Sztárokhoz illő fogadtatás jár az ide érkező kínai turistáknak, de lesz, aki kiszolgálja őket?
Közel három év szünet után április ötödikén fényképezőgépek és kamerák kereszttüzében megérkezett Ferihegyre az első hivatalos csoportos vízummal felszerelt kínai turistacsapat. Az utazókat a Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) marketing és kommunikációs vezérigazgató-helyettese, Orbán Ráhel barátnője, Jakab Zsófia köszöntötte. A fogadóbizottság népviseletbe öltöztetett hoszteszekkel vált teljessé.
A hősöknek járó fogadtatás mögött természetesen az áll, hogy – akárcsak a nyugati félteke java részén – Magyarországon is fontosak a turizmusnak a kínaiak. Kína a világ egyik legnagyobb küldőpiaca, a 2019-es csúcsévben kínai turisták közel 155 milliószor utaztak külföldre. Ezt vágta el élesen 2020 a koronavírussal és a pandémiára válaszul adott utazási tilalmakkal.
Ínséges évek
Csoportok nem jöhettek, egyéni – minden bizonnyal üzleti – utazóból viszont 2021-ben még így is jött közel 5 ezer Kínából Magyarországra, akik 46 ezer vendégéjszakát töltöttek el a szálláshelyeken. Tavaly még mindig csak egyénileg lehetett jönni, de akkor már bátrabban is szálltak gépre, 24 ezer egyéni kínai utazó jött hazánkba, akik 107 ezer vendégéjszakát töltöttek nálunk. Túlnyomó részük Budapesten vakációzott.
Tavaly év végén még úgy tűnt, semmi sem lesz a 2023-ban remélt kínai turistadömpingből. Az ország lakossága végleg megelégelte Hszi Csin-ping elképesztően szigorú Covid-politikáját, és a nép nyomásgyakorlásának ritka példájaként tulajdonképpen kierőszakolták Pekingtől az azonnali lazítást. A nyitásra válaszul elszabadult a Covid, és elég nagy pusztítást vitt végbe – sorra kerültek fel a közösségi oldalakra a felvételek a krematóriumok előtt kígyózó autósorokról. A kormány az elején még trükközött a Covid-adatokkal, azt, amikor felhagyott ezzel, egyből óriásit ugrottak is a halálozási számok. Ennek következtében több nyugati ország szigorított is, negatív Covid-teszt felmutatása híján nem engedték be a Kínából érkezőket. Ezt ajánlotta a tagállamoknak az Európai Unió is – Magyarország nem fogadta meg a tanácsot.
Peking a kezdeti jelentéseibe foglalt gyanúsan alacsony áldozatszámokhoz szabta politikája következő kanyarát is. Így januárban bejelentette, hogy február hatodikától ismét engedélyezi a turistacsoportok kiutazását 20 kiválasztott országba. Többségük ázsiai és közel-keleti állam, ott van még a listán Oroszország és Svájc – a régióból pedig egyedüliként Magyarország. A nyugati államok ezzel összhangban sorra el is kezdték feloldani a negatívteszt-követelményt, és az EU is visszavonta az ajánlását. Nálunk ugye ez nem osztott, nem szorzott.
A kínaiak egyből meg is hálálták, hogy a koronavírus legnagyobb hazai tombolása közepette is ilyen puhán viszonyultunk hozzájuk. A nyitás bejelentése óta április elejéig mintegy 36 ezer vendégéjszakányi foglalás érkezett erre az évre a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központ adatai szerint. A kínaiak tényleg szeretik Magyarországot, 2015 és 2019 között a kínai vendégek száma hazánkban 122 százalékkal nőtt. 2019-ben pedig a vendégéjszakákat tekintve Budapest küldőpiacai között Kína foglalta el a kilencedik helyet.
Ez nem véletlen, nagy melót fektet abba az MTÜ, hogy idecsalogassa a kínai utazókat. A szakadatlan munka nemcsak az utazók számán látszik, de azon is, hogy tavaly, miközben a kínaiak még nem mehettek sehova, négy díjat is kiosztott Magyarországnak a kínai nemzeti turisztikai díj szervezőbizottsága. A megelőző évben nyújtott teljesítményünk miatt a következő listákra kerültünk fel: a "top 10 legjobban várt turisztikai desztináció", a "top 10 legjobb desztinációs promóciót bemutató desztináció", valamint a "top 10 innovatív, élő közvetítéssel megrendezett desztinációs rendezvény". És Magyarországnak ítélték a "Kreatív Rendezvény Díjat" is. Ezt az MTÜ 2021. decemberében streamelt, nem kevesebb mint 12 órás élő adásáért adták, mely „Magyarország, a termálvíz ország” címmel közel 27 ezer kínai turisztikai szakemberhez és csaknem 11 millió potenciális kínai utazóhoz ért el.
