Új szavakat találtak ki: máshogy kell majd mondani, ha valami nagyon kicsi vagy nagyon nagy
Három évtizede a múlt pénteki volt az első alkalom, hogy az 1960-ban létrehozott Nemzetközi Mértékegységrendszer (SI), vagy közismertebb nevén mértékrendszer új előképzőket fogadott el.
Mindenki ismeri a kilo előképzőt, amely a gramm vagy a méter esetében annak ezerszeresét jelenti (három nullával a szám után), de csak a tudósok használják a zettát vagy a jottát, amelyek esetében 21, illetve 24 nulla áll a szám után. Ezeket a mértékegységeket 1991-ben vezették be, amikor a vegyésztársadalomnak szüksége volt ezen nagyságrendű molekulák kifejezésére. Még a jotta sem képes azonban kifejezni az információtechnológia robbanásszerű fejlődése miatt egyre növekvő nagyságrendeket – magyarázta Richard Brown, a brit Nemzeti Fizikai Laboratórium méréstudományi szakértője.
Nagyon közel vagyunk a határhoz, hogy jottabájtban, a létező legmagasabb mértékegységben fejezzük ki az adatmennyiségeket – mondta a tudós, az új mértékegységek bevezetésének kezdeményezője.
Az új előképzők (prefixumok) – a ronna (R) és a quetta (Q) – olyan mértékegységeket jelölnek, amelyeknél az alapmértékegység után 27, illetve 30 nulla áll. A ronto (r) és a quecto (q) viszont azt az értéket jelenti, amely a 27., illetve a 30. helyen áll a mértékegységet jelző szám utáni vessző mögött.
Az új előképzős mértékegységgel kifejezve a Föld tömege 6 ronnagramm, azaz (grammban számolva) 6 plusz 27 nulla. Ennek tükörképeként valami, amelynek 6 rontogramm a tömege, egy olyan tizedes számnak felel meg, amelyben a szám a vessző után a 27. helyen áll.
Richard Brown elmondta, hogy az elektron tömege egy rontogramm, egy bájtnyi adat pedig egy quectogrammal növeli a telefon tömegét. Távolabbi példákat idézve a tudós arról beszélt, hogy a Jupiter bolygó tömege pontosan két kvettagramm, az egész megfigyelhető világegyetem átmérője pedig pontosan 1 ronnaméter.
A brit tudós további mértékegységeket is javasolt volna, tekintettel az adattárolásban megjelent olyan fantázianevekre, mint a „brontobájt” vagy a „hellabájt”. A Nemzetközi Mértékegységrendszer azonban előírja, hogy az előképzők egy betűvel jelölhetők legyenek. Az egyetlen olyan betű, amelyet eddig még nem használtak más mértékegységekre vagy szimbólumokra, az az R és a Q – magyarázta a szakértő.
Egy egyezmény szerint a nagy mértékegységek előképzőinek „a”, a nagyon kicsiknek pedig „o” betűre kell végződniük.
A ronna és ronto, valamit a quetta és a quecto legalább 20–25 évre kielégíti a nagy mennyiségek kifejezésével kapcsolatos igényeket – vélekedett a méréstudományi szakember.
