TGM: A Színiakadémia vezetői elfelejtettek logikusan gondolkodni
A Színház- és Filmművészeti Egyetemről írt publicisztikát Tamás Gáspár Miklós a 444.hu-ra, aki szerint az egyetem autonómiájának széttiprása után gyönyörű és lelkesítő tiltakozás, ellenállás bontakozott ki.
Mindenben támogatjuk a színiakadémiát. Igen ám, de miben is?
- teszi fel a kérdést. TGM felveti, mikor a kormány úgy döntött, alapítványi fenntartással működik tovább az SZFE, az egyetem vezetése - bár bírálta ez -, nem tiltakozott, hanem neveket javasolt a kinevezendő kuratóriumba.
Az Orbán-kormány pontosan azt tette válaszul, amit ilyen puha ellenféllel szemben tenni kell: az SZFE szenátusának javaslatait egyáltalán nem vette tekintetbe, és megvetőleg kinevezte az egyetem fölé az egyetem legádázabb ellenségeit.
Erre tört ki a tiltakozás és az ellenállás, a diákság lezárta az épületet, Vidnyánszky távozását követelve, a szenátus pedig tiltakozásul az autonómia csorbítása ellen lemondott. Azzal viszont, hogy a Magyar Rektori Konferencia és a HÖOK javaslatára a színiakadémia lemondott, de még hivatalban lévő vezetése szeptember 8-án tárgyalóasztalhoz ül a Vidnyánszky-féle illegitim kuratóriummal,
elismeri és legitimálja azt.
Az SZFE diáksága nem engedi be Vidnyánszkyt a színiakadémia épületébe, hát találkoznak vele az egyetem vezetői másutt. Hiába őrzik és szalagozzák be az épületet, ha megkerülik őket, és másutt kifejezetten az ellenkezőjét csinálják annak, amit közösen elhatároztak - írja a filozófus.
Az SZFE félig-meddig lemondott vezetősége nem értette meg, hogy az ő tárgyalópartnere nem Vidnyánszky Attila és csoportja, hanem a kormány, amelytől – bár csak homályos és közvetett módon – azt követeli, hogy Vidnyánszkyék kinevezését vonja vissza, hiszen a kuratóriumot nem tartja legitimnek, nem fogadja el, nem ismeri el. Vagy mégis?
Felmerül benne az a kérdés is, hogyan lehetséges, hogy a HÖOK szembehelyezkedik a színiakadémia hallgatói önkormányzatának állásfoglalásával.
Az SZFE HÖK (vagyis a színiakadémiai diákság) nem fogadja el a Vidnyánszky-kuratóriumot, a diákok országos képviselete pedig az elutasított kuratóriumot az SZFE vezetőivel közös tárgyalóasztal mellé ülteti le? Az ilyesminek a neve: árulás.
Számára rejtély, hogy miért miért tárgyal a színiakadémia távozó vezetősége a számára (állítólag) nem létező kuratóriummal, hiszen ha olyannal tárgyalnak, akit nem ismernek el, akkor az esetleges megegyezés nem érvényes, és így semmi értelme az egésznek, vagy az elismerés megvonása nem volt őszinte.
Mivel nem tételezem föl, hogy a színiakadémia még működő szenátusa elárulta volna a tiltakozás és ellenállás ügyét, csak egy magyarázat kínálkozik: az egyetem vezetősége elmulasztott logikusan gondolkozni, és nem vette észre, hogy szembefordult az SZFE hallgatóival, akik a jelek szerint szintén nem vették (mostanáig) észre, hogy mi folyik.
Ellenállás és egyezkedés. A kompromisszum büszke elutasítása és békés elfogadása. Egyszerre.
Hazám, hazám, a mindenit
- zárja publicisztikáját Tamás Gáspár Miklós.
A hvg360-on pedig ezt írta:
