Tormás sört dobtak piacra húsvétra, és ez épp olyan csodás, mint amilyennek hangzik
Azon kedves olvasóink, akik szerint a sör kizárólag vízből, komlóból, malátából,valamint Naturlichstadti Szent „Sörvedelő” Hansgruber bajor szerzetes szellemének jóváhagyó áldásából állhat, most nyugodtan görgessenek le a kommentszekcióig elmondani látatlanban is a véleményüket, megvárjuk. Köszönjük. Most ugyanis a gyulai Viharsarok sörfőzde idei húsvétra lefőzött újdonságáról, a tormás sörről lesz szó.
A fantáziájával eddig is nagy feltűnést keltő Viharsarok sörfőzde reszelt torma és egy kis só hozzáadásával készítette el az idei locsolószezon legjobb, megkockáztatom, felülmúlhatatlan sörét, és ez tulajdonképpen még csak nem is meglepő tőlük: karácsonyi extrémsör-tesztjeinken kóstoltuk már tőlük mézeskalácsos és almás pités, szaloncukros és fenyőtűvel ízesített sörüket is, ehhez képest a torma szinte magától értetődik. De azért ez egy nagyon-nagyon erős szinte.
© Kovács Bálint
Mert a tormás alkoholnak, hangozzék az avatatlan fül számára akármilyen különösnek is, nagy hagyományai vannak: Lengyelországtól Ukrajnán át Oroszországig jól ismert ital a tormás vodka, de a litván, meglehetősen obskúrus párlatokban utazó Pakruojo főzde tormapálinkája is zseniális ital, ha Litvániában járnak, próbálják ki (a baconízesítésűt is!); sőt ennyire messze nem is kell menni, szintén Gyulán a Gyulai Pálinkafőzde is főz tormával ízesített pálinkát. Mindez egyébként egyáltalán nem mond ellent a józan észnek, hiszen senki sem állította, hogy párlatot vagy más alkoholt csak gyümölcsből lehet készíteni, zöldségből nem. Hogy ne mondjunk nagyobbat, a komló és a maláta sem gyümölcsök.
A különleges sörök esetében általában két veszély van (ha nem számítjuk a lágeren kívül minden egyebet szentségtörésnek tartók agyvérzését): hogy vagy valamiféle, a harmonikustól távol álló pancsról lesz szó, vagy hogy a palackra írt íz valójában csak a fantázia szülötte, és halovány nyomait is alig lehet megtalálni az egyszerű söríz mögött. Hát a Viharsarok Horseradishére (a név egyszerűen tormát jelent) szerencsére ezek közül egyik sem igaz:
ennek az italnak egyszerre van színtiszta sör- és színtiszta tormaíze.
Már az illatán érződik, hogy a sörmester nem viccelt: a doboz felszisszentése nem sokban tér el attól, mintha egy üvegcse reszelt tormát bontanánk ki. És az íz is épp ilyen: igazi, hamisítatlan, finom, minden humbugtól mentes tormaíz. Nem tormaszerű, nem tormás, nem azt idéző, hanem egészen konkrétan torma, egy jó búzasör mellett, a sörízzel egyenrangúan; igaz, a búzasörös, citromosabb karakter elmarad, de a legkevésbé sem hiányzik. És az íz végig megmarad, nem csak afféle aroma: az első korty és még az utóíz is a tormáé.
© Kovács Bálint
Márpedig a torma – vagy ahogy a litvánok fogalmaznak: „az európai wasabi” – erősségével, csípősségével egyáltalán nem áll távol az alkoholtól, épp ettől tudnak olyan harmonikusak lenni a tormás párlatok, és most már tudjuk: a tormás sör is. Hiszen egy magas alkoholtartalmú ital is nagyon hasonló érzést kelt, mint egy csípős fűszer. Így a tormás sör is mintha erősebbnek érződne, de rosszabbnak semmiképp sem.
Úgyhogy a kalandvágyó közönségnek érdemes megtoldani a húsvéti kínálatot ezzel a sörrel, családi ünnepeken valamin úgyis muszáj veszekedni, miért ne lehetne épp ezen. Pláne, hogy az előző év legjobb húsvéti söre, a Szent András által főzött, a név ígéretét döbbenetesen jól visszaadó „füstölt kolbász kenyérrel” sajnos idén már nem kapható. Pedig milyen jól ment volna egymáshoz a torma, a kolbász – meg a sör.
