Tangóharmonikához hasonlítanak a párkapcsolatok
És boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Gyakran végződnek ezzel a mondattal a mesék, mintha a véglegesnek elképzelt elköteleződés (összeköltözés, esküvő) utáni élet már nem jelentene kihívásokat, nem lennének problémák.
Talán azért nem, mert ott a próbatételekkel, az öreg király teljesíthetetlennek tűnő hétpróbáival, a királykisasszonyt fogva tartó külső, belső sárkánnyal, a ki a jobb, erősebb rivalizálás végeláthatatlan elvárás-feladat spiráljával még a fényes elköteleződés előtt megküzdenek a párok.
A feladatok teljesítése közben érettebbekké, magabiztosabbakká válnak, elfogadóbbak lesznek a párjuk, saját maguk gyengeségeivel, erősségeikkel, megtanulnak együttműködni külső, belső segítőikkel, egymással. Így az élet kihívásai nekik már megoldandó feladatok, és kevésbé mindent felborító krízisek.
A való életben ezek a próbatételek krízisekként jelennek meg a párkapcsolatokban, különösen azokban, amelyek gyors összeköltözéssel kezdődnek, és/vagy a hosszú évekig tartó, ki nem mondott célú együttélés alatt úgy élnek, mintha nem lennének sárkányok, erőpróbák, öreg királyok.
A párkapcsolat szakaszai
Ellyn Bader és Peter T. Pearson amerikai pszichológusok 1998-ban a párkapcsolatokról mint fejlődési folyamatról írtak, melynek szakaszai hasonlítanak a Margaret Mahler magyar származású pszichológus által elnevezett anya-gyermek kapcsolat fejlődési szakaszaihoz.
Mind feladataikban, mind kisebb-nagyobb kríziseikben a szimbiózistól a leváláson át két autonóm személyiség kapcsolatáig. A szakaszok az alábbiak:
1. Szimbiózis vagy szerelem2. Differenciálódás3. Gyakorlás4. Újraközeledés5. Érett párkapcsolat
A szimbiózis bűvölete
A szerelemnek, főleg az első látásra szerelembe esésnek sok a tudattalan összetevője: vagy a kora gyermekkori szimbiózis élményét fedezi fel benne a lelkünk, vagy annak hiányait szeretné pótolni. A szerelmi összeolvadás érzelmi határtalanságában szinte megszűnik az Én és a Te, a szerelmesek egymásra hangolódása hasonlít a korai anya-gyermek kapcsolathoz, a szimbiózishoz.
Ebben a fázisban a pár tagjai megérzik a másik szükségletét, rágyönyörködnek egymásra, egymás pozitív tulajdonságait, a hasonlóságaikat veszik észre. Keresik a másik közelségét, megélhetik a teljes elfogadást, szépnek, jónak, mindenhatónak érzik magukat ebben az egységben, akik előtt nincsenek akadályok. A pszichológia pozitív pszichózisnak nevezi, amikor ebben az örömteli, elvarázsolt állapotban elvész a realitáskontroll.
„Mekkora métely, mekkora hatalom” – énekli Kiss Tibi, a Quimby énekese Senki se menekül című dalukban. Igen, de a következő sorhoz – „Annyira mar meg, mennyire akarom” – már a szerelemből kiképzettnek, nagyon tudatosnak vagy kevésbé szerelmesnek kell lenni. Kicsi a tudatos befolyásolás esélye.
Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.