Pénzesőre várva
A pandémia beütése előtt a turizmus adta a globális GDP 10,3 százalékát, 9,6 ezermilliárd dolláros értékkel – ez az ENSZ Turisztikai Világszervezete szerint 2020-ban 5,3 százalékra zuhant. Abban az évben és a rá következőben 70 százalékkal kevesebb turista utazott.
Mind a felvirágzásban, mind a hanyatlásban nagy szerepet játszottak a kínaiak. A már említett, 2019-es csúcsévben megejtett 155 millió utazás a globális turizmus 16 százalékát adta. Abban az évben kb. 255 milliárd dollárnyival járultak hozzá a világgazdaság pörgetéséhez a kínai utazók. Az egy évvel korábbi "nem-csúcsévben" meg még ennél is többel, 277 milliárddal. Egyes várakozások szerint, ha visszaállnak a pandémia előtti minták, a kínai turisták külföldi költései idén 160 milliárd dollárra robbanhatnak vissza.
A csodavárás általános, de Európában például pont tévút. A kínai utazók többsége ugyanis a szomszédos országokba, Thaiföldre, Japánba, Dél-Koreába, Vietnámba és Szingapúrba megy pihenni, illetve a két különleges gazdasági övezetbe, Hongkongba és Makaóra. A kínaiak top 10 úti célja közé Európából egyedül Olaszország fér be – ők 2019-ben 3,2 millió kínai turistát fogadtak. A top 20-ban már jobb a kontinens helyzete, a bővített listára Franciaország, Németország, Ausztria és Svájc is befér. Ezért is lehet félrevezető a fentebb már említett, "top 10 legjobban várt turisztikai desztináció"-lista, amire tavaly Magyarország is felkerült. Lehet, hogy lelkesek a kínaiak, és szeretnének egyet csobbanni a Rudasban, de amikor repjegyvásárlásra fordul a helyzet, úgy tűnik, megváltoznak a preferenciák, legalábbis a korábbi gyakorlat ezt mutatja.
Európába tehát valójában viszonylag kevés kínai utazó érkezik – cserébe, aki ide jön, többnyire rengeteg pénzt költ. Logikus is: a kisebb pénzű utazóknak elsősorban a szomszédos országok bejárására van keretük, míg a fél bolygót átszelő, így jóval drágább repülőutakat a módosabb turisták tudják megfizetni. Rájuk pedig hagyományosan két dolog jellemző: egységnyi időbe minél több élményt igyekeznek bezsúfolni (pihengetés helyett inkább a programok darálása a gyakorlatuk), és a luxuscikk-éhségüket is a nyugati félteke üzleteiben elégítik ki. A pandémia előtt legalábbis a kínai luxusholmi-vásárlások 70 százalékát külföldön intézték.
A gazdag kínai turisták konkrétan többet költenek külföldön, mint bármely más nemzet gazdag turistái. Az ENSZ Turisztikai Világszervezete szerint például a pénzes amerikai utazókhoz képest is kétszer annyit hagynak a felkeresett országokban. Spanyolországban a Turespaña adatai szerint átlagosan 308 eurót költenek naponta – ez a német utazók költéseinek több mint kétszerese –, Svájcban pedig 379 eurónyi franktól szabadulnak meg 24 óra alatt (megtriplázva a németek értékét).
Jönnének, de hogyan?
Nagyon ki voltak már éhezve az utazásra a kínaiak, amit jól mutat, hogy tavaly december 26. és idén január 6. között 83 százalékkal ugrott meg a külföldi repülőjáratokra indított netes keresések száma az országban a megelőző két héthez képest, a nemzetközi járatokra szóló jegyvásárlások pedig ugyanebben az időszakban 59 százalékkal bővültek a kínai Ctrip utazási iroda szerint. Ezt a trendet a holdújév is fűtötte. A lelkesedés tehát adott, de csak azzal még nem lehet megváltani a világot.
