További 29,7 százalékkal drágulnak az élelmiszerek jövőre – ezt jósolják Matolcsyék
A 20 százalékot is közelítheti jövőre az infláció – nem egy-egy szerencsétlenebb hónapban, hanem éves átlagban. A legjobb esetben az év végére annyira lecsökken majd az áremelkedés üteme, hogy a teljes 2023-as átlagot lehúzza 15 százalékra. Így számol legalábbis a Magyar Nemzeti Bank a most kiadott Inflációs jelentésben.
Az előrejelzés legbrutálisabb száma teljesen egyértelműen az, hogy
jövőre átlagosan 29,7 százalékkal lesznek drágábbak az ételek, mint idén.
Az energia 39, az üzemanyag pedig 21,8 százalékkal lehet drágább 2023-ban a mostaninál. Legalább az ipar drágulása lassulni fog.
Amióta a KSH 1985-ben elkezdte a mostani bontás szerint vezetni az inflációt, ehhez fogható élelmiszer-drágulást csak kétszer mért, 1990-ben 35,2, 1995-ben 31,1 százalékos volt az éves adat.
A jegybank háromhavonta teszi közzé ezt a kiadványát, és így most érdemes összehasonlítani a szeptemberi előrejelzéssel:
Vagyis a munkáját túl sok ember valószínűleg nem fogja elveszteni, és a béremelések is nagyobbak lesznek, mint amit korábban vártak, de ez sovány vigasz, hiszen az inflációra adott legjobb forgatókönyv is durvább, mint ami szeptemberben még a legrosszabb jóslat volt. Hogy a 2023-ra jósolt 15–19,5 százalékos drágulás mennyire brutális, azt talán az szemlélteti a legjobban, hogy az éves átlag 2022-re is csak 14,5–14,7 százalék közötti lesz.
A drágulás üteme az év közepétől lassulhat jelentősen, de már valamikor 2023 első hónapjaiban túl lehetünk az inflációs csúcson. Ennek az MNB szerint három fő oka van:
És igen, ilyenkor érdemes hozzátenni azt, hogy az infláció mindig a 12 havival korábbi árszinthez képest mért változást mutatja, tehát az, hogy lassulni fog az infláció, nem azt jelenti, hogy bármi is olcsóbb lenne, hanem azt, hogy a mostanihoz képest már csak tizenegynéhány százalékkal lesz drágább jövőre.
A télen mindenesetre még a mostani, 22,5 százalékosnál is nagyobb lehet az infláció az MNB szerint. Ennek a fő oka az, hogy a termelői árak tovább nőnek. Sok más országban most már csökken az infláció, leginkább azért, mert az energiaárak világszinten már nem annyira nőnek. Nálunk ez a hatás most még nem nagyon jelentkezik, a rezsicsökkentés elengedése miatt még jövő szeptemberig minden hónapban 2,5–3 százalékponttal magasabb lehet a mutató, mint ha már korábban is piaci árhoz közel kellett volna fizetni. Az üzemanyagárak idei decemberi emelése pedig 1,5–2 százalékponttal dobja meg az inflációt (ennek a hatása nyilván jövő novemberig marad meg a havi adatokban). Mindezzel együtt nálunk igazán még így sem az energia tolja meg az inflációt:
a nyár óta látott drágulás több mint felét az élelmiszerárak elszállása magyarázza, ezt viszont a globális folyamatok mellett a magyar élelmiszeripar hatékonysági és termelékenységi problémái okozták az MNB szerint.
Vagyis akármi is történik az energiaszektorban, az élelmiszeráraink attól még nem fognak egyik pillanatról a másikra javulni.
2023-ban emellett várhatóan tovább emelkedik néhány különadó, és a dohány jövedéki adója is, amely szintén növeli még az inflációt. Azt az MNB is elismeri, hogy a népegészségügyi termékadó júliusi emelése is begyűrűzött az inflációba – hiába ígérte a kormány azt, hogy az extra adókat nem hárítják át a cégek a fogyasztóra, természetesen áthárították, ennyit a „nem az emberek fizetik meg” szlogenről.
És a nagy infláció azt is magával hozza, hogy az emberek kevesebb pénzt tudnak félrerakni, a cégek pedig kevesebbet fordítanak a beruházásaikra. De még az állami beruházások is csökkenni fognak a jegybank szerint. A háztartások fogyasztási kiadásai jó esetben 1,4, rosszabb helyzetben 2,1 százalékkal fognak csökkenni, ami nagyon súlyos bajokat mutat.
Esetleg akad bármi, ami nem ennyire szörnyű?
Egy ilyen rossz helyzetben a kevés jó hír egyike az, hogy a munkaerőpiacot annyira nem rengeti meg a válság. Lesznek azért bajok, az például már most látszik, hogy az építőiparban, a feldolgozóiparban és a szolgáltató szektorban létszámleépítés jöhet a következő pár hónapban. De az MNB szerint azért olyan tömeges munkahelyvesztés, mint amilyen mondjuk a 2008-as válságnál volt, nem várható, és még a kicsit megnőtt munkanélküliség is csökkenésnek indulhat tavasztól.
A másik apró reménysugár az, hogy az iparunk még rendben van, nem rogyott meg a háború ellenére sem. A járműgyártás jó teljesítménye (most a tavalyival ellentétben nem voltak nagyobb leállások) mellett az MNB azt emelte ki, hogy az ázsiai cégek miatt az akkumulátorgyártás felfutott. Ennek is köszönhető az, hogy 2022-ben még 4,5–5 százalék között lehet a GDP-növekedés.
De ezt főleg az magyarázza, hogy az év elején még nagyon pörgött a gazdaság, az ipar pedig még tartja magát. A rossz folyamatok a második félévben már nagyon látványosak. A technikai recessziót nem ússzuk meg – azt nevezik így, amikor egy évben ugyan pozitív a GDP-növekedés mérlege, de több egymást követő negyedévben csökkenést mérnek –, az éves mutató pedig a stagnálásnál valamivel jobb lesz az MNB szerint. Ez az előrejelzés jobb, mint a piaci elemzőké, a külsős szakértők általában pár százalékponttal 0 fölötti növekedést várnak, az MNB legpesszimistább prognózisa is 0,5 százalékos.
De persze még ha jól is nézne ki egy pozitív szám a végén, azért egy 15 százalék fölötti infláció mellett elért 0,5–1,5 százalékos GDP-növekedés is azt jelentené, hogy borzasztóan nehéz éve van a gazdaságnak.
