Újévi fogadalomként választhatnánk akár a boldogságot is
A mozgás mindenkinek mást jelent – az évnek ebben az időszakában sokaknak leginkább újévi fogadalmat. Annak viszont rengeteg szempontból tökéletes: megszabadíthat a hétköznapok terheitől, a ránk rakódott kilóktól, lehet boldogságforrás, kemény munka, de akár kötelező házi feladat is. Nem könnyű viszont olyan mozgásformát találni, amely mindenkiből önfeledt örömöt vált ki. Akik viszont kipróbáltak már a NIA-t, azt mondják, hogy ők épp ezt találták meg. Itt van néhány vallomás:
De mi is az a NIA?
Alapvetően egy tánc
„A NIA egy olyan táncos mozgás, amelyben célzott mozdulatokon keresztül, magával a mozgással vagy mozdulatlansággal, a zenével és a csenddel egyrészt szabályozzuk az idegrendszert, másrészt pedig beindítjuk a test öngyógyító folyamatait. Alapvetően egy tánc, de ha akarjuk, egy kicsit több is lehet” – fogalmaz Brezina Kinga, Magyarország elsőszámú feketeöves NIA-tanára. A holisztikus mozgásforma tánc részét azonban nem a hagyományos értelemben kell elgondolni, a NIA ugyanis 52 olyan mozdulatsor kombinációja, amely kilenc mozgásformát integrál. Ezeket a tajcsi, a taekwondo, az aikido, a jazztánc, a modern tánc, a Duncan-technika, az Alexander-technika, a Feldenkrais módszer és a jóga alkotja. Tehát a harcművészet ötvöződik a tánccal és más mozgásmódszerekkel. Ezt amennyire nehéz lehet elsőre elképzelni, annyira egyszerű megvalósítani. A NIA-ban ugyanis, annak ellenére, hogy egy oktató által irányított mozgásról van szó, nincsenek szabályok, nem kell pontosan lekövetni az óraadó tanárt – minden mozdulatot úgy lehet végezni, ahogy nekünk jól esik. És, hogy ennek mi értelme?
A NIA ezzel a formai szabadsággal egy olyan biztonságos környezetet teremt, ahol a mozgást végzők úgy követhetik le az oktató gyakorlatait, hogy közben önmagukat helyezik fókuszba, megfigyelve saját testük reakcióit, határait. „Mivel nem az a fő cél az órákon, hogy mindenki egyszerre, egyformán csinálja a lépéseket, mozdulatokat, nekem a NIA kiszakadás a hétköznapi elvárásokból. Nagyon jó mindent olyan intenzitással végezni, ahogy az nekem épp jól esik. Ezt a mozgást receptre kellene felírni!” – fogalmazott egy egyetemista.
A NIA-ban többszáz koreográfia létezik, ezeket a tanárok meghatározott szabályok mentén, de saját elképzelésük szerint interpretálhatják. Az 52 alaplépés könnyen elsajátítható, ám ha nehézségünk akad a kivitelezésükkel, senki nem fog a sarkunkra lépni, vagy mindenki előtt kijavítani bennünket. Az oktató háttal előttünk állva mutatja a mozdulatsorokat, a zene üteme adja magát, a karunkat és a lábunkat pedig úgy mozgatjuk, ahogy nekünk jól esik. Egy kicsit olyan ez, mint amikor YouTube-ról próbáljuk lekövetni az aerobic videóban ugrándozó nőt, de két hajolás és terpesztés között elveszünk, így a mozdulatokat csak nagyjából elvégezve, önfeledten táncikálunk tovább a nappaliban. A NIA viszont a felszabadult táncolásnál többet ad, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy az órák résztvevői általában valamit keresve érkeznek az órákra. A kutakodást pedig mindannyian ugyanott kezdik: önmagukban.
Ha akarjuk, egy kicsit több is lehet
Ezt a keresési folyamatot elősegítheti a NIA-órákon előre felállított fókusz is. Az oktató ugyanis minden alkalom elején a középpontba helyez egy témát/kérdést, amelyre az adott rutin összpontosít. Fókuszba kerülhet az önbizalom, a félelem, de akár a talpunk mint leföldelő eszköz is. Ez a táncolóknak mintegy támpontként szolgáló fogalom segíthet „megtalálni határainkat, felismerni akaratunkat, felfedezni erőnket, fókuszálni testünkre és annak teljeskörű szeretetére” – magyarázza egy NIA-órára járó.
A mozgásforma test- és lélekgyógyító hatása azonban nemcsak a résztvevők állításaiból mutatható ki: a NIA segíti az idegrendszert, a keringést, az anyagcserét, és az ízületeket is. „Amikor valaki bejön az órámra, a legtisztább szándékom az, hogy amikor kimegy, jobban érezze magát annál, ahogyan bejött. Ez a mozgás rendkívül jó hatással van fizikai és mentális állapotunkra is – az pedig már csak egy mellékhatás, hogy fogyni és izmot építeni is lehet vele” – magyarázza Brezina Kinga.
