Tíz jel, hogy zsarolásra és politikai hangulatkeltésre használja a Fidesz a NATO-bővítés ügyét
Ismerik azt a viccet, hogy egy szögesdrót-telepítésbe belebukott volt honvédelmi miniszter és egy szexista- meg zsidóviccekkel Romániában fellépő Fidesz-alapító utazik “parlamenti delegációként” egy rosszul titkolva, milliárdokért vásárolt kormányzati luxusrepülőn a Balti-tenger felett, hogy a magyarok nevében jogállamiságból kioktassa Svédországot és Finnországot, miközben szól a zene, hogy “...szóba se jöhet Skandinávia”? A vicc, hogy ez nem vicc, hanem egy jövő heti hír.
A tervek szerint ugyanis a jövő héten indul útnak a hvg.hu értesülései szerint kizárólag kormánypárti politikusokat felvonultató kis létszámú, a Hende Csaba elnökön és Németh Zsolt alelnökön kívül talán még két fideszes EP-képviselőből álló delegáció, hogy a svéd és a finn NATO-csatlakozási döntés megszavazása előtt rendezzék főleg a magyar jogállamiságot ért – a Fidesz-KDNP szerint alaptalan – bírálatok miatti vitáikat a két országgal.
E látványosnak szánt politikai akció miatt a kormánypártok még azt is hajlandóak voltak eljátszani a közvélemény előtt, hogy – rácáfolva az elmúlt 13 év tapasztalataira – politikusaik a parlamentben mégsem gombnyomogató pártkatonák, és sokkal jobban zavarják őket a külföldről kapott politikai bírálatok, mint magát Orbán Viktor miniszterelnököt. Hogy minél inkább ki lehessen aknázni politikailag a helyzetet, még tovább, március végére halasztották a két skandináv országról szóló NATO-bővítés zárószavazását.
Ha csak az elmúlt napok, pláne, ha az elmúlt hónapok eseményeit nézzük, úgy tűnik, vagy a kormányzat és a Fidesz hazudozik össze-vissza ebben a témában, vagy az ő állításaikról rendre és látványosan nem vesz tudomást a valóság. Most végigvesszük, mikor és miért nem találkozott ebben az ügyben egy-egy állítás az igazsággal, illetve milyen jelek utalnak arra, hogy csak zsarolásra és politikai hangulatkeltésre használja a kormányzat és a kormánypártok a NATO-bővítés ügyét.
1. Már a legelején elaludtak
Magyarország az egész NATO-bővítési folyamathoz kezdettől látványosan óvatosan viszonyult. És nemcsak óvatosan, hanem lassan is. Svédország és Finnország tavaly május 18-án nyújtotta be NATO-tagsági kérelmét – alig három hónappal azután történt ez, hogy egy éve Oroszország megtámadta Ukrajnát. Akkoriban Magyarországon a kormányzat és a Fidesz még nem nagyon sietett elítélni Oroszországot és Putyin elnököt. Mindössze két nappal korábban, miniszterelnöki esküjét követő programbeszédében deklarálta csak nyíltan Orbán Viktor azt, hogy Oroszország "a támadó fél".
Ami pedig a svéd és a finn NATO-csatlakozást illeti, azután, hogy Moszkva óva intette ettől a két országot, és Törökország is jelezte, hogy feltételei vannak, Magyarország sem siette el a dolgot. A magyar kormány csak július 14-én (a nyári parlamenti ülésszak idején) nyújtotta be a ratifikációról szóló javaslatát– addigra már a 30 NATO-tagállam közül kettő, Kanada és Németország túl is volt a maga parlamenti szavazásán erről.
2. Gesztus vagy zsarolás?
Később is a tologatás, a késlekedés jellemezte a magyar hozzáállást a NATO-bővítéshez. Nem mintha a nyár végén ne lehetett volna rendkívüli parlamenti ülést összehívni, ez nem történt meg. Sőt, az amúgy is viszonylag későn, szeptember 26-án elkezdődött őszi parlamenti ülésszakban sem volt sürgős a szavazás az addigra már 2,5 hónapja benyújtott, de napirendre még mindig nem vett javaslatról. Teltek-múltak a hetek, és októberben sem vették napirendre. Sőt, amikor az ellenzék felgyorsította volna a folyamatot, Kövér László házelnök és a kormánypártiak tandemben blokkolták.
Novemberben sem vették napirendre a témát, pedig addigra a 30 NATO-tagállamból 28 már lezárta a hivatalos eljárást, támogatva, hogy Finnországot és Svédországot a katonai szövetségbe fogadják, csak Törökország és Magyarország nem döntött még. Addigra
már a NATO-ban is azt találgatták, mi lehet az oka a látványos késlekedésnek: a különutas magyar külpolitika, a török elnök felé tett gesztus vagy a Brüsszellel való alkudozás?
