és a menza – az óvodai számla így 7539 forintról 11 466-ra emelkedik, az általános iskolai pedig 9130 forintról 13 083 forintra. Egy miskolci általános iskola és óvoda pedig az ovis étkeztetés napi árát 467-ről 569 forintra emelte (a huszonegy napi 9807 forintról 11 949 forintra emelkedik), az iskolásokét pedig 559-ről 684-re (11 739-ről 14 364-re).
A fentieknél azonban jóval nagyobb emelések is előfordulhatnak.
Ilyen beszámolók is eljutottak lapunkhoz. És olyan intézményről is hallottunk, mely – egyelőre – nem emelt ugyan a következő tanév menzadíjain, a nyári táborokban azonban last minute többletpénzt kért a gyerekek ellátásáért. Egy hatodik kerületi állami általános iskola ötnapos, ottalvós nyári tábort szervezett, az egyik táboroztatott gyerek szülei szerint "egyszer csak írtak, hogy a forintgyengülés miatt emelkedtek a költségek, és ezért be kellene még fizetni 2000 forintot". Ugyanez az iskola előtte szintén ötnapos, de már a kerületben tartott, így természetesen nem ottalvós, hanem hazamenős úszótábort szervezett. Ez az úszásoktatás miatt alapból többe került, 30 ezer forint volt a díja, benne a három, napközbeni étkezéssel (tízórai, ebéd és uzsonna). "Aztán hirtelen onnan is jött egy levél, hogy a gyerekkel az első napon küldjünk még 3 rongyot, mert annyira felmentek az árak" – számoltak be a szülők.
Az ellenkező irányból is tudunk említeni egy extrém példát, amikor az önkormányzat bevállalta a nagyobb – és ez tényleg jelentős – emelést. Egy község polgármestere a közelmúltban 90 százalékkal emelte meg az étkeztetés díját, mivel fogalma sincs arról, hogy milyen rezsiemelkedéssel kell szembenézniük ősszel. A település vezetője azt mondta, hogy egy fillérrel sem emeltek többet, mint amennyibe valójában kerül az étel elkészítése, magyarul, a 90 százalékos emelés tükrözi az önköltséget. Megnyugtatásképpen annyit mondott a hátrányos helyzetű térség polgármestere, hogy a gyerekek szinte kivétel nélkül jogosultak az ingyenes vagy félárú étkezésre.
Megvan az oka
Száguldanak az energiaárak, a műtrágyaárak, a növényvédő szerek árai, a mezőgazdasági gépek alkatrészeinek árai, közben aszály tizedeli a termést – ez gyűrűzik át a földekről az üzemi konyhákba, és most már (tompítottan) a közétkeztetést igénybe vevők házi kasszájába is. A menzacégeknek a rezsirobbanás és az alapanyagár-emelés a legfájóbb. Utóbbiak egy általunk megkérdezett cégvezető szerint 2021-hez képest összességében 35-40 százalékkal emelkedtek idén augusztusra, de hallottunk olyan vállalatról is, melynek beszerzési költségei 50 százalékkal nőttek meg.
Hogy csak a legfrissebb fejleményeket említsük: az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) jelentése szerint augusztus második hetében 88 százalékkal kellett többet fizetni az étkezési búza tonnájáért, mint egy évvel korábban. Nem is csoda, hogy az Agrárszektornak nyilatkozó gabonaipari szakember drámai lisztdrágulásra számít, miután az idei búzatermés 25 százalékkal múlta alul a tavalyit, és a termény minősége is csak közepesnek mondható, mert sok búza egyszerűen megsült a saját kalászában. A Magyar Pékszövetség elnöke szerint pedig könnyen lehet, hogy hamarosan ezer forintra emelkedik a fehér kenyér kilója – a rozsos, magvas, kézműves kenyerek ára már most meghaladja ezt a szintet.
A közétkeztetési cégek persze nem lakossági, bolti áron kapják az alapanyagokat, hanem olcsóbban, sőt, más vendéglátó egységekhez képest is alacsonyabb árat fizetnek – itt a termelői-kereskedői üzleti haszon az értékesített mennyiségben, és nem a nagyobb egységnyi árrésben van. Ugyanakkor a közétkeztetési egy alacsonyabb ár, mint "padlóár", emiatt pedig érzékenyebben, nagyobb mértékben reagál az áremelésekre, a jelenlegi gazdasági környezetre, mutatott rá lapunknak Zoltai Anna, a Közétkeztetők, Élelmezésvezetők Országos Szövetsége (KÖZSZÖV) elnöke.
Jól mutatja ezt egy vidéki nagyvárost és vonzáskörzetét kiszolgáló menzacég esete. Ennek vezetője lapunknak azt mondta, most zajlott le a pályáztatás az iskolakezdésre, és az új árakból kiderül, hogy a kenyér konkrétan 90 százalékkal lesz drágább szeptemberben, mint volt egy évvel korábban.
A rendkívül száraz nyáron a legelők kiégtek, így alacsonyabb a hozam a tejgazdaságokban, ami a tejtermékek árát nyomja feljebb, de fű híján az állatoknak ráadásul takarmányt kellett vásárolni, ami pedig az eledelárakat növelte meg: az AKI adatai szerint a takarmánybúza tavaly augusztus közepéhez képest 87 százalékkal drágult meg, a takarmánykukorica termelői ára pedig éves összevetésben 54 százalékkal nőtt.
Megdrágultak a takarmánykiegészítők és a vitaminok is, miközben a tojás önköltségének közel 70 százalékát az etetőanyag és a kiegészítők adják. A Magyar Tojásszövetség csütörtökön be is jelentette, hogy szeptembertől a tojástermelők nettó 10 forint per darabos termelői áremelésre kényszerülnek – miközben júliusban éves összevetésben már így is 37,5 százalékkal nőtt meg a tojásár.
A beszállítók a háborús bizonytalanságok miatt mostanra gyakorlatilag napi, jobb esetben heti vagy havi árazásra álltak át, magyarázta lapunknak a piacvezető Hungast Csoport kommunikációs igazgatója. Enyedi Csaba szerint régebben fél évre, egy évre is le lehetett kötni azonos áron az árukat a beszállítóval, de ma már nem lehetséges ilyen. Enyedi szerint a partnerek taktikáznak, ami persze érthető, hiszen ők is gazdasági társaságok, nem jótékonysági intézmények:
Most ennyiért tudjuk adni, aztán térjünk rá vissza jövő hónapban, és nézzük meg, akkor mennyiért tudjuk. És általában többért.
Ahol nincs lakossági piaci ár, se ársapka
A rezsiköltségek felszökése senkit sem kímél, de a menzacégeknél különösen durva idők jönnek, hiszen ők eddig sem tartoztak bele a rezsicsökkentettek körébe, és a jövőben is a rendes, nem lakossági piaci árat kell kinyögniük az energiáért. Márpedig ebben az iparágban nagy kapacitású hűtőgépek, hűtőszekrények, gáz- és villanyzsámolyok, sütők, bojlerek, melegentartók üzemelnek, illetve a munkaerőhiány kiváltására egyre több helyen alkalmaznak további gépeket, például mosogatógépet, ami mind-mind nagyon energiaigényes, magyarázta lapunknak Zoltai Anna.
A KÖZSZÖV-elnök arra is rámutatott, hogy a közétkeztetésért a résztvevők – például az iskolás gyerekek szülei – által fizetett térítési díj kizárólag a bruttó alapanyagár. A rezsit ugyanakkor nem kizárólag a menzacégek fedezik, valamekkora hányadát lefedi az állami normatíva és az önkormányzatok. Az állami támogatás pedig nőtt 2022-re, de csak 0,1 százalékkal. Ezt ugyan év közbeni kompenzációval 6 milliárd forinttal módosított a kormány, ami összesen már 7,5-8 százalékos többletfinanszírozást jelent, de ez még mindig elmarad a támogatás reálértéken tartásától, nyilatkozta lapunknak Zoltai.
Hogy a támogatásból mennyi jut az egyes menzacégeknek, azt a megrendelő önkormányzatokkal kötött szerződések szabják meg. Jelen helyzetben, úgy tűnik, ez a segítség nem elég ahhoz, hogy valódi mentőöv legyen. A Hungast Csoport például átlagosan 500 százalékot közelítő rezsiár-növekedést közölt lapunkkal. "Ha ehhez hozzávesszük a dráguló nyersanyagokat, láthatjuk, hogy 50 százalék körüli áremelés sem lenne túlzó, de bázisfüggően 30-40 százalék minimálisan kellene ahhoz, hogy ne dőljön be a szektor" – nyilatkozta Enyedi Csaba.
Aláírtuk a gázmegállapodásunkat, ami alapján 2022. október hónaptól 11-szer drágábban veszünk egy egységnyi gázt. A jelenlegi villanyszerződésünk 2022. december 31-ig szól, de itt is hasonló rosszra számítunk
– ezt már vidéki forrásunk válaszolta kérdésünkre.
Vannak olyan önkormányzatok is, amelyek jelentős összeggel szállnak be a magáncégek finanszírozásába. Debrecenben például a díjak negyedét magára vállalta a város, Nagykanizsán pedig összesen 250 millió forinttal tolták meg a szolgáltató vállalkozást.
De nem csak a rezsi a gond. Július végén még tovább nehezedett a pálya, amikor a kormány kirakta a hatósági áras tankolás kedvezményezettjei közül a céges járműveket. Így az ételeket kiszállító autók üzemanyagköltsége augusztusban 60 százalékkal ugrott meg. A KÖZSZÖV-elnök szerint a szállítás sokszor nem oldható meg napi egy fordulóból. "A magyar közétkeztető cégek közel egymillió fogyasztót szolgálnak ki, akik a kb. 3000 főzőkonyhán előállított ételt mintegy 6000 tálalókonyhán kapják meg. Ezekre a kistehergépjárművek akár napi három alkalommal biztosítanak kiszállítást" – közölte lapunkkal Zoltai Anna.
Munkaerőhiány vs. bérfeszültség
A megszaladó költségek ellenére a legtöbb cégnél nem az a kérdés, hogy spórolásból melyik dolgozótól tudnak megválni, hanem az, hogy hogyan tudnak elég embert összeszedni a konyhák zavartalan működtetéséhez. A KÖZSZÖV általánosságban munkaerőhiányról számolt be lapunknak, a Hungastnál pedig az okoz kihívást, hogy hogyan csábítsák vissza a kötelékeikbe a tanévkezdésre azokat a dolgozókat, akik máshol töltötték a nyarat.
Enyedi Csaba több száz olyan konyhai kisegítőről és szakácsról beszélt, akiket most meg kell győzniük arról, hogy érdemes visszatérniük. A Hungast sem csak oktatás-nevelési intézményeket szolgál ki, hanem például szociális intézményeket is, ahol folyamatos a szolgáltatás – az itteni dolgozók a csoport kötelékében vannak. Az említett, több száz munkás azonban iskoláknak, óvodáknak főz, és jellemzően úgy rendezkedett be, hogy a vakáció idején nyaralóhelyeken áll be konyhákba, vagy addig egyáltalán nem dolgozik, és a családjával tölti a nyarat. Az ő visszaédesgetésük többletköltséget jelent – abban is, hogy ha emelt fizetésért újra munkába állnak, akkor a csoport kötelékében dolgozók juttatásain is emelni kell, hogy elkerüljék a bérfeszültséget.
Más folyamatokról számolt be vidéki forrásunk. Az ő cégénél a költségek meglódulása miatt valamelyest csökkenteni kellett a dolgozóik számát is. Mivel azonban nagy állománnyal dolgoznak, és a fluktuáció is elég nagy, ezt használták ki a leépítésre az elbocsátások helyett. Vagyis most már nem vesznek fel annyi embert ugyanarra a munkára, mint három évvel ezelőtt, így most 2-3 százalékkal kevesebb munkavállalóval indulnak neki az új tanévnek.
A fejlesztéseknek megint reszeltek
A menzacégek az elmúlt két évben jellemzően nem tudtak fejlesztésre pénzt félretenni, hiszen a Covid-korszak miatt nem volt miből, sőt, a tartalékaikat kezdték el felélni. A KÖZSZÖV úgy látja, a hozzá tartozó cégeknél most sem javul a helyzet, eredmények híján elmaradnak a bővítések, illetve a karbantartások is csak a legszükségesebbre korlátozódnak. Pedig a hiányzó munkaerőt muszáj lenne gépekkel kiváltani, illetve elsősorban a hűtőkapacitást kellene bővíteni a feldolgozott, tisztított, előkészített alapanyag tárolására, közölte lapunkkal Zoltai Anna.
Vidéki forrásunk is arról számolt be, hogy ismét elmaradtak a fejlesztések a cégénél, csakúgy, mint a Covid idején. Ezek egy része szerinte kezelhető, mint például a festések elhalasztása, de van, ahol már cserélni kellene a nagykonyhai gépeket. Mivel ezt nem tehetik meg, a cégvezető szerint ez "extra szervezést és kézimunkaerő-igényt eredményez".
Pár hónap, és újra emelnének
A cégvezető két és fél éves szünet után most 19,9 százalékos tarifaemelésben tudott megállapodni a helyi önkormányzattal – többet szerettek volna emelni, de a partner csak ennyit hagyott jóvá. Ez az emelés valóban csak tűzoltásra elég, a cégvezető szerint az elmúlt évek rezsi-, alapanyag- és béremelkedését fedi le a 2022 elejéig ismerté vált változók alapján. De a megállapodáskor a cégvezető azt is kérte az önkormányzattól, hogy még most ősszel kezdjenek újabb tárgyalásokba, annyira látványosan gyülekeznek a problémák:
a 2023-as minimálbér-emelést most még nem lehet tudni, de várakozásaink szerint nem lesz elég egy számjegyű, ez pedig drasztikusan tovább növelheti a költségeinket.
Az önkormányzattal végül abban állapodtak meg, hogy október-novemberben térnek vissza a tarifaemeléses tárgyalásokra. A cégvezető úgy véli, a fentiek miatt 2023. január 1-től 30-35 százalékos további emelés lenne indokolt.
