• 2023 április 12.

Tej, sertéscomb és társaik: van, ami több mint duplájára drágulna, ha a kormány kivezetné az árstopot

Következő ülésén dönthet a kormány arról, hogy mit kezd az élelmiszerárstoppal: meghosszabbítja vagy kivezeti a jelenlegi hatály lejártával, vagyis április 30-e után – erről Gulyás Gergely beszélt a legutóbbi kormányinfón. A Miniszterelnökséget vezető miniszter hozzátette: a határidő előtt két héttel hoznak döntést – azt pedig mi tehetjük hozzá, hogy így megvárják a fogyasztói árak márciusi alakulásáról szóló statisztikát.

Infláció: szemmel alig látható a lassulás, márciusban is meghaladta a 25 százalékot az árak emelkedése

Hiába csökkentek februárról márciusra az energiaárak, a harmadik egymást követő hónapban is 25 százalék fölött maradt az EU-rekorder magyar infláció. A boltok akciói pedig csak lassítják az áremelkedést: a KSH adatai szerint az élelmiszerek drágulása is alig lassul.

Ez a vártnál rosszabbul alakult: ugyan erőteljes csökkenést senki nem várt, de talán azt sem, hogy még 25 százalék alá se tud esni a fogyasztói árak drágulásának átlagos szintje.

Ennek azért van jelentősége, mivel a kormányfő azt ígérte: a kivezetés akkor várható, ha az infláció „egy bizonyos szint alá süllyed”. Hogy ez mit jelent, azt jó érzékkel nem tette hozzá Orbán Viktor. Jelentős változást az év második felében lehet remélni – nem annyira a kormány intézkedései, mint a bázishatás miatt –, a kérdés tehát az, ezt az időpontot megvárják-e az árstop kivezetésével.

Csökkenti egyáltalán az inflációt az árstop?

Ebben vita van a kormány és kb. mindenki más között. Az ellenérv szerint a kereskedők szétterítik az árstopos termékeken keletkező veszteségeiket, vagyis az árcsökkentést beépítik más termékek áraiba. Ebből indul ki a Magyar Nemzeti Bank is, Matolcsy György elnök nagy vihart kavart kijelentése, miszerint az ársapkák önmagukban 3-4 százalékponttal emelik az inflációt.

Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter, az ársapkák „atyja” ezt vitatja. A Mandinernek még februárban adott interjújában úgy érvelt, hogy míg a jegybank abból indul ki, hogy az érintettek 100 százalékban hárítják át az árstopos termékeken keletkezett veszteségeiket, a kormány számításai szerint „az üzletek legfeljebb 60-70 százalékban tudják áthárítani a kieső részt, vagyis az árstopoknak igenis inflációleszorító hatásuk van”.

Azt érdemes hozzátenni, hogy az áthárítás különösen azoknál az üzleteknél nehéz vagy lehetetlen, amelyek kevésbé hatékonyan tudnak működni, mert beszerzéseiknél többet kell kifizetniük a hatósági áras termékekért (is), és logisztikai, működési költségszintjük is magasabb például a diszkontokénál. Vagyis a veszteség elsősorban a hazai tulajdonban levő, jellemzően kisboltokban keletkezik – nekik be kell érniük azzal, hogy a kormány legalább nem nevezi tulajdonosaikat „nyerészkedőknek”, mint nagyobb társaiknál.

A veszteségtermelésnél még egy szempontot érdemes figyelembe venni: a jelentős, az elmúlt hónapokban 40 százalék fölé is kúszó élelmiszer-infláció jelentősen visszavetette a termékek iránti keresletet. Vagyis a boltok között a verseny is erősödik, a kisebb forgalom megszerzéséért pedig megint csak árcsökkentésre kényszerülnek a kereskedők, ez tovább növelheti a szakadékot a versenyképes külföldi láncok és a hazaiak között.

De mennyit is buknak a kereskedők?

Ezt éppen az áthárítás miatt nehéz megmondani, az azonban sokatmondó, hogy a kormány már az élelmiszerárstop bevezetésekor három hónapra 20 milliárdos kieséssel számolt a boltoknál, 2022 végén pedig csak a Tesco 11 milliárdos veszteséggel az év egészére.

Ha az egyes terméket nézzük, nem nehéz látni, honnan jön a veszteség. A csirkemell esetében például az árstop bevezetése előtt kb. 30 százalékkal volt magasabb a fogyasztói ár a kiskereskedelmi beszerzési árnál, ehhez képest április elején az Agrárközgazdasági Intézet adatai alapján 37 százalékkal (átlagosan kilónként több mint 500 forinttal) drágábban vették a kiskereskedők az árut ahhoz képest, amennyiért értékesítették.

A búzafinomliszt esetében ez az eltérés 45 százalék, vagyis kilónként csaknem hetven forintot buknak a kereskedők a 153 forintos fogyasztói árhoz képest. A 2,8 százalékos UHT-tejnél ugyanakkor majdnem 65 százalékos a veszteség.

Az étolajnál a hatósági ár referenciájaként alkalmazott 2021. október 15-i fogyasztói ár még meghaladta a beszerzési árakat, most viszont utóbbi meghaladja a 700 forintot literenként – a saját márkás étolaj átlagára viszont 546 forint, a gyártói márkásoké 749 forint.

A sertéscomb esetében 2021 októberében átlagosan 923 forintért vásárolták az eladandó áru kilóját a kiskereskedők és 1437 forintért adták tovább – idén április elején az 1500 forintnál megkövült fogyasztói árhoz képest 1657 forint volt a beszerzési ár.