3. Kezdődik az össze-vissza hazudozás
Novemberre a halogatás egyre kínosabbá vált. A finn elnök már telefonon sürgette Orbán Viktort a döntésre, amire a magyar kormányfő kedvezően nyilatkozott, ám a szavazás tovább késett. A kormány és a kormánypártok érdemben nem indokolták ezt, inkább csak kifogásokat kerestek:
Fogadkozásból, ígéretből közben sem volt hiány. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter is egyértelművé tette a kormány támogató álláspontját a kormányinfón, a késlekedést firtató kérdést pedig azzal ütötte el, hogy a december 7-én záruló az őszi ülésszakban napirendre kerül a téma – mint később nyilvánvalóvá vált, ezt az ígéretet nem sikerült tartani.
4. Kamu társadalmi vita, tét nélkül
Amikor más kormányzati előterjesztést, törvényjavaslatot – ha az valóban fontos a kormánynak – akár egy nap alatt végig futtatnak törvényhozáson a benyújtástól a zárószavazásig, nehéz volt tavaly télen magyarázatot találni arra, miért állt akkor már 5 hónapja egy helyben ez az ügy. Nehéz, de nem lehetetlen.
Az egy órára eső elköteleződések számában alighanem rekordot állított be Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter,
aki egy november közepi kormányinfón két óra alatt mintegy féltucatszor biztosított mindenkit a NATO-bővítés támogatásáról, viszont a napirendre vétel késését azzal indokolta, hogy októberben társadalmi vitát indított a kormány a kérdésről, és az még nem zárult le.
Persze, hogy nem zárult le, hiszen – szokatlan módon – időkorlát nélkül bocsátották a kérdést vitára. A hvg.hu megkérdezte Gulyást, hogy amúgy ennek mi értelme van, talán a kabinet által eldöntött és hangoztatott támogatást megvonnák, ha a beérkező, a témában laikus állampolgári vélemények többsége szerint nem kellene a svédek és a finnek NATO-tagságát támogatni?
Gulyás válasza szerint nem, a támogatása eldöntött tény, ezen a vita eredménye sem változtat, azt pedig amúgy sem lenne kötelező kiírni, mert a téma nemzetközi szerződést érint, de
a kormány inkább „túlteljesíti” a törvényjavaslatok társadalmi vitára bocsátásáról az Európai Bizottságnak tett vállalását – magyarán csak időhúzásra jó a NATO-csatlakozás ügyében a társadalmi vita, de ez is Brüsszel miatt van.
5. Döntetlen 2022 után 2023-at ígértek
November végére tarthatatlanná vált a helyzet, már Orbán Viktornak kellett megszólalnia. Ugyanis a finn miniszterelnök felvetette, hogy a NATO-csatlakozás ügyét Magyarország az EU-val szembeni nyomásgyakorlásra használja az uniós pénzekért. Orbán tagadta, hogy bármikor is összekötnének bármilyen ügyet az uniós forrásokkal. Viszont válaszában egy új határidőt említett:
Ez más ügyek mellett Finnország NATO-csatlakozására is érvényes. A magyar kormány ezt támogatja, és az Országgyűlés napirendre tűzi a kérdést, ahogy megkezdődik a 2023-as ülésszak.”
Ez már a sokadik be nem tartott ígéret utáni újabb, még későbbi időpont volt Orbántól. A 2023-ra áttolt céldátum azt is jelenti, hogy a NATO-tagállamok közül Törökországgal együtt az utolsók között, míg az EU-tagországok közül tényleg az utolsóként dönt Magyarország. Pedig az ellenzék próbálta gyorsítani az ügymenetet, de a Fidesz–KDNP ezt sosem támogatta.
Az idén végül tényleg fordulat állt be az ügyben, és most fordult elő először, hogy végre betartották, amit ígértek, hiszen ahogy Orbán előre jelezte, a tavaszi ülésszak elején, március elsején végre napirendre vette az Országgyűlés a NATO-bővítést témáját. Az akkori, február második felében véglegesített parlamenti menetrend szerint a 2022 nyara óta várt végszavazást pedig a következő héten, március 7-én tervezték.
6. Valami hirtelen eltört a Fideszben
A március elsejei tárgyalási dátum február 22-i nyilvánosságra kerülésének másnapján azonban fordulat történt, ami “kavarást” jelzett. Ahogy a hvg.hu írta, a Balatonfüreden tartott Fidesz-KDNP–frakcióülésen véglegesített politikai döntés írhatta felül a tervet. A zárt ülésen elhangzott miniszterelnöki “feladatszabás” másnapján jelentette be ugyanis Kocsis Máté Fidesz-frakcióvezető, hogy
vita alakult ki a frakcióülésen, és a Fidesz nem megy csak úgy bele a finn és svéd NATO-csatlakozás megszavazásába, hanem a “vitarendezés” érdekében tárgyalódelegációt küldenek a két országba.
Kocsis szerint vitarendezésre azért van szükség, mert svéd és finn részről „durván, alaptalanul közönségesen sértegették Magyarországot, most pedig szívességet kérnek”. Vagyis 7,5 hónap után “hirtelen” néhány kormánypárti képviselő rájött, hogy inkább nem nyomna „igen” gombot, mert a svédek és a finnek többször is élesen bírálták a kormányt. Ezt utóbb a kormányfő is megerősítette és ő is a végszavazás előtti „tisztázó beszélgetést” sürgetett a két országgal.
