Titokban megkezdték a tanárok teljesítményértékelését: "kivitelezhetetlen, értelmetlen, elvégezhetetlen" feladatot kaptak a pedagógusok
„Hivatalosan március 16-án jelentették be, hogy megnyertük a pilot programban való részvételt. Az első lépés az volt, hogy kidolgozzák a pontozást, amely során 10 szempont alapján 70 pontot lehet kapni. A pedagógusoknak vállalnia kellett 3 célt, amelyek nem lehettek az alapfeladatok (pl. dokumentumok módosítása, osztályozó vizsga lebonyolítása stb.). Olyanokat fogadtak el, mint versenyeztetés, korrepetálás, tanórán kívüli programok szervezése. Ezekre lehet 30 pontot kapni. A 70 pontra a munkaközösség vezetők tesznek javaslatot, de az intézményvezető dönt a végén. Elvileg jönnek majd az óralátogatások, amire kell majd óratervet készíteni, de ennek a rendjéről még nem tudok részleteket”
– írta egy neve elhallgatását kérő pedagógus.
Sokan még azt is megkérdőjelezték, hogy a Pintér Sándor minisztériuma által bejelentett tanár teljesítményértékelési rendszer tesztüzeme egyáltalán létezik, hiába jelentették be, hogy 30-40 iskolában elindult a pilot. A TanárBlog kérésére több iskolából (állami iskolából, szakképző intézményből, egységes gyógypedagógiai módszertani intézményből) jeleztek vissza, ahol valóban gőzerővel folyik a tesztüzem. Sikerült pár a rendszerhez kapcsolódó iskolai dokumentumot is megszerezniük.
„Egyelőre le kellett írni és aláírni három olyan vállalást, amit a tanórán kívül megcsinálunk. Én versenyre készítést, ballagtatást és főiskolai hallgató mentorálását írtam. Erre kaphatunk 3x10 pontot. Megkaptuk az óralátogatás szempontsorát. ...A pontok alapján százalékolnak, s elosztják a tantestület tagjait felső és alsó 25 százalékra. Ezeknek a pontoknak a számát az igazgató, illetve az órát látogató dönti el” – számolt be egy másik tanár.
A válaszok alapján úgy tűnik, kisebb eltérésekkel, de alapvetően hasonló rendszerben működik majd minden iskolában a nagy felháborodást keltett, a következő tanévtől bevezetendő teljesítményértékelési rendszer (TÉR). Erről itt írtunk korábban:
A pilot program résztvevői beszámolói megerősítik például azokat a korábbi információkat, miszerint a TÉR pontok kiosztása mintegy 70%-ban előre, központilag meghatározott szempontok szerint zajlik, az iskoláknak 30% a mozgásterük. „Azaz, az az állítás, hogy a TÉR teljesen egyénre szabható, és az iskolák, vagy akár egyes tanárok speciális helyzetét maximálisan figyelembe veszi majd, nem igazolódott. Egy alapvetően központi rendszerről lesz szó, némi játéktérrel” – mutat rá egy általunk megkérdezett szakértő.
A kipróbálási szakaszban megszületett dokumentumok szerint sincs szó egyéni fejlesztési tervekről, a szakmai munka színvonalát javító feladatokról. Minden részt vevő tanár megerősítette, hogy itt egyszerűen három olyan pluszfeladatot kell vállalni, ami nem tartozik az alapfeladatok közé.
„Ez egy kicsit olyan, mintha egy orvos munkájának a minőségét azzal szeretnénk javítani, hogy fejlesztési tervet kell írnia a kórházi karácsonyi ünnepély megszervezésére, vagy a bohócdoktorok koordinálására. Nem kérdés, hogy mindkét tevékenység hasznos lehet, de ha a cél az, hogy jobb orvos legyen, és fejlődhessen, inkább egy új műtéti eljárás, netén egy diagnosztikai eszköz használatának elsajátítása lenne értelmes feladat első körben.
Erre nincs mód, hiszen a TÉR első kérdése az, hogy mit vállalsz még”
– magyarázza a szakértő.
A diákok is kérdőívekkel segítik a tanári értékeléseket. Hogy egy tanuló véleményt mondhat az iskoláról, tanárairól, alapvetően üdvözlendő. Ugyanakkor kérdéses, hogy egy 14-15 éves fiatal tud-e hitelesen nyilatkozni olyan kérdésekre, mint hogy „Az iskola az elsajátítandó szakmai tartalmak kialakítása során figyelembe veszi azoknak a vállalkozásoknak a véleményét, ahol a tanulók munkaszerződéssel tanulnak” (honnan tudná a diák?) vagy „Az iskola eredményesen segíti a tanulmányaikban lemaradó tanulókat”. Vajon honnan tudná egy tanuló megítélni a felzárkóztatás eredményességét iskolai szinten?
