„Több, mint iskola” – interjú Ercse Kriszta oktatáskutatóval
Egy ezek közül a United Way Magyarország is, amely a világ legnagyobb, magánadományokból és vállalati támogatásokból fenntartott nonprofit szervezetének, a United Way nemzetközi hálózatának tagja. Együtt Ukrajnáért programjukban olyan civil szervezetek és projektek vehetnek részt, amelyek ukrán menekült gyerekeket, családokat támogatnak. A pályázat egyik nyertes projektjének célja többek között egy mindenki számára könnyen elérhető, komplex információs platform létrehozása. Két megvalósítója a Civil Közoktatási Platform (CKP) és a Civil Kollégium Alapítvány (CKA), akik nemrégiben hiánypótló konferenciát is szerveztek a témában. Ercse Krisztát, a CKP oktatáskutatóját kérdeztük az ukrán gyerekek magyarországi oktatásának helyzetéről.
Magyarországon jelenleg hogyan tudja egy menekült gyermek folytatni a tanulmányait, egyáltalán eljutnak-e hozzá a szükséges információk?
Azt hihetnénk, hogy amikor a menekültek átlépik az országunk határát, van olyan platform vagy hivatal, amely számukra jól érthető módon és a saját nyelvükön átnyújt nekik egy információs csomagot, amely segítségével képesek tájékozódni a lehetőségeikről. Jelen pillanatban Magyarországon ez nem működik, az ide érkezők nem kapnak rendszerszinten jól szervezett segítséget és támogatást, és ez alól az oktatási rendszer sem kivétel. Nálunk ma a menekültek akár az oktatási, szociális vagy egészségügyi rendszer által biztosított szolgáltatásokhoz csak akkor férnek hozzá, ha úgynevezett menedékes státuszért folyamodnak, és azt meg is kapják. Már ezen a ponton jelentkezik probléma, hiszen sokakhoz el sem jut például ez az információ, vagy ha mégis, magukra hagyottan eltévednek a szabályozási útvesztőkben.
Már májusban azt észleltük, hogy akárcsak a Covid-járvány idején, úgy most sincs központi szabályozás és egyértelmű kommunikáció, és még az érintett hivatalokban dolgozók sem értik mindig pontosan, hogy mik a lehetőségeik, feladataik, mekkora a mozgásterük. Jelen pillanatban a szabályozás semmilyen módon nem felhasználóbarát sem a szülők, sem a különböző korú gyermekeik számára.
Lehet-e tudni pontos adatokat arról, hogy jelenleg hány ukrán gyerek él hazánkban, s hány százalékuk jár iskolába?
Sajnos nem tudunk pontos adatokat sem általában a gyerekek számáról, sem azokról, akik megjelentek az intézményekben, mert nem jutunk hozzá az államtól. Magyarországon hivatalosan 30 ezer menekült kérte a menedékes státuszt, de a friss fővárosi adatok szerint csak Budapesten 30 ezer ukrán menekült él. Tehát elképzelhető, hogy sokan nem kerültek be a rendszerbe, így az ismert szám többszöröse lehet az itt élő menekültek, nemcsak a felnőttek, hanem a gyerekek esetében is.
Augusztusban kérdeztük az Oktatási Hivatalt (OH) a tavaszi félévre vonatkozóan az ukrán gyerekek létszámáról. Az iskoláknak minden ősszel adatszolgáltatási kötelezettségük van a Köznevelés Információs Rendszer felé (KIR), például a külföldi tanulóikról. Így a tavaly októberi adatokat kaptuk meg, csakhogy akkor még nem volt háború. Pedig az iskolák digitális rendszeréből, a KRÉTA-ból könnyű lenne lekérdezni a pillanatnyi állapotot, ráadásul korábban Maruzsa Zoltán államtitkár egy külön, az OH által e célra fejlesztett felületéről beszélt.
Egyébként több kutatás is azt mutatta, hogy a háború gyors befejeződésében, a helyzet átmenetiségében bízva a tavaszi időszakban kevesen jelentek meg az oktatási rendszerben, de a harcok elhúzódása miatt úgy gondoljuk, ebben a szeptemberi-októberi időszakban várható még több gyerek megjelenése a magyar iskolákban.
Milyen segítséget kapnak az iskolák az ukrán gyerekek befogadása kapcsán? A tapasztalatok szerint milyen problémák merülnek fel?
Nagy biztonsággal kijelenthető: az oktatásirányítás nem gondoskodik rendszerszinten róluk. Ennek ellenére sok iskolában állják a sarat a pedagógusok. Van olyan iskola, ahova 43 gyerek is jár. Igaz, hogy minden ukrán gyermek után havi 130 ezer forintot igényelhetne az iskola – melyet a fenntartó kap meg –, ha az iskola vállalja a tanórákon kívüli heti 5 óra egyéni fejlesztést, ám egyáltalán nem biztos, hogy el is jut ez a pénz az intézményhez. Az igénylés nagyon bonyolult, és ez az összeg egyébként sok mindenre nem elég. Ez már olyan szolgáltatórendszeri probléma, ami a magyar gyerekeket is érinti.
Sok éve jelzi a szakma és az érintettek, hogy sem gyógypedagógiai, sem fejlesztő pedagógusi vagy iskolapszichológusi, sem pályaorientációs támogatások a valós szükségleteknek megfelelő mértékben nem hozzáférhetők, s ennek oka a szakemberek pedagógusokhoz hasonló alulfizetettsége. Ebben a helyzetben érkeztek az ukrán gyerekek, akiknek érthető módon igen nagy szükségük volna az átélt traumák miatt ilyen típusú támogatásra is. Attól tartunk, hogy az oktatásirányítás ezért is hallgat arról, hogy mi a helyzet, mert valójában ez az összeg nem elég a felmerülő szükségletek ellátására.
Ezen kívül mi számít még nagy kihívásnak az ukrán gyerekek magyarországi tanulásában és oktatásában?
Nincs protokoll, a pedagógusok nem kapnak felkészítést, az intézmények pedig egy alapvető, széleskörű tájékoztatást. Előírás, hogy minden menekült gyereket fel kell venni, mégis van olyan iskolaigazgató, aki nem teszi ezt meg, ha nem tudja a gyerek igazolni a kötelező oltásait. Márpedig menekülés közben ezek a dokumentumok könnyen elveszhettek, vagy akár otthon is maradhattak. Aztán az iskolák ugyan felmenthetik a gyerekeket egy évre az értékelés alól nyelvi nehézségek miatt, miközben világos, hogy a következő évben sem fognak tudni a magyar tanrend alapján vizsgázni. A legtöbb esetben nincs is értelme.
Egyértelmű, hogy a családok többsége a háború befejezése után haza szeretne menni. Éppen ezért lehetővé kellene tenni számukra, hogy az ukrán tanmenet alapján haladhassanak. Több ország, például Lengyelország is, szorosan együttműködik az ukrán oktatási minisztériummal, és a jelenleg a határokon kívül élő ukrán gyerekek online folytathatják tanulmányaikat. Az ehhez szükséges tananyagokat feltöltötték egy elektronikus könyvtárba, melyeket egy QR-kóddal le lehet hívni a világ bármely pontjáról. Ezzel szemben a magyar oktatásirányítás csupán annyit tesz, hogy a tankötelezettség teljesítéséhez a magyar tanrend szerinti iskolalátogatást ír elő, ám ehhez sem ad gyakorlati segítséget. Ez még egy-két gyerek esetén sem a gyermek érdekét szolgálja, bár lehet, nem okoz érzékelhető problémát. Tömegesen azonban nyilvánvaló az iskolák eszköztelensége. Pedig menekült, traumatizált gyerekekről van szó, akik széleskörű támogatásra szorulnának.
Sok gyerek tehát információhiány miatt be sem kerül az iskolákba, azokról pedig még kevesebb szó esik, akik szülők vagy gyám nélkül érkeztek. Az ő kitettségük riasztóan nagy a gyerekkereskedelem és a gyermekprostitúció szempontjából. A gyermekvédelem mégis úgy érzi, nincs dolga velük, mióta a 2015-ös menekültválságot követően úgy döntött a kormányzat, hogy a kiskorú menekültek kikerülnek a gyermekvédelmi és a szociális törvény illetékessége alól. Ugyanakkor a kormányzat szabályozása is ellentmondásos, hiszen a tankötelezettség nem teljesítése esetén kötelező belépnie a gyermekvédelemnek. Egyrészt ezt a jogi ellentmondást rendezni kéne, másrészt itt messze nemcsak jogi koherenciáról van szó, hanem elsősorban olyan gyerekekről, akiknek fontos lenne bekerülniük ebbe a rendszerbe, hogy a megfelelő gondoskodást megkaphassák. Önmagában az, hogy semmiféle traumakezelést nem biztosít számukra a rendszer, egyszerűen elfogadhatatlan. És még hosszan sorolhatnám a problémákat.
