Úgy láthatjuk az univerzumot, ahogy még soha senki – a James Webb űrteleszkóp varázslatos képei
Július 12-én nyilvánosságra hozták az első képeket a James Webb űrteleszkóptól. Ez a SMACS 0723 galaxishalmazról készült rendkívül részletes fotó, mely információt ad a tudósoknak a korai világegyetemről. A képen a vörös színű galaxisok a legtávolabbiak, 13 milliárd évesek is lehetnek.
A homokóra
A gázfelhőbe burkolózott protocsillag voltaképpen egy éppen születő csillag. A por és a gáz a felhő belsejében gyűlik össze a gravitációs összehúzásnak köszönhetően, emiatt megnő a nyomás és a hőmérséklet. Ha ez kellően nagy, beindul a magfúzió és megszületik a csillag. Magát az L1527 névre keresztelt protocsillagot nem látjuk a képen, a homokóra „dereka” igazából a körülötte lévő "bolygócsírákat" tartalmazó protoplanetáris korong.
A teremtés oszlopai
Nagyjából nyolc fényévnyi területet ölel fel a felvétel a gigantikus képződményről, mely 6500 fényévre találhatók a Földtől, a Tejútrendszerben. Hírnevét a Hubble űrteleszkópnak köszönheti. A James Webb infravörös kamerái segítségével képes áttörni az oszlopok homályos részein, és számos születőben lévő csillagot tud láttatni, amelyek ragyogó vörös gömbök képében jelennek meg a felvételen. (Itt lehet összehasonlítani, milyen „kispályás” a Hubble a James Webbhez képest.)
Neptunusz
Bár a gyűrűkről elsőre a Szaturnusz ugrik be mindenkinek, a Neptunusznak is vannak. Ez a felvétel a csillagászok szerint az elmúlt 30 év legtisztább fotója az óriásbolygóról.
Jupiter
A Jupiter a másik gázóriás, amit sikerült lekapnia a James Webb űrtávcsőnek szintén sokkal részletesebben, mint az eddigi felvételeink. A fotó érdekessége, hogy a bolygó különös sarki fényei, rendkívül halvány gyűrűi, illetve a két kisebb holdja, az Amalthea és az Adrastea is látható rajtuk. A felvételen a bolygó különös jellegzetessége, a Nagy Vörös Folt is megfigyelhető, ami egy nagyjából 16 ezer kilométer átmérőjű, nagynyomású anticiklon.
Orion-köd
Ez a felvétel is azok közé tartozik, melyeket a Hubble már lefotózott, a James Webb azonban ezerszer részletgazdagabb módon tudta megörökíteni. Az Orion-köd az Orion-csillagkép belső régiójában található, a Földtől 1350 fényévre. A kutatók gyakorta „csillaggyárként” hivatkoznak rá. Általában nagy mennyiségű por takarja el a teleszkópok elől, ami lehetetlenné teszi, hogy a látható fényben tanulmányozzák őket. A James Webb azonban átlát ezen.
Szekérkerék
Ez a galaxis a Szobrász csillagkép része, és nagyjából 500 millió fényév távolságra van a Földtől. Az amúgy aktív fekete lyukkal rendelkező objektum attól lett ilyen alakú, hogy egy intenzív esemény során egy spirálgalaxis és egy kisebb galaxis összeütközött. Ezek a gyűrűs galaxis struktúrák rendkívül ritkák az univerzumban, azonban annál látványosabbak.
Rejtélyes gyűrűk
A kép középpontjában lévő csillag a WR140, egy úgynevezett Wolf-Rayet típusú óriás változócsillag. Az égitest hidrogénjének nagy részét már kilökte az űrbe, miközben nagy mennyiségű por veszi körül. Ez a jelenség rendeződhetett ilyen különleges gyűrűformába, ami a tudósokat is meglepte.
A Tarantula-köd
A Tarantula-köd körülbelül 161 ezer fényévre található a Nagy Magellán-felhőben, szintén galaxisok bölcsőjeként „funkcionál”. A kutatók szerint azért fontos tanulmányozni, mert a köd kémiai összetétele hasonló a korai univerzumot alkotó elemekhez.
A tökéletes galaxis
A képen a Messier 74-es katalógusjelzésű spirálgalaxis látható nem mindennapi formájában. Mivel az objektum teljesen szimmetrikus, a csillagászok „tökéletes spirálnak" is nevezik. Szívében galaxisléptékkel mérve „csak” egy közepes tömegű fekete lyuk van, emiatt a kutatók kedvelt célpontja.
