Több ezer csontot temettek el Berlinben az egykori náci eugenikai intézetből
Csütörtökön Berlinben eltemették azt a több ezer csontot – köztük vélhetően a nácik által elkövetett bűncselekmények áldozatainak maradványait –, amelyeket a német főváros egy egyetemi campusán találtak, ahol a náci korszak alatt egy antropológiai és eugenikai intézet működött.
A Berlini Szabadegyetem területén 2015-ben kezdődött ásatásokon mintegy 16 ezer csontmaradványt találtak. A feltárást azt követően kezdték, hogy az intézmény felújítási munkálatai során emberi és állati csontokra bukkantak. A campus területén működött 1927 és 1945 között a Vilmos Császár Antropológiai, Humán Öröklődéstani és Eugenikai Intézet.
Az egyetem közleménye szerint a csontok között a gyarmati és a náci korszakban elkövetett bűncselekmények áldozatainak maradványai lehettek. A kutatók vizsgálatai alapján a maradványok között legkevesebb 54, különböző korú férfi, nő és gyermek csontjai voltak.
Az eugenikai intézet a második világháború alatt a náci tudósok – köztük az auschwitzi koncentrációs táborban a foglyokon végzett kísérleteiről hírhedt Josef Mengele – egyik központja volt. A csontokon talált ragasztónyomok és feliratok arra utalnak a szakértők szerint, hogy azok az intézet gyűjteményébe tartoztak.
Az egyetem közleményében hangsúlyozta, hogy az áldozatok azonosítása nem volt lehetséges, és azt sem tudták egyértelműen megállapítani, hogy a csontleletek a gyarmati régiókhoz, vagy egyértelműen a náci bűntettekhez köthetők-e.
Az érintett szervezetekkel való hosszas konzultáció után az egyetem úgy döntött, hogy az áldozatok iránti tiszteletből nem vizsgálják tovább a csontokat.
A nyilvános temetést csütörtökön a berlini Waldfriedhof temetőben, a maradványok lelőhelyének közelében tartották. A csontokat öt koporsóban temették el.„Ma számos olyan életet viszünk végső nyughelyére, akinek hangját és élettörténetét elfojtották” – fogalmazott Daniel Botmann, a Németországi Zsidók Központi Tanácsának képviselője.
Az egyetem vezetője, Günter Ziegler hangsúlyozta, hogy „ha az áldozatokat csoportonként meghatározzák, azzal végül is csak a múlt rasszista módszereit és ideológiáit reprodukálták volna”. Hozzátette: ez azt jelenti, hogy nem lehet nevet és arcot rendelni az áldozatokhoz, de emlékezni tudunk rájuk.