Ahhoz ugyanis, hogy a gazdag kínaiak idejöjjenek, kéne elég Kína-Nyugat repülőjárat, márpedig abból most finoman szólva nincs túl sok, mert a pandémia évei alatt ezeket is leépítették a légitársaságok. 2019-ben még több mint 484 ezer nemzetközi járat kapcsolódott Kínához, tavaly már csak alig több mint 28 ezer. A járatsűrűsödés ugyan megindult már, de annak sebessége sem mindegy. Kína külföldi turizmussal foglalkozó intézete szerint az utazók a több járat segítségével idén 110 millió alkalommal lépik át az ország határait, ami nagy növekedés, de még mindig csak kétharmada a pandémia előtti szintnek. Viszont szerintük a külföldi utazások száma 2030-ig 228 millióra nő.
De nem csak kínai szervek számítanak felpezsdülésre a légi közlekedésben. A világ vezető aviációs adatszolgáltatója, az OAG szerint a Kínába tartó, illetve Kínából induló repülőjáratok ülésszáma a tavaly decemberi 1,5 millióról már áprilisban több mint 4 millióra dagad, Kína polgári légi közlekedéssel foglalkozó igazgatósága pedig arra számít, hogy az ország teljes légiforgalma év végéig visszaépül a koronavírus előtti időszak 75 százalékára. De februárban és márciusban a Kínából kimenő járatok száma a FlightAI szerint még csak a pandémia előtti kínálat kevesebb mint 20 százalékán volt.
A posztcovidos személyzetdeficit
Az ENSZ Turisztikai Világszervezete szerint a Covid előtt világszerte minden negyedik újonnan teremtett munkahelyet a turisztikai szektor adott. 2020-ban viszont közel 62 millió állást vitt el a vírus az iparágban. A rá következő évben pedig a turizmus globálisan 2 ezermilliárd dollárt bukott el.
És bár a légi közlekedéshez hasonlóan a turizmus-vendéglátás foglalkoztatottjainak száma is nagy erőkkel jön föl, a 2019-es szintre még mindig nem sikerült visszaevickélnie. Ez egyelőre ott vált nyilvánvalóvá, ahol már ismét hemzsegnek a kínai turisták, ott viszont tényleg látványosan kilóg a szektor feneke a nadrágból.
Bár nem szomszédos ország, hanem Kína különleges közigazgatási területe, Makaó mégis pontosan olyan szünidei úti cél a kínaiaknak, mint Thaiföld, Vietnám és társaik. Az ide látogatók több mint 90 százaléka kínai és hongkongi turista, akik szeme előtt ilyenkor nagyjából egy cél lebeg: beszabadulni a kaszinókba, és izomból kísérteni a szerencsét, legyen annak választott terepe a rulettasztal vagy a félkarú rabló.
A kínai kiutazási tilalom feloldása itt is a várt eredményt hozta: márciusban 247 százalékkal ugrottak meg a makaói kaszinóbevételek az egy évvel korábbihoz képest. Ez még az elemzőket is meglepte, akik "csak" 205 százalékos robbanással számoltak a turistahullám megindulásával. A 12,7 milliárd pataka – 1,6 milliárd dollár – a legmagasabb havi bevétel volt 2020 januárja, vagyis a lezárások kezdete óta.
Ezzel egy időben viszont a makaói kaszinók hotelrészlegei arra kényszerültek, hogy szobák ezreit zárják le, és ezzel együtt csökkentsék az alapvető szálláshelyi szolgáltatásokat, mert egyszerűen nincs elég dolgozójuk ahhoz, hogy elbírjanak ennyi turistával. A helyzetre rálátó iparági források azt mondták a Bloombergnek, hogy több ötcsillagos hotel is szobáinak csak kevesebb mint felét teszi foglalhatóvá.
A feszítő munkaerőhiány felnyomja a szobaárakat, miközben kapacitáshiány miatt átmenetileg megszüntették a reggeli takarításokat, és csak a vendégek kicsekkolása után intéznek egyetlen pucolást. Pincérből és recepciósból sincs elég. Ezen posztok java részét a pandémia előtt nem helyi dolgozók, hanem délkelet-ázsiai, de akár kínai vendégmunkások töltötték be, akik többsége nem tért vissza. Szóval, most úgy drágábbak a szobák Makaón, hogy a kiszolgálás viszont sokkal pocsékabb lett.
