Több mint 56 ezer milliárd forintnyi különadót szedne be az EU az energiacégektől, a Mol is érintett lehet
Szerda délelőtti, évértékelő beszédében Ursula von der Leyen szót ejtett az Európai Unió energiaár-letörő terveiről. Az Európai Bizottság elnöke kisebb meglepetésre arra is utalt, hogy az orosz importgázra húzandó ársapka továbbra is fókuszban van, noha egy keddi javaslattervezetből az már hiányzott, minden bizonnyal azért, mert ebben a kérdésben a tagállamok mélyen megosztottak.
Ha van rajta sapka, az a baj, ha nincs, az a baj
Az orosz gázársapkát az uniós energiaminiszterek terveit bemutató pénteki sajtótájékoztatón emelték be a köztudatba, mint egy lehetséges eszközt a gázár száguldásának megfékezésére. Ezzel limitálnák, hogy mennyiért adható el EU-n belüli szereplőknek, például országoknak az orosz gáz. Egy ilyen intézkedéssel az EU nemcsak a tagállamok anyagi terheit, de Oroszország energiaexport-bevételeit is visszavágná - ezek, mint ismert, a háború kezdete óta erősen megszaladtak, nem kis mértékben azért, mert Vlagyimir Putyin fegyverként használja a gázszállítást, a csapok letekerésével ellátási bizonytalanságot gerjeszt, ami egyre feljebb srófolja az árakat. Az "extraprofitot" aztán az ukrajnai invázió finanszírozásába forgathatja.
A Kreml korábban közölte, hogy ha az EU nem oldja fel az Oroszországgal szemben bevezetett szankcióit, akkor a gázcsapok teljes elzárása jön - ettől azonban egyes energiaminiszterek egyáltalán nem tartanak, mondván az orosz gázpiac a vezetékes szállítás miatt túl erősen kötődik az EU-hoz, ha ide nem küldenek több gázt, akkor a kieső bevételeket az ázsiai piacokkal nem fogják tudni kiváltani, egyszerűen azért, mert keletre nem vezet elég gázcsövük. Vagyis egyes energiaminiszterek és uniós biztosok szerint Oroszország a földgáz területén már jobban függ az EU-tól, mint az EU Oroszországtól.
Ezt nem mindenki gondolja így. Ahogy várható volt, az orosz importtól kevésbé függő tagállamok Franciaország és Lengyelország vezetésével azonnal felsorakoztak az ársapkajavaslat mögé, de Németország például már kételkedve fogadta, mert szerintük ez megosztottsághoz vezetne az unión belül. Ennek rapid illusztrálására az orosz gáztól jobban függő tagállamok - Ausztria, Szlovákia és Magyarország - rögtön heves tiltakozással fogadták a koncepciót, Szijjártó Péter pedig a saját, külön sajtótájékoztatóján azt mondta, ez "egész egyszerűen abszurd", valójában nem is ársapka, hanem bújtatott szankció lenne, ami - szemben tehát több energiaminiszter és uniós biztos vélekedésével - az orosz gázcsapok teljes elzárásához vezetne.
Az ellenkezés hatására rögtön pénteken felmerült a javaslat, hogy akkor ne csak az orosz, hanem minden, az unióba érkező importgázra állapítsanak meg egy ármaximumot. Ennek hírére viszont rögtön reagált az EU legnagyobb cseppfolyósgáz-ellátója, az Egyesült Államok is, a washingtoni központú Center for Liquefied Natural Gas közleményben hívta fel a figyelmet a piactorzító hatásokra és szándékolatlan negatív következményekre. Nem meglepő módon tiltakozott ellene az orosz kapcsolatok leépítésével a kontinens legnagyobb gázbeszállító partnerévé előlépő Norvégia is. Pénteken végül abban maradtak az energiaminiszterek, hogy az ársapkát még alaposan át kell gondolni.
Ezért volt figyelmeztető fejlemény, amikor a Guardian a hét elején arról írt, hogy egy általuk látott javaslattervezetben már egy szó sem esett a gázársapkáról - sem oroszról, sem egyébről. Von Der Leyen szerdai beszéde alapján viszont mégsem kellett volna ennek túlzott jelentőséget tulajdonítani, ám az, hogy a bizottsági elnök az ársapkát tényleg csak futólag említette, ráadásul azzal, hogy egyeztetések folynak róla, azt jelezheti, hogy valóban nagy a megosztottság, és a színfalak mögött komoly viták dúlnak a kérdésben.