Azaz olyan rálátást feltételez a kérdőív kamaszgyerekektől egy iskolai rendszer egészének a működésére, ami nem elvárható.
„Mi a valószínű? Leginkább az, hogy az iskola iránti általános érzéseit lefordítja majd a diák ‘érdemjegyekre’, és így pontoz. Arról, hogy egy-egy pont mit is jelent, és milyen következményei kellene, hogy legyen az iskola számára, nem lesz szó. Például, ha iskolai szinten a diákok szerint nem jó a felzárkóztatás, akkor mi történik az iskolában?” – mondja a szakértő.
A pilot programokban részt vevők beszámolói szerint az értékelési rendszer teljesen félreérti az „önfejlesztés” kifejezést is. Egy jól működő önfejlesztési rendszernek úgy kellene működni, hogy egy adott szempontrendszer alapján „állapotfelmérést” csinálnak, ezek alapján meghatározzák a feladatokat, ezekhez erőforrást rendelnek, monitorozzák a fejlődést, majd egy év múlva újra mérnek.
Ehhez képest a BM-rendszerben ilyen szempontok alapján értékelik egy iskolában a tanárt (oktatót):
A rendszerben félszáz (!) ilyen nehezen megragadható szempont van.
Az önképzés például nyilván fontos lehetne, de amíg egy teljes intézménynek egy egész évre körülbelül egymillió forintja van, mondjuk 50 pedagógus képzésére, akkor egy 30 órás, 150 ezer forintos képzésből mindössze a tanárok tizedének továbbképzésére futja, a többiek pedig képezhetik magukat saját pénzen, szabadidőben. „Mostantól, ha nem teszi, akkor itt sajnos levonják a pontot, ami még kevesebb fizetéssel járhat, amitől még kevesebb ideje lehetne bármire, és a legutolsó lesz egy 100 ezer forintos képzés bevásárlása (ami ráadásul nem is garancia semmire)” – jegyzi meg a szakértőnk, hozzátéve: minden egyes pont (50 van!!) hasonló erőforrást, a probléma átgondolását igényelné. Ehhez képest vannak olyan szempontok, amelyek egész egyszerűen a tanár hatáskörén kívül esnek, ha akarná, sem tudhatja jól csinálni. „Ha egy iskolában van összesen 20 tablet, nehéz elvárni, hogy minden oktató rutinszerűen és kreatívan használja a digitális eszközöket, mindezt persze modern módszertani keretek között.”
Az általunk megkérdezett gyakorló tanár-oktatáskutató szerint „ez a TÉR nem a miénk lesz itt. Jelenlegi formájában, a mostani helyzetben teljesen alkalmatlan lesz arra, hogy valós visszajelzést adjon és fejlődési útvonalat határozzon meg. A ’vállalások’ adminisztratívak lesznek” – összegzi véleményét.
Szerinte „remek egy éves terveket lehet” majd meghatározni, ahol „majd egy idő után 150 százalékkal csökkentik az iskolai hiányzást, és mindenki 200 százalékban túlteljesíti a népgazdasági elvárást. A terhelhetőség igazolására bevezetjük majd a ‘TÉR-szombatokat’, ahol napi 12 órában bizonyíthatja minden pedagógus, hogy milyen lelkes szakmailag, és mindenre képes az iskoláért, a gyerekekért, a magyar köznevelésért (természetesen a távolmaradás esetenként 25%-os béreltérítéssel járhat).”
Mivel ők pontoznak, ezért a TÉR-ben az iskolaigazgatókat helyezik a rendszer közepébe, „akik pedagógiai tsz-elnökként, vagy funkcionárius kis-nagy embereként” dönthetnek emberek sorsáról. Ez lehet részegítő, vagy nagyon-nagyon kellemetlen, függően a vezető személyiségétől.
„Az mindenesetre látszik, hogy egy teljesen kivitelezhetetlen, értelmetlen, elvégezhetetlen feladatot kap minden tanár, vezető a nyakába. Ezt kizárólag rosszul, értelmetlenül, papíron lehet teljesíteni, és ne legyenek illúzióink, úgy is fogják. Nem feltétlenül rosszindulatból, hanem egész egyszerűen azért, mert ahhoz, hogy egy pedagógust szakmailag 50 szempont szerint hitelesen felmérhessünk, nem elég fejenként 1-2 óra befektetett munka évente. Ehhez minden egyes tanárra 15-20 órát kellene szánni a tanároknak pedig hetente plusz 5-6 órát, hogy ezek a célok megvalósulhassanak. Egyszerűbb akkor már 5%-kal kevesebb hiányzást beírni, így hátha összejön 5 éven belül a 110%-os jelenlét” – teszi még hozzá a forrásunk.