Nem kizárt, hogy a másik kedvelt úti cél, a szintén különleges közigazgatási terület Hongkong is ilyen húzásokra kényszerül. Itt tavaly több mint 94 ezer fővel zuhant a munkaképes korúak száma, ami a feljegyzések 1985-ös kezdete óta a legnagyobb éves csökkenés volt. Emögött az elöregedő társadalom és a fiatalok kivándorlása állt. A Covid miatt itt szintén nagyon leeresztett vendéglátás, így a kormány egyik legfontosabb feladata most az, hogy felpumpálja. Ha ezt sikerül megoldani, az a Goldman Sachs becslése szerint idén óriási, 7,6 százalékos GDP-növekedést hoz majd, a kínaiak özönének köszönhetően. Aligha túlzó ez a jövendölés, hiszen itt több mint 4 millió kínai látogató volt a norma a Covid előtt – havonta.
A közeli országok közül bajban van Mianmar is, ahová 2019-ben még több mint 1,4 millió kínai látogatott el. Tavaly már csak 23 ezren mentek, így az ország turisztikai szövetségének elnöke szerint a külföldi turistákra szakosodott vállalkozások nagyjából fele bezárt. Vietnámba 2019-ben mintegy 5,8 millió kínai látogatott, ők adták a beutazók egyharmadát. Thaiföldnek 17 milliárd dollárnyi turisztikai bevételt hoztak a kínaiak 2019-ben, ezt mintegy 10 millió fő produkálta – az összes beutazó negyede. Nem lehet mindenki Hongkong: ha az ország fel tudott készülni a kínai utazók visszatérésére, az "csupán" 3 százalékos GDP-megugrást jelenthet idén a Goldman Sachs szerint. Ha Szingapúr is el tudja szállásolni a bejövő kínaiakat, az pedig 1,2 százalékkal dobja meg náluk a bruttó nemzeti összterméket, ha helyesek a pénzintézet számításai.
Magyarország felkészült?
Nálunk valószínűleg akkor sem kell ilyen szintű GDP-robbanásra számítani, ha lesz elég repülő, ami idehozza a kínai utazókat. Egyrészt, mint említettük, arányaiban sokkal kevesebben jönnek hozzánk, mint a velük szomszédos országokba, másrészt, ha vissza is ugrik a számuk a koronavírus előtti szintre, egyelőre akkor sem biztos, hogy eléggé visszaerősödött a turisztikai iparunk ahhoz, hogy elbírjon velük.
A Központi Statisztikai Hivatal adatsorán jól lekövethető a szálláshely-szolgáltatási iparágban és a vendéglátásban dolgozók számának alakulása. Eszerint közvetlenül a járvány betörése előtt, 2020 januárjában még 191 ezren dolgoztak a szektorban. Egy évvel később, a mélyponton, már 142 ezren se. 2022 januárjában viszont már 175 ezren voltak, a pozitív trendforduló ellenére még mindig nagyon kevesen. A legfrissebb adat a tavalyi év negyedik negyedévét mutatja, akkor már 187 600 volt a számuk. Vagyis egyre intenzívebben mászunk felfelé, de még mindig nem értünk vissza a pandémia előtti szintre. De ha szerencsénk van, a szektor visszaerősödése és a kínai utazók számának növekedése összhangban lesz.
A hotelek, éttermek állapotáról 2021-es a legfrissebb elérhető KSH-s adat, így ezek a jelen helyzetet már nem képezik le hűen, inkább csak tájékoztató jellegűek. Szálláshelyből 2019-ben 1051 volt, egy évvel később 905, 2021-ben pedig már csak 892. A kiadható szobák számának alakulása ebben a három évben így nézett ki: 61 696-ről csökkent 51 566-ra, majd nőtt 52 902-re. Az éttermek, büfék száma pedig a 2019-es 25 325-ről 2020-ban 25 065-re csökkent, 2021-ben pedig már 23 792-re.