Amiben viszont tényleg irányt mutattunk
Nem volt meglepő ugyanakkor, hogy Von der Leyen kihangsúlyozta az energiacégek megadóztatásának tervét. Ismert, hogy a nem gázból származó villamos energia előállítási költsége és az áram piaci ára között most óriási a különbség, vagyis az atom- vagy zöldenergia-termelők most kiugró profitra tesznek szert, melyet azonban az EU szerint nem a remek üzleti döntéseiknek, hanem az orosz-ukrán háború következtében felborult piaci viszonyoknak köszönhetnek. Közben pedig a lakosságot és a kkv-kat Európa-szerte egyre jobban szorongatják a kilövő rezsiárak. Az Európai Bizottság mellettük a fosszilis energiacégeket is terhelné, nekik szolidaritási adót írnának elő. Az így befolyó összeget az EU a nehéz helyzetben lévő fogyasztók és cégek megsegítésére, illetve zöld beruházásokra költené. Az ötletek tehát már ismertek voltak, hogy ehhez milyen összegeket rendelnének, az azonban még nem.
A Reuters viszont most betekintést nyert egy újabb módosító tervezetbe, mely már konkrét irányszámokat is tartalmaz. Eszerint a szél-, a nap- és az atomerőműveknek minden megtermelt megawattórányi villamos energia után 180 euróban húznák meg a bevétel felső határát. Ezzel a termelői bevételek a jelen piaci energiaárak kevesebb mint felében maximálnák. Vagyis, amit a gáztól független energiacégek 180 euró fölött keresnek egy megawattóra energia után, azt venné el az EU, és adná valamilyen formában a lakosságnak és a kis cégeknek.
A fosszilis energiatermelők - szén- és gázerőművek, valamint olajcégek és olajfinomítók - számára pedig az idei "többletnyereségük" 33 százalékának szolidaritási adóként való befizetését írnák elő. Ezt a többletnyereséget - a már ismert, magyar verzióban "extraprofit" - az EU úgy határozná meg ezen cégek számára, hogy összevetné a 2019–2021-es három év átlagos, adózás előtti nyereségét a 2022-es üzleti év adózás előtti nyereségével. Tehát az idei év többletnyereségének harmadát kéne befizetniük, ez menne szintén a lakossághoz, kkv-khoz és zöld beruházásokra.
Az olajcégek pedig bizony nagy profitot termelnek jelenleg: a Shell például a második egymás utáni negyedévben jelentett rekordnyereséget, az idei másodikban 11,5 milliárd dollárosat – egy évvel ezelőtt 5,5 milliárd dollárról tudtak beszámolni. A nyereség egy részéből, hatmilliárd dollárból részvény-visszavásárlási programot jelentett be a cég, kérdés, ha a profit egy részét elveszi az EU, akkor ez megmarad-e.
Nem panaszkodhat a TotalEnergies sem, amely megháromszorozva egy évvel ezelőtti profitját, 9,8 milliárd dollárt könyvelhetett el. A francia cég terve is az volt, hogy ebből az összegből 2 milliárdot költ részvényvisszavásárlásra.
Bár a BP brit cég, ám árulja termékeit az Európai Unióban, így egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy az ezt a céget is megadóztatja az EU. Itt is van mit, a British Petroleum ugyanis az elmúlt 14 év legjobb eredményét produkálva 8,45 milliárd dolláros nyereséget vághatott zsebbe az áprilistól júniusig tartó időszakban. És nincs meglepetés, a BP is arra fordítaná a pénz nagy részét, hogy saját részvényeket vásárol vissza, igaz, ők azt is bejelentették, hogy látva az olajhiányt a világpiacon 500 millió dollárt költenek új olaj és földgáz mezők feltárására és kitermelésére.
Az előbbieknél kisebb szereplő az osztrák OMV, amely adózás előtti eredménye 3 milliárd dollár volt a második negyedévben, közel háromszorosa az egy évvel ezelőttinek. A nyeresége pedig az több mint kétszeresére, 643 millióról 1,42 milliárd euróra nőtt.
És akkor még persze ott van a Mol is, amelynek kamatok és adók levonása előtti eredménye közel duplájára, 483,7 milliárd forintra nőtt, míg a nyeresége 40 százalékkal 249,5 milliárd forintra emelkedett. A magyar olajtársaságnál a nagy kérdés, hogyan érintheti az új adónem, hiszen az Orbán-kormány már most extraprofitadóval sújtja: augusztusig az Oroszországból származó kőolaj beszerzési ára és a világpiaci olajár különbözete után 25 százalékot fizetett, augusztus 1-jétől azonban ez 40 százalékra emelkedett. Ez nem kis összeg, még a korábbi, kisebb adókulcsnál 300 milliárdos bevétellel számolt az állam.
A fenti különadókkal az EU Von der Leyen elmondása szerint több mint 140 milliárd eurónyi bevételre számít. Az uniós energiaminiszterek szeptember 30-án találkoznak ismét, hogy a bizottsági javaslatokról tanácskozzanak, optimista forgatókönyvek szerint a tervezett intézkedések már a jövő hónapban élesedhetnek. Ehhez persze az is kell, hogy a tagállami viták ne húzódjanak el. És azt is fontos kiemelni, hogy a fenti irányszámok még mindig csak egy tervezetből származnak, így a végső verzióban módosulhatnak. A végső verziót az EU szándékai szerint szerda délután mutatja be.