A lépéseket mezítláb hajtják végre, ugyanis ezáltal kerül a súlypontunk a megfelelő helyére. A koreográfiák egyúttal megemelik az energiaszintet, kiegyensúlyozzák az idegrendszert, valamint a testtudatot is növelik. Ez utóbbi segít tisztában lennünk testhatárainkkal, mint Brezina Kinga magyarázza: „érzékelni fogod, hogy a tested a térben, amiben mozog, hogy viselkedik. Felszállsz a villamosra, a metróra, biciklizel – kitöltesz egy teret, amit az emberek jó része egyáltalán nem érzékel. Sőt, ha bármi figyelmeztetőjelzés jön a testünktől, nem vesszük észre. Mire eljutunk orvoshoz már sokszor késő, pedig csak oda kellett volna figyelnünk. A gyerekek sokkal testtudatosabbak, hiszen szólnak, ha fáj – ezt mi, felnőttek gyakran nem tesszük meg”.
A testtudatosság másik előnyét fogalmazta meg a 25 éves, NIA fehéröves Erdélyi Boróka, akinek a mozgásformát pszichológusa ajánlotta étkezési- és testképzavara megoldásaként – és, aki, azóta már tanárként tevékenykedik. „Jobban érzékelem magamat, ezáltal őszintébbek a cselekedeteim is, valamint jobban tudom képviselni magam. Képes vagyok keretbe foglalni a saját absztrakt életem; elkezdtem érzékelni a saját erőmet, és azt, hogy kifejezhetem és megvédhetem magam. Rájöttem, hogy jogom van arra, hogy megmozdítsam a csípőmet. Mert nő vagyok, és van egy csípőm, és az enyém, és ha akarom, akkor megmutatom. Mert szabad vagyok. És nem mondhatja meg senki, hogy rejtegetnem kell magam. Úgy érzem evolúciósan feszültség van bennünk a testünkkel szemben – nekem ezeket a zavaró tényezőket sikerült kiirtanom a NIA által”.
Az együttlét élménye
A két NIA-tanár egymástól függetlenül az élettani hatások mellett a NIA közösségteremtő szerepét is kiemelte. A mozgás biztonságos tere leginkább az életközepi válságban szenvedő nőket vonzza be. Barátságok kötődnek, ami ebben a korban egyébként ritkaságnak mondható. De nem ez az egyetlen válság, ami előtt állnak a NIA órákra járók; a kapunyitási pánikkal küzdő egyetemisták is megtalálták válaszaikat a mozgásban. Kinga órái az előbbi, Borókáé az utóbbi csoportnak segítettek sokat. Egy igen feltűnő közös jellemző azonban mindegyik csoportnál megfigyelhető: nincsenek férfiak.
„A férfiak sokkal nehezebben nyílnak meg, sokkal erősebb a szégyenérzetük, és sokkal kevésbé testtudatosak. Egy nő biológiailag is – azzal, hogy van egy ciklikusság az életében – közelebbi kapcsolatban van a testével és a valóságérzékelésével is. A férfiak azt hiszik, mindenki őket nézi, nem mernek megmozdulni, főleg táncolni. Arról ne is beszéljünk, hogy milyen előítéletek vannak azzal kapcsolatban, hogy aki táncol és férfi, az milyen” – fejezi ki véleményét Kinga.
Boróka is hasonlóan vélekedett a férfiak és a tánc kapcsolatáról, pedig szerinte nekik is szükségük lenne a NIA adta tudatosságra és határmegismerésre. Ráadásul a mozgás magában foglalja a harcművészetet is, ami által nem kategorizálható feminin mozgásként.
Ne palástoljuk érzéseinket
A NIA-t tovább gondolva mind Kinga, mind Boróka megalkotott egy-egy saját foglalkozást. Kinga a Farkasokkal futó asszonyok című könyv alapján honosította meg Palást nevű foglalkozását. A műben az író felvarrta egy palástra az összes traumáját, amit ahelyett, hogy elégetett volna, megtartott azért, hogy minden nap emlékeztesse őt arra, mennyi mindenen ment keresztül. A Kinga foglalkozásain résztvevő nők egy NIA óra után saját palástjaikkal dolgoznak: varrnak, ragasztanak, mesét írnak – a művészet által könnyítenek fájdalmaikon. A NIA adta mozgással a szomatikus memóriát piszkálják meg; az itt kiváltott érzéseket pedig kreatív formába öltik.
Boróka szeretett volna egy olyan közeget teremteni, ahol a nők nem rivalizálnak egymással, nem mutogatják magukat, egyszerűen csak elfogadják egymást. Ebből a célból hozta létre a női kör nevű, huszonéveseknek tervezett egésznapos foglalkozást, amely egy NIA órával indul, és egy délutáni beszélgetéssel folytatódik. „Eszünk-iszunk, valamint beszélgetünk olyan témákról, amelyek a korosztályunkat érintik. Az egész önkéntes alapon nyugszik; mindenki annyi pénzt tesz bele, amennyit gondol.” A fehéröves tanár a NIA segítségével talált rá hivatására, a pszichológiára. A kettő egybegyúrásával a jövőben önismereti csoportokat szervezésében gondolkodik, ahol szomatikus eszközökkel, NIA-val, tánccal és beszélgetéssel segítené elsősorban a gimnazista korosztályt. Úgy véli ugyanis, hogy a test- és öntudaterősítés tinédzserkorban a legfontosabb.
