Szintet léphet a tanárok tiltakozása, ha 1000 pedagógus egyszerre szünteti be a munkát
A pedagógus sztrájkbizottság és Maruzsa Zoltán államtitkár hétfői, a szakszervezetek szerint eredménytelen tárgyalásának kudarca után kedden lapunkat az érintettek arról tájékoztatták, hogy a fővárosi Karinthy Frigyes Gimnázium 34, valamint a Brassó Utcai Általános Iskola 26 tanára november 14-étől személyenként változó időtartamú, de összesen egy hétig tartó munkabeszüntetésbe kezd.
Megbéníthatják az oktatást a félév végére
A hvg.hu-hoz most a Tanárok a tanárokért csoport juttatott el egy másik közleményt, amelyben azt ígérik, ha a most munkabeszüntetésbe kezdő pedagógusokat aránytalan retorzió éri, akkor több százan kezdenek hasonló, de ez esetben már határozatlan idejű munkabeszüntetésbe.
Ez elmondásuk szerint több iskola, de akár teljes tankerületek megbénulásához vezethet és nem csak a fővárosban. 400 budapesti, több mint 600 szegedi és Szeged környéki, valamint további 100 vidéki pedagógus vesz részt már a munkabeszüntetéssel reagáló mozgalomban, többek közt Sopronban, Vácon, Keszthelyen és más településeken is - állítják.
A Tanárok a Tanárokért közleményében úgy fogalmaznak: a csoport eleve azzal a céllal jött létre, hogy az összefogás, szolidaritás révén megelőzze, megakadályozza a demonstrációkban résztvevők ellen irányuló retorziókat, ezzel segítve, hogy a pedagógusok tiltakozásának, nyomásgyakorlásának tágabb tere legyen.
Az írásban név szerint is megszólítják a tankerület vezetőjét: “szeretnénk felhívni Rábel Krisztina Külső-Pesti, és a többi tankerületi igazgató figyelmét arra, hogy az általuk foglalkoztatott pedagógusok tiltakozása figyelemfelhívó, szimbolikus cselekedet, munkabeszüntetésük nem hanyagság, hanem olyan – a közoktatási rendszer egészét, illetve a tankerületüket közelebbről érintő –, évek óta megoldatlan problémák nyomatékos jelzése, melyek orvoslása közös, össztársadalmi érdek”.
A kormány a semmit akarja elérni
A munkabeszüntetésbe kezdő pedagógusok és a velük gyakorlati szolidaritást vállaló több száz kollégájuk példájából érezhető, hogy egyrészt nem lepte meg őket az államtitkárral folytatott tárgyalás kudarca, másrészt az újabb kiábrándító momentum újabb lökést is adott a tiltakozási hullámnak. "A levél hangvétele alapján igazából nem számítok semmire, legfeljebb arra, hogy az is csak olaj lesz a tűzre, ha nem lesz semmi az asztalon” – mondta Nagy Erzsébet, a PDSZ ügyvivője korábban az államtitkárság által elküldött meghívóról a hvg.hu-nak.
“Ez a tárgyalás a saját választóiknak küldött üzenet volt, lám, mi leültünk tárgyalni, bemutattuk a béremelés részeit és ez sem volt elég” - értékelte lapunknak a hétfői eseményeket a tárgyalások menetére rálátó egyik forrásunk. “A semmi” - fogalmaz a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének beszámolója a tárgyalásról. Ebben arról írnak, hogy előre várható volt: Maruzsa Zoltán kezei meg vannak kötve. “Ahogy azt várni lehetett, a tárgyalásokkal megbízott Maruzsa Zoltán látszólag egyáltalán nincs felhatalmazva arra, hogy bármilyen engedményt tegyen, bármilyen kérdésben is egyezségre törekedhessen.” Szerintük a kormány az egyeztetésekkel alapvetően semmit sem akar elérni, csupán “ugyanazokat a nevetséges számokat” igyekszik tálalni a saját szavazóinak,
hátha elhiszik, hogy a nulla bizonyos szemszögből nézve már több, mint a semmi.
A közleményt így zárják: Egy dolgot ígérhetünk a kormány “ajánlatára”: november 18-án minden eddiginél többen szüntetjük be a munkát!.
Az arcvesztés az harcvesztés A közel ezer tanár által most belengetett munkabeszüntetés komoly fenyegetést jelenthet, de csak élesben derülhet ki, tényleg beleállnak-e ennyien. Ahogy írták, ez akkor várható, ha “aránytalan retorziók” érik a most tiltakozó tanárokat. A megfogalmazás az oktatási kormányzat számára minimális mozgásteret hagy, hiszen nincs pontos definíciója annak, mi is számít aránytalan retorziónak.
A most munkabeszüntetésbe kezdő 60 dél-pesti pedagógus példája fog precedenst teremteni az oktatási kormányzat és a többi tilatkozó tanár számára is. Mit lép a tankerület, illetve az azt irányító minisztérium? Küldenek-e figyelmeztetést, vagy akár elbocsátó levelet? Szó nélkül hagyhatják-e azt, amiért korábban több tanárt kirúgtak? Vagy ahogyan egy fővárosi igazgató korábban említette lapunknak, ezúttal az intézményt próbálják majd szorítani bizonyos fejlesztések beígérésével, vagy büntetik annak elhalasztásával?
A kormány továbbra is hajthat a kifárasztásra, de a szőnyeg alá söpört probléma az elmúlt több mint egy évben tovább púposodott. A válság sújtotta oktatási rendszerből pedig már nem csak a tanárok, de a diákok és a szülők hangja is egyre hangosabban hallatszik (kedden éppen az egyházi iskolák tanárai és diákjai vonulnak utcára Budapesten). Márpedig a kormányt sem az eddigi 12 év politikája, sem a jelenlegi külpolitikai és gazdasági válsághelyzet nem készteti arra, hogy éppen most kezdjen bele egy átfogó oktatási reformba, melynek során az oktatás résztvevői szerint éppen saját korábbi döntéseivel kellene homlokegyeneset ellenkező irányú intézkedéseket meghoznia.