A G7 tavaly nyáron készített körképet a 25 legnagyobbnak tekinthető magyar szállodaüzemeltető cégről. Akkori adatgyűjtésük szerint a társaságok dolgozói állománya a 2021. áprilisi mélyponthoz képest majdnem ötödével bővült, viszont még így is csaknem 25 százalékkal alatta volt a 2020. februári szintnek. A tavalyi fejleményekről, így arról is, hogy a cégek milyen állapotban fordultak rá 2023-ra, majd a következő céges beszámolók adnak képet – ezek közzétételi határideje május vége.
Máshogy vendégelnének
Említettük, hogy a kisebb pénzű kínaiak szomszédolni mennek. Ők a szomszédos országokban is – a kaszinózást leszámítva – viszonylag keveset költenek, ellenben tényleg nagyon-nagyon sokan vannak, ellepik a strandokat, látványosságokat. Ezért aztán a szomszédok úgy is hívják őket, hogy "nulldolláros turisták", és különösebben nem is kedvelik őket.
Az ellenérzéseket tovább fokozza, hogy a beszámolók szerint vendégeskedéseik bejáratott modellt követnek: vannak külön rájuk szakosodott utazási irodák Kínában, akik a külföldi utakon mindvégig kínai tulajdonú hotelekbe viszik a csoportjaikat megszállni, kínai tulajdonú étterembe enni, és kínai tulajdonú üzletekbe vásárolni, az állomások között pedig végig kínai tulajdonú buszokkal közlekednek. Vagyis, amit a turisták elköltenek, azt is nagyrészt honfitársaik szívják fel a helyi vállalkozások elől. Ez a jelenség Thaiföldön Phuket szigetén különösen elterjedt – esetenként az adócsalás gyanúja is felmerül. A gyakorlat megállítására per is indult, de tavaly az összes vádlottat felmentették.
A fogadó országok mostanra persze már annyira ki vannak éhezve, hogy többségükben még a nulldollárosokat is tárt karokkal várják. Így is vannak viszont olyan hangok, melyek három év kényszerszünet után is inkább a fenntartható, felelősségteljes turizmust szeretnék fejleszteni, és a kínai utazók körében elterjeszteni. A vietnámi turisztikai szövetség elnöke, Vu The Binh például azt mondta, idén már "új játékot kell játszani", és ki kell szorítani a keveset költőket, mert "a kínai emberek nem szegények". Ő úgy véli, szükséges a kínai utazóknak is ugyanazokat a magas színvonalú szolgáltatásokat kínálni, mint az amerikai, a japán és a nyugat-európai látogatóknak, hogy nagyobb költekezésre ösztönözzék őket. A thai kormány pedig ötéves tervet indít, hogy a sokdolláros látogatókat célozva wellness-úticéllá pozicionálja át országát.
Magyarország is igyekszik kihasználni a kínálkozó lehetőségeket, legalábbis ez hallatszik ki az MTÜ vezérigazgató-helyettesének szavaiból. Jakab Zsófia a kínai turistacsoport érkezésekor arról beszélt, hogy korábban az ilyen csoportok jellemzően több országot is felkerestek, így leginkább 1-2 napot töltöttek csak Magyarországon, a most érkezett csoport viszont "kizárólag hazánk csodás tájait" járja be, és már 8-10 napot tölt nálunk. Így átfogó képet kapnak az országról, a fővároson túl ellátogatnak vidékre is, megnézik Pécs–Villány térségét, elmennek Hévízre, és a Balatonra is – és nyilván több pénzt is költenek, tesszük már hozzá mi. Ezeket az újfajta, 8-10 napos csomagokat Jakab szavai szerint még inkább meg akarják ismertetni a kínai partnerekkel, ezért az MTÜ április közepén kínai roadshow-t indít.
Az MTÜ ötlete egybecseng a Kínával szomszédos országok reformkoncepciójával. De a hó elején landolt turistacsoport elhúzódóbb magyarországi tartózkodását nagyban megkönnyíti, hogy ők a régióban egyelőre máshová nem is mehetnek, hiszen a környéken csak ide engedélyezte az utazást a Kínai Kommunista Párt – kicsit messzebb pedig Svájc kapta még meg a zöld lámpát Európában. Idővel minden bizonnyal a többi népszerű országba is szabad lesz a beutazásuk a kontinensen – ha megint meglesz a választási lehetőség, akkor fog kiderülni, mennyire sikeres az MTÜ új, vendégmarasztalóbb kampánya a kínai turisták körében.