Épp ezért rendezték meg szeptemberben a KI, MIT, HOGYAN: ukrán menekült gyermekek a magyar közoktatásban című konferenciát, ahol számtalan civil szervezet, valamint magyar és külföldi pedagógus szakszervezetek is képviseltették magukat. Milyen tapasztalatokkal zárult az egésznapos rendezvény?
Abban bízunk, hogy a következő ilyen eseményünkön már jelen lesz illetékesként a Klebelsberg Központ is, illetve az oktatásirányítás delegáltja, hogy együtt gondolkodjunk tovább. Ugyanis nagy szükség van arra, hogy egy menekültek ellátásában kompetens ellátórendszer jöjjön létre. Olyan, mintha az állam nem értené, milyen drámák és traumák vannak körülöttünk, és hogyan kell jól segíteni.
Ezért volt jó hallani a helyi sikerekről a konferencián, hiszen számos civil szervezet veszi észre országszerte, miben léphet: nemcsak az elemi szükségleteket illetően, a lakhatástól kezdve a munkavállaláson át a napi szintű ügyintézéshez való hozzásegítésig, hanem olyan, a mi életünkhöz is hozzátartozó igényekre is figyelnek, amik a hétköznapi élethez hozzátartoznak. Hogy csak párat kiemeljek: az egyik szervezet sajátos nevelési igényű (SNI) ukrán gyerekek családjait karolta fel, egy másik tanyát alakított át, és szállást biztosít a kerekesszékes menekült családoknak, különböző programokon való részvételüket pedig szállítással segítik. A KSI-nél ukrán gyerekek sportolhatnak. A Partners Hungary olyan, kárpátaljai roma menekült családokkal foglalkozó szervezeteket is támogat, akik a fentebb sorolt ellátások mellett a gyermekeket, tinédzsereket írni-olvasni tanítják. A nehézségeken nem sopánkodni vagy ítélkezni kell, hanem mint ők is teszik: érzékenyítik, tanítják őket, készségeket fejlesztenek, oldják a kultúrsokkot, igyekeznek megkönnyíteni a beilleszkedést.
Mit kell tudni még az UNITED WAY MAGYARORSZÁG Együtt Ukrajnáért projektről?
Az Együtt Ukrajnáért egy olyan program, melynek három prioritása van: az oktatáshoz való hozzáférés, az önálló életfenntartás segítése és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés. Közel 30 civil szervezet nyert támogatást. A CKA és a CKP EDUA-projektjének célja, hogy a nélkülözhetetlen és hasznos információk mindenki számára egyszerűen elérhetőek legyenek, és a különböző szereplők lehetőség szerint össze tudjanak kapcsolódni, majd az együttműködésekből profitálni akár pedagógusként, ukrán szülőként vagy diákként. Ennek a munkának az egyik eredménye tehát a három hete működő magyar-ukrán nyelvű információs oldalunk is.
Az EDUA fontos célkitűzése a tájékoztató platform mellett, hogy kialakítsunk egy horizontális hálózatot, ami információs és kapcsolati tőkeként is tud hasznosulni, valamint közösségépítés a sokféle szereplővel. Ennek a projektnek van még olyan vállalása is, hogy összeállítsunk egy szakpolitikai javaslatcsomagot. A több hullámban végzett kutatásaink, felméréseink, fókuszcsoportjaink alapján folyamatosan ismerjük meg az adott helyzet kihívásaiban érintett pedagógusok, szülők, gyerekek és az intézményi ellátórendszer szereplőinek tapasztalatait. Megtudjuk, mi a véleményük az állam által biztosított szabályozási környezetről, mit tartanak jónak és rossznak, milyen igényeik merülnek fel, amit a rendszer nem vesz egyelőre figyelembe, s hogy milyen javaslataik lennének. Ezekből fogjuk megalkotni azt a szakpolitikai javaslatcsomagot, amivel szeretnénk megkeresni a magyar oktatásirányítást, és azt reméljük, hogy az állam erre figyelemmel lesz. Kötelességünknek érezzük, hogy szakmailag megalapozottan összeállítsuk ezt az anyagot és a mindenkori felelős kormányzathoz eljuttassuk, mert a menekültekről való gondoskodás nem tudható le látszatintézkedésekkel, érdemi segítséget kell tudnunk adni az ő valós igényeik szerint.
