Találtak egy háborítatlan sírt az egyik magyar főútnál – színarany fülbevalók, gyöngyök is voltak benne
Háborítatlan sírra bukkantak a régészek a Pest megyei Nagykőrös közelében – közölte a Kecskeméti Katona József Múzeum. Az intézmény 2022 tavaszától kezdve folytat régészeti kutatásokat a 441. számú főútnál. A szakemberek ennek során egy, a 600-as évek középső harmadában eltemetett 30-40 év körüli, avar hölgy sírjára bukkantak. A csontváz teljes egészében megmaradt. „Ez önmagában kuriózum, azonban a fejrésznél megtalált arany fülbevalópár és a temetkezési módra utaló jelek még inkább növelik a leletanyag értékét” – áll a múzeum közleményében.
A projekt során összesen hét, előzetesen felderített lelőhelyet tárnak fel. Az eddigi eredmények alapján túlnyomórészt egykor volt római kori szarmata települések kerültek napvilágra, mely objektumok (félig földbe mélyített házak és műhelyek, terménytároló vermek, füstölők, kemencék, árkok) kora a Kr. u. 3-4. századra tehető. A múzeum szerint ebből a látszólagos „egyhangúságból” a szó legszorosabb értelmében kicsillan a Nagykőrös-Fekete lelőhelyen, május közepén feltárt egy, a kora- és középavar korszak határán, tehát megközelítőleg a 600-as évek közepén eltemetett hölgy sírja.
Maga a sír egy egykori mélyedésben, völgyben helyezkedett el. A sírgödör észak-dél tájolású, téglalap alakú foltja már az úgy nevezett humuszban, sárgás, agyagpöttyös betöltésként kirajzolódott. A mélyítés során, mintegy 160 centiméter mélységben – tehát a jelenlegi terepszint alatt több mint két méterre – bukkantak rá az első csontokra, majd a bontás első mozzanatainál felcsillant a koponya bal oldalán az első színarany lemezgömbös fülbevaló.
Az aprólékos bontómunka végén további leletek kerültek elő: a koponya környékén egy kupacban borostyán és üvegpaszta gyöngyöket találtak, illetve bronzcsatot, egy csontból faragott tarsolyzárót, illetve vaskést. „Az objektum részletes dokumentációja után, a csontok felszedésekor, kissé lecsúszva, de a váz alatt megtaláltuk az arany fülbevaló, gyakorlatilag azonos kialakítású párját is” – áll a múzeum közleményében.
Az ékszerek az úgy nevezett „kislemezgömbös fülbevalók” csoportjába, azon belül is a „Jánoshida-típus”-ba sorolhatóak. A több mint 1 cm átmérőjű színarany lemezből kialakított gömbtestek tetején négy darab, rombusz alakban forrasztott kis, 3 mm átmérőjű aranygyöngy, granuláció található, amelyekhez kapcsolódik a szintén aranydrótból kialakított, oválisra hajlított fülkarika. Érdekesség, hogy a szakirodalom alapján ezek a típusú fülbevalók kifejezetten ritkának számítanak a Duna-Tisza közén.
A múzeum szerint a magukban is rendkívül értékes leletek mellett fontos megállapításokat tehetünk a korszak temetkezési szokásairól is. Egyrészt magányosnak tekinthető a temetkezés, környezetében, a beruházási területen nem került elő másik sír. Másrészt a sírgödör keskenyebb, fej és lábfej felőli oldalain vályúszerű lemélyedés volt megfigyelhető, amely sírépítményt feltételez. A múzeum szerint nem magányosan engedték túlvilágra a halottat, ugyanis az alsótestre (vagy a koporsóra) egy kiskérődző, birka vagy kecske egy részét, gerincének egy darabját helyezték el. Ez utóbbi mellékletadás lehet részleges állattemetkezésként, de akár ételáldozatként is értelmezhető.