7. Heves vita, össze-vissza beszéddel
Miután már Novák Katalin államfő is kiállt a svéd és a finn NATO-csatlakozás mellett, március elsején valóban megtartották a javaslat általános vitáját a parlamentben. Mint a 4 órás, gyakran szenvedélyes hangulatú vitában kiderült, a katonai szövetség bővítését támogatja a Mi Hazánk kivételével a teljes ellenzék és a kormány is.
Sőt, tulajdonképpen a Fidesz és a KDNP is támogatásáról biztosította a bővítést, de őket azért zavarja, hogy a két ország a magyar jogállamiságot kritizálja, ezért kell küldöttséget meneszteni Helsinkibe és Stockholmba "tisztázni" a dolgokat. Sztáray Péter, a külügyi tárca államtitkára például arról beszélt, hogy svéd és finn politikusok mintegy "folklorisztikus szokásként belerúgnak Magyarországba."
8. Újabb csavar: még 2 hét halasztás
Alig ért véget a heves parlamenti vita a NATO-bővítésről, újabb fordulatot vett a szappanopera. A hvg.hu kiderítette, hogy az Országgyűlés döntés-előkészítő testülete, a Házbizottság március 2-i ülésén át akarják írni a jövő heti ülés napirendjét, hogy 2 héttel elcsúsztassák a zárószavazást.
Az új, az ülésen véglegesített napirendben – szemben az előző házbizottsági verzióval –, már nincs zárószavazás a március 6-i, 7-i és 8-i ülésnapon, a korábban tervezett 9-i ülésnapot pedig ki is húzták. Arra a hétre a NATO-s előterjesztések bizottsági részletes vitáját tervezték be, majd a rákövetkező hét egyetlen, március 13-i ülésére a Törvényalkotási Bizottság kapcsolódó eljárását. A friss napirend szerint
a finn és a svéd NATO-csatlakozásról szóló előterjesztés zárószavazása a március 20-i héten lesz a bizottsági jelentések vitája és az összegző módosító javaslatról szóló szavazás után.
9. Aha. Persze. Mesélj még.
Hogy a NATO-bővítés ügyét politikai céljaira használja a kormányzat és a kormánypártok, annak újabb jele volt, amikor meglepő magyarázattal szolgált a Fidesz frakcióvezető-helyettese csütörtökön, megindokolva a NATO-bővítés szavazásának hónap végére halasztását. Balla György szerint a Fidesz-KDNP frakciószövetségben olyan sokan vannak, akik a svéd és finn részről a magyar jogállamiságot érő, szerintük alaptalan kritikák miatt vonakodnak támogatni a két ország NATO-tagságát a viták rendezése előtt, hogy nem lenne meg a többség.
A kormánypártok minél szélesebb körű támogatást szeretnének a NATO-bővítés jóváhagyásához, de úgy látják, a jövő héten nem biztos, hogy meglenne a szavazásnál a többség, nem lenne elég „igen" voks a Fidesz és a KDNP képviselői részéről."
– mondta az ülésen résztvevők beszámolója szerint Balla György. Ez az indok azonban eléggé hihetetlenül hangzik. Nem csak azért, mert már az is ritka, hogy a katonás rendben szervezett frakciószövetségen belül ellentmondjanak Orbán Viktor miniszterelnök kifejezett, a két ország NATO-csatlakozását támogató döntésének. Hanem azért is, mert Balla György indoka azt jelentené, hogy a „135 bátor" kormánypárti – kétharmadnál is nagyobb – többsége nyíltan szembehelyezkedne Orbán akaratával egy nyílt szavazáson.
10. Delegáció, aminek semmi értelme
Az egész “vitarendezést” amúgy teljesen komolytalanná teszi, hogy az egyébként nem is hivatalos parlamenti delegáció – amelybe a hvg.hu értesülése szerint ellenzékiek nem is kaptak meghívást, bár aligha mennének el – tárgyalásainak semmilyen jogi kötőereje nincs. Így látogatásuk eredményét is legfeljebb “döntéselőkészítő” tapasztalatként hasznosíthatják a kormánypártiak majd a szavazáskor.
Megjegyzendő, hogy a parlamenti vitában a Fidesz és a KDNP politikusai is többször hangsúlyozták, hogy a bővítéstől a NATO erősebb lesz, ami Magyarországnak is fontos, ezért támogatják, ám
ezzel valójában elismerték, hogy a vitarendező küldöttség egy politikai akció, nem pedig előfeltétele a támogatásnak.
Mindent összevetve, az eddigiek ismeretében egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy 8,5 hónap után, március végén lezárja a magyar törvényhozás a svéd és a finn NATO-csatlakozás kérdését. Gyakorlatilag bármilyen politikai lépés elképzelhető, és annak az ellenkezője is. Talán érdemes Orbán Viktor régi, de örökérvényű mondatát szem előtt tartani ez ügyben is, miszerint
ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok".
