„Szinte minden diákomtól megtudtam a nemi identitását”
hvg.hu: 2017-ben egy botrány közepén találta magát, miután a tizenegyedikes osztályától azt kérte – ahogyan már a korábbi osztályaitól is –, hogy a francia szimbolikus költőkhöz kapcsolódva nézzék meg a Rimbaud és Verlaine romantikus és erotikus kapcsolatát is bemutató Teljes napfogyatkozás című filmet. Meghurcolták, majd az egész cirkusz után elhagyta a pedagógusi pályát. Mivel foglalkozik azóta?
Adela Stan: Kivonultam a városból, egy faluban lakom nagyon közel a természethez. Megpróbálom ott jól érezni magam, de minél messzebb a társadalomtól.
hvg.hu: Hogyan találta meg önt az Elfogy a levegő rendezője, Moldovai Katalin?
A. S.: Kati egy újságcikkből ismerte a történetet, de az élet úgy hozta, hogy az egyik barátnője ismerte a testvéremet, így gyorsan kapcsolatba tudott lépni velem. Hosszasan, többször beszélgettünk, meg akarta érteni ezt az egész jelenséget, nem maga az eset érdekelte, hanem hogy mi van a háttérben.
hvg.hu: 2018-ban kereste meg önt?
A. S.: Valahogy úgy.
hvg.hu: Két évvel később, 2020-ban a Fidesz-KDNP Magyarországon úgy módosította az alaptörvényt, hogy az kimondja: az apa férfi, az anya pedig csak nő lehet. 2020-ban még készült a film, mennyire láttak ebben párhuzamot Magyarország és Románia között?
A. S.: A film egy üzenetekkel teli művészeti alkotás. Persze tekinthetünk rá esztétikai örömforrásként is, de minden művészetről elmondható talán az is, hogy látnoki. Én nem igazán ismerem a magyar törvénykezést, az ottani állapotokat, de az egyértelmű, hogy a homofóbiás ellenszenv csak az előzmény. Itt az a lényeg, milyen mechanizmusokat tud elindítani, hogyan fejti ki a hatását az emberek közötti kapcsolatokra.
hvg.hu: Mennyire látja a párhuzamot a filmben Krasznahorkai Ágnes által életre keltett tanárnő és saját maga között? Például temperamentumban.
A. S.: A körülmények és a karakterisztika azonosak, de a film Anájának és nekem rendkívül eltér a temperamentumunk, és a személyiségünk is más. A filmben megjelenő Ana sokkal visszafogottabb és sokkal elmélyültebb, magába forduló ember, aki a saját személyes terében introvertáltan próbálja feldolgozni az eseményeket. Én ezzel szemben sokkal extrovertáltabbnak, pezsgőbbnek és energikusabbnak tartom magam. Én harcosabb attitűddel álltam ki magamért.
hvg.hu: Ez a karizma segített, hogy a kollégáit maga mellé állítsa, vagy hátráltatta abban, hogy rendezze konfliktusát az iskolával?
A. S.: Nem, nem. Nagy szakadék jött létre meglehetősen gyorsan, megszakadt minden kapcsolat, és egyedül kellett harcoljak az igazamért.
hvg.hu: Mennyire gondolja úgy, hogy az irodalmat máshogy kell tanítani, mint egy reál tantárgyat, mondjuk a matematikát vagy a fizikát?
A. S.: Abban az elméleti gimnáziumban, ahol én tanítottam, hatalmas harc volt a humán és reál tantárgyakat tanító tanárok között. A vezetés a humán tantárgyakat másodlagosnak tekintette, és a kollegáim régebben se értették, hogy egy humán tantárgyat másképp kell tanítani, másféle célok vannak, mint egy reál tantárgynál. Más dolgokat kell megmozgatni az emberben. A román oktatási rendszerben az eredményre fókuszál mindenki: egyik vizsgától a másikig. Így pedig csak a kötelező anyag leadása számít. Az olyan alapvető dolgok, mint hogy csukd be a szemed, és gondolj egy színre, vagy nézz meg egy filmet, és gondolkodj róla, frivol aktusnak minősülnek sokak szemében. Nem tartozik a kerettantervhez, így nincs is rá szükség. Én mindig próbáltam a gyerekek észlelés- és képzeletvilágát finomítani. Amikor például Lucian Blagától olvastunk verseket kimentünk egy nyíló pitypangokkal teli mezőre, mert ez volt a vers témája, így jobban át tudták érezni.
hvg.hu: A film végén nem tudjuk meg mi lett a főszereplő fiú, Viktor sorsa, nincs feloldás. Mi volt ezzel a céljuk?
A. S.: A filmnek több verziója volt, az egyikben a fiú temetésén találkozik az apja, aki az egész botrányt kirobbantotta, és Ana. De ez túl szájbarágós és melodramatikus lett volna, így ez a metaforikus zárás szerintem helyes döntés volt az alkotók részéről.
hvg.hu: Ugyanez a döntés vezetett ahhoz, hogy végül nem tudjuk meg Ana sorsát sem?