A beszerzési árnál drágábban egyedül az ársapka alá tavaly novemberben (a szeptember végi áron) bekerült tojás és burgonya kel el a kiskereskedelemben.

A hárítás ráadásul nem csak a kereskedelemben bevett: az árstopos termékek iránt olyan mértékben nőtt meg a kereslet, hogy az teljes termékláncokat borított fel. Ez a tejtermékeknél vált igencsak láthatóvá: az Európa-szerte tapasztalt drágulás abban is megmutatkozott, hogy a termelők igyekeztek külföldön értékesíteni a nyerstejet, a szűkös alapanyag-ellátás pedig az árstopos termékek iránti fokozott kereslettel találkozott. A nemzetközi árszint csökkenése ezen a termékpályán némileg normalizálta a helyzetet, a magyar felvásárlási árak növekedése miatt azonban árcsökkenésre aligha lehet számítani.

Akkor ha kivezetik az árstopot, minden visszaáll a normális helyzetre?

Aligha, a helyzeten inkább a piaci folyamatok normalizálódása segíthet. Vagy például a verseny: amíg majdnem tíz százalékkal esik vissza az élelmiszerbolti forgalom, addig a kereskedők kétszer is meggondolják, milyen mértékben emeljék az áraikat – általában, vagy akár egyes termékek esetében. (Ugyanígy: a vásárlók is kétszer meggondolják, hogy „piaci” áron is szükségük van annyi csirkemellre, mint amennyit eddig megvettek.)

Ha azonban pusztán az érintett termékek termékpályájának alakulását figyeljük, elég aggasztó számok jönnek ki mint piaci árak. Az étolajnál például 1100 forintot meghaladó ár a gyártói márkáknál a mostani, árstopos 750 forint helyett. Ennél drágább termékeket (akár 1350 forint körüli literenkénti áron) persze már hónapok óta találhatunk az üzletekben, a kérdés az lesz, hogy a saját márkás, jelenleg több láncnál 600 forintnál is olcsóbb étolajak ára meddig megy fel.

A tej esetében jó eséllyel normalizálódás indulhat meg, mostanra ugyanis az alacsonyabb zsírtartalmú UHT tejek jóval drágábbak, mint az árstopos 2,8-as változat. Nehéz azonban nem észrevenni a nyerstej (és a tejtermékek) éves szinten 60 százalékot meghaladó drágulását – pusztán ezt figyelembe véve több mint másfélszeresére nőhet az árstopos tejek ára is.

A tojás piaci árszintje ugyan némileg csökkent a meredek emelkedés után, de még mindig több mint 70 százalékkal haladja meg az egy évvel korábbi szintet, és nagyjából annak a november eleji szinten jár, amelyiknél (szeptember végi fogyasztói árakkal) az árstopot elrendelte a kormány. Vagyis ha oda megyünk vissza, átlagosan 110 forint körül alakulhat a tojás piaci kiskereskedelmi ára a 80 forint körüli szint helyett. A burgonyánál a nagybani piacon a hazai termék ára másfélszerese a tavalyinak, az importfajták pedig 25-78 százalékkal drágultak – ez 350-500 forintos árat hozhatna, tehát a mostani átlagárról indulna a „licit”.

A csirkemellfilénél már 2000 forintot meghaladó feldolgozói értékesítési ár lenne a kiindulópont, ami éves alapon 30 százalékos drágulást jelent – csak érdekességképpen: az EU-ban átlagosan 5 százalékos ez a szint. A sertéscomb esetében hasonló folyamatokat láthatunk, de természetesen mindkét terméknél értelmetlen az egy évvel ezelőtti fogyasztói árakat felszorozni, hiszen tavaly áprilisban már a kötött, a 2021 októberinek megfelelő árszint volt érvényben. Ahhoz képest pedig már 60, illetve majdnem 80 százalékos drágulásról beszélhetünk, ennek megfelelően pedig 2300 forintot meghaladó csirkemellárral és majdnem 2700 forintos sertéscombbal számolhatunk.

Ugyanígy a búzafinomlisztnél körülbelül 300 forint körül mozogna a piaci ár, a kristálycukoré pedig még durvábban szállna el, a világban ugyanis évtizedes csúcsokon jegyzik az alapanyag árát. Ez februárban nagyjából 500 forintos beszerzési árat jelentett a hazai kiskereskedők számára – nagyjából ennek fele a fogyasztói ár –, reálisan tehát legalább 600 forintos kilónkénti árral kellene számolni pusztán piaci számítások alapján.

Akkor érdemes várnia a kormánynak?

Sok értelme nincs a várakozásnak, hiszen egyelőre nincs jele annak, hogy a termelői, nagykereskedelmi, stb. árak rövid távon visszarendeződnének az egyes esetekben már a háború előtt beindult drágulás előtti szintre. És persze – sokadjára – érdemes arra is emlékeztetni, hogy az infláció csökkenése a legritkább esetben jelent árcsökkenést: attól, hogy a fogyasztói árak mondjuk átlagosan tíz százalékkal növekednek, attól még mindig nő a szakadék az árstopos és a piaci árak között.

Azt maga a kormány is elismeri egyébként, hogy az árstop elsősorban szociális intézkedés; az infláció lassulását várni is leginkább arra jó, hogy az árstop kivezetése után a fogyasztókat már csak a cukor és a csirkemell árának emelkedése fogja sokkolni, a trappistáé nem. A kormány pedig elmondhatja: lám, ő megvédte az embereket a „brüsszeli inflációtól".