Utólagos hatállyal visszavágták az utolsó, kormánytól független filmkészítési támogatást
Letaglózó az arrogancia, ahogyan ezt az ügyet kezelték: ez azért egy új szín a Nemzeti Filmintézet működésében
– mondja Kenesei Edina producer a hvg.hu-nak arra, hogy egy nyolc hónapja zökkenőmentesnek tűnő folyamatban utólagosan szabályt módosított a Nemzeti Filmintézet (NFI), semmissé tett zsűri által megítélt győzelmeket, és minderről a végső értesítésen kívül semmilyen formában, még informálisan sem kommunikált az érintettekkel, akik aztán egy utólag kért személyes találkozón sem tudhattak meg semmit az indokokról.
Inkubátor
A 2015-ben, tehát még Andy Vajna idejében létrehozott Inkubátor-programot az NFI is a sikerprojektjei között említi, joggal: a saját honlapjukon szereplő leírás is beszámol arról, milyen sikereket értek el az ennek a lehetőségnek a keretén belül létrejött, remek filmek: „A Program keretében már 44 elsőfilmes csapat kapott gyártási támogatást, köztük volt Szilágyi Zsófia Egy nap című alkotása, melynek világpremierje a cannes-i fesztiválon volt, és elnyerte a filmkritikusok nemzetközi szövetsége, a FIPRESCI rangos díját. Csuja László Virágvölgy című road movie-ját többek között a Karlovy Vary filmfesztiválon díjazták. Zurbó Dorottya Könnyű leckék című dokumentumfilmje a locarnói premierjét követően világszerte nagy siker volt” – áll a pár évvel ezelőtti leírásban, amihez azóta többek közt olyan sikerek csatlakoztak, mint a Veszélyes lehet a fagyi, amelynek főszereplője, Stork Natasa kapta a legjobb színésznőnek járó díjat a New York-i Filmhéten,vagy Kis Hajni Külön falka című filmje is rengeteg díjat nyert külföldön és itthon is.
A program működése viszonylag egyszerű: a pályakezdő alkotók közül szakmai zsűri választja ki a tíz legjobb filmtervet, amelyek alkotói aztán egy, a szakma számára nyilvános eseményen bemutatják filmterveiket, a zsűri kiválaszt közülük négy, a szakmai közönség pedig még egy nyertest. Az alkotók így minimális keretből – nagyjátékfilm esetén kezdetben 64, ma 120 millió forintból, ami filmgyártásban aprópénznek számít –, de minden további bonyodalom nélkül, biztonságban elkészíthetik első filmjüket. (Összehasonlításul: az öt nyertes film elkészítése maximum 600 millió forint, miközben a Hadik jóval több, mint 2 milliárd forintból, Rákay Philip Petőfi-filmje több mint 6 milliárd forintból készül; 600 millió forintot egyetlen, semmilyen irányba nem kiugró költségvetésből készülő film is el tud használni.)
A kulcsszó itt a „szakmai zsűri”: arról, hogy ki készíthet filmet állami támogatásból, ma Magyarországon minden más esetben csakis a Nemzeti Filmintézet filmszakmai döntőbizottsága dönthet. A döntőbizottság tagjait átláthatatlan elvek és ismeretlen szempontok alapján, a kormány akaratától korántsem függetlenül nevezik ki; ha ők egyszer visszadobnak egy filmtervet, akkor az adott alkotó értelmezhető összegből már biztosan nem tud Magyarországon filmet készíteni. (A nemzetközi koprodukciókhoz is kell egy jelentős önrész.)
Az inkubátoros filmekről viszont független filmrendezők, filmfesztivál-vezetők, producerek, forgalmazási szakemberek döntöttek. És noha formálisan a május végi győzteshirdetés után ezeknek az alkotóknak is be kellett adniuk a pályázatukat a gyártási támogatás folyósításához, a kezdetek óta egyszer sem fordult elő, hogy az NFI felülbírálta volna a zsűri döntését. (Egy esetben jogi problémák miatt végül az HBO készített el egy dokumentumfilmet, de az a film is megvalósult.)
Ez változott meg most.
Átlépték a Rubicont
Az öt győztes közül három ugyanis február elején kapott egy levelet az NFI-től, amelyben az állt: forgatókönyvet elfogadták, de a Filmintézet saját mérlegelési jogkörében úgy döntött, hogy a győztesnek megítélt filmterveket nem javasolják beadni a gyártási pályázatra. Azaz a majdani pályázatról döntő hivatal előre közölte, hogy nem tervezik támogatni a filmet. Egy negyedik film átkerült a mozifilmestől a tévéfilmes döntőbizottság hatáskörébe, egy film státusza nem változott. (A korábban győztesnek megítélt filmek leírása itt szerepel az NFI honlapján.)
A 2022-es Inkubátor Pitch Fórum nyertesei © Nemzeti Filmintézet
Petrovits Genovéva, az Anyám, a szörny című filmterv (rendező: Rudolf Olivér) producere ennek ellenére azt mondja: ők akkor is be fogják adni a pályázatot.
Naivan, de bízom abban, hogy még lehet visszaút.
Nincs indok arra, hogy miért ne adhatnánk be így a pályázatot. Ezzel megpróbálnám visszaterelni a szakmai útra a folyamatot, mert azt az egy cinikus és arrogáns értesítést, amit kaptunk, és amire korábban nem volt precedens, nem vélem hivatalosnak” – mondja.
A nyertes alkotók a februári értesítés előtt legutóbb arról kaptak értesítést, hogy az NFI elfogadta a forgatókönyvek végleges változatát; korábban két határidőre két előzetes vázlatot is be kellett nyújtani, meg is kapták a hivatalos teljesítési igazolást arról, hogy minden kötelezettségüknek eleget tettek. Kérdésünkre elmondják: az elmúlt hónapokban sem formálisan, sem informálisan nem érkezett még csak célzás sem arra, hogy a projektekkel bármi gond lehetne, sőt eddig csak bátorítást kaptak.
Kenesei Edina, a Könnyű álom című filmterv (rendező: Berényi Andor) producere arról is beszámol, hogy már február elején kértek egy személyes találkozót az NFI egyik illetékesétől, de erre csak most, egy hónappal később került sor. Ugyanakkor a 40 perces találkozón gyakorlatilag semmivel nem lettek okosabbak. „Annyi hangzott el, hogy nem pénzügyi okról van szó. Az egyetlen indoklás az volt, hogy megváltozott az eljárási rend, ennek eredményeképp az inkubátoros filmek is az NFI döntőbizottságának kompetenciájába kerültek. Arra már nem kaptunk választ, hogy az eljárásrend-változás mikor történt, ahogy arra sem, hogy miért pont ezt a három filmet utasították el, mindössze annyit közöltek velünk, hogy a döntőbizottság döntései titkosak” – mondja Kenesei. Hozzáteszi:
Elfogadhatatlan, hogy menet közben változnak a játékszabályok, és a már robogó vonatból dobnak ki bennünket indoklás nélkül. Az NFI ezzel átlépte a Rubicont.
A beszélgetésen az is elhangzott, hogy a jövőben már így fogják kiírni az Inkubátor-pályázatot, bár az ennyi információból egyelőre érthetetlen, ez mit jelent: mi értelme a szakmai zsűrinek, ha a döntését utólag szabadon felülbírálhatja az NFI döntőbizottsága?
Berényi Andor: Könnyű álom © Nemzeti Filmintézet
NER-komform témák
Szintén furcsa, hogy az NFI honlapján az eredetileg az Inkubátor filmjeinek elkészültét biztosító pályázat keretösszege továbbra is 600 millió forint, ami öt darab, 120 millió forintos film legyártását tenné lehetővé: ebből azonban jelen állás szerint csak kettő valósulhat meg, kérdés, mi lesz akkor a maradék 360 millió forint közpénzzel, esetleg valaki tud-e már arról, ennek az összegnek kik lesznek a gazdái.
Az okokról mindenesetre senki nem tud semmit, bár az tény, hogy az elutasított filmtervekben akadnak olyan dolgok, amelyek nem tartoznak feltétlenül a NER kedvenc témái közé. Az Anyám, a szörny ugyan korántsem erről szól, de az egyik mellékszereplője drag queen, és több jelenet is egy drag bárban játszódik, de Petrovits elmondása szerint az elmúlt hónapokban senki nem jelezte, hogy probléma lenne ezzel. A gondozó témája hasonlít egy olyan filmtervre, amit korábban már érthetetlen módon elutasított az NFI: akkor a hatalmas szakmai sikereket elérő, korábban szintén inkubátoros Kis Hajni filmtervét utasították el, ami külföldön élő magyarokról szólt volna, és A gondozó is egy olyan nőről szól, aki Németországban azzal szembesül, míg otthon alig tudnak megélni, nyugaton idilli a nyugdíjas élet. A harmadik elutasított film, a Könnyű álom egy strómanról szól, a tévés döntőbizottsághoz utalt Távolság pedig egy széthullófélben lévő kapcsolatot mutat be. Az egyetlen támogatott filmterv, Nagy Borbála A világ eredete című filmje a szinopszisa szerint a gyerekvállalásról szól, bár ebben is szó van abortuszról is.
Dávid Attila: Távolság © Nemzeti Filmintézet
Ugyanakkor hogy a témának köze lehet az elutasításhoz, indoklás hiányában puszta spekuláció. Elküldtük kérdéseinket a Nemzeti Filmintézetnek is, ha nekünk annak ellenére is válaszolnak, hogy az érintettek se kaptak indoklást, feltétlenül frissítjük a cikkünket.
„Noha tavaly az ElkXrtukot nézve azt gondoltuk, ennél már nehéz mélyebbre süllyedni, a magyar film idei éve sokkal tragikusabb volt az előzőnél is. És úgy tűnik, ebbe az irányba indultunk el, nagy sebességgel és elágazások nélkül” – írtuk tavaly év végén, külön kitérve arra is, hogy a legfontosabb magyar filmek már az Inkubátor-programban készülnek az országban. „Gőzerővel száguldunk neki a falnak, és nem fogunk megállni” – írtuk akkor. Úgy tűnik, rá lehet kapcsolni még a gőzerőre is.