A. S.: Ezt úgy tudnám lefordítani az én esetemre, hogy Ana épp úgy elveszíti az útját, mint ahogy én hat éve. Ezt jelképezi, amikor becsukja a szemét, és hagyja sodródni az autót. Én is nagyon válságos helyzetbe kerültem, hiszen a szüleimmel is szembe kellett fordulnom, mert nem értették a döntésemet, a házasságom is megromlott emiatt, és valóban le kellett zárnom a dolgokat. Elhagytam az iskolát, és minden szinten vakon kellett újból nekivágnom a világnak. Ilyenkor az ember számot vet a múltjával, és nekiindul a hegynek. Ebből a szempontból a film vége parafrázis arra az útelágazásra, ahol én találtam magam.
hvg.hu: Van abban párhuzam a valósággal, hogy a filmben a férje külföldön dolgozik, és azt szeretné, hogy ön is kiköltözzön?
A. S.: Nem. Az én férjem Tordán dolgozik, sőt egy másik iskolának az igazgatója. Amikor én a nyilvánosság elé álltam ezzel a problémával, akkor ő nagyon furcsa helyzetben találta magát. Nem is biztos, hogy jól kezelte.
hvg.hu: Azt hallottam, a fiú apjával, aki miatt az egész fegyelmi eljárás indult, egyszer találkozott csak, amikor a film premierjére tartott. Ez tényleg így történt?
A. S.: Nem, a mai napig nem tudom, hogy kicsoda az apa. Egy tordai befolyásos étterem tulajdonos, mindössze ennyit tudok. Amikor a varsói filmbemutatóra mentem Kolozsvárról, becsekkolás közben lépett oda hozzám egy férfi, és megkérdezte: Adela Stan? Mondtam, hogy igen. „Én vagyok az apa a filmben” – válaszolta a férfi. Hozzám valójában Bölönyi Zsolt jött oda, aki a filmben az apa szerepét játszotta, de pár másodpercig én sem tudtam eldönteni.
hvg.hu: A szerep alapját adó tordai szülő tényleg annyira befolyásos? Meg tudta volna akadályozni az iskola beruházásait?
A. S.: A film ebből a szempontból pontos. Személyes jó barátja a polgármesternek, és a városi tanácsban is van befolyása. Az apa által benyújtott panaszt először senki nem vette komolyan, amíg nem gyakorolt hatást az iskolára a városvezetés. Persze ez a befolyás csak és kizárólag anyagi alapú nem intellektuális. Itt a pénz beszélt a szellem helyett.
hvg.hu: Hogyan hatott ki ez az egyre jobban elmérgesedő konfliktus az iskolával és a szülőkkel a diákjaival való kapcsolatára? Nehezebb volt így oktatni?
A. S.: Először nagyon felzaklatott ez az egész ügy. A pedagógusi munkát gyakorlatilag tönkretette az egész procedúra. A belső vizsgálatnak nemcsak engem, de az egész osztályomat kitették. A gyerekeknek nyilatkozatokat kellett tenniük, elküldték őket is a fegyelmi bizottság meghallgatására. Kérdőívet kellett kitölteniük, ami negatívan befolyásolta a közhangulatot, tanítani így már nem lehetett. A viszony, amit évek alatt kiépítettem, megromlott.
hvg.hu: A szülők tényleg ott ültek a gyerekek mellett a kérdőív kitöltése közben? Mi van az anonimitással?
A. S.: Nem volt anonim, és a gyerekek utólag is mesélték, hogy: „mit csináljak tanárnő, anyám és apám is ott ült mellettem, mit kellett volna kipipáljak a kérdőívben?”
hvg.hu: Nem voltak szülők, akik ezt bagatell és abszurd ügynek tartották? Akik ön mellé álltak?
A. S.: A szülők biztosítottak támogatásukról, de amikor konkrét segítségről lett volna szó, akkor már nem igazán tudtak sem kiállni, sem érvelni mellettem. Én a fegyelmi bizottság elé rengeteg, az igazamat alátámasztó dokumentumot vittem. Pszichológiai szakvéleményeket, egyetemi tanárok és írók véleményét kértem ki, és mellékeltem. De az apa csak hajtogatta, hogy az ő házában nem fordulhat elő semmilyen homoszexuális tartalom. Az osztályomba járt egy gyerek, akinek baptista lelkész az apja. Összefutottunk az utcán, és azt mondta: „sajnos nem tudtam elmenni erre a szülői értekezletre, de ön mellett állok”. Szóval nagy a kontraszt.
hvg.hu: A filmben egy kolleganője még beszélni se hajlandó Ana karakterével amikor épp arra jár az igazgatónő.
A. S.: Egy tanári kar olyan, mint egy állatkert. Vannak benne mindenféle emberek és személyiségek.
hvg.hu: Megérte a megrovás mögötti mélyebb meggyőzős miatt elhagyni a pályát? Így több mint 5 év távlatából?
A. S.: Igen, mert erkölcsi szempontból győztesen kerültem ki, a lelki és szellemi integritásomat csak így tudtam megtartani. El kellett hagynom az iskolát. Ugyanakkor lelkileg megterhelő elszenvedni azt a drámát, ha az ember folyton a tiltakozók közé tartozik.
Úgy gondolom olyan világban élünk, ahol megéri kimondani, amit gondolunk és hiszünk.
Nem hinném, hogy lesz olyan érdemi változás a román oktatáspolitikában, hogy megérje nekem visszatérni a tanári pályára.
hvg.hu: Az eset kirobbanása előtt mennyire látta magát híd szerepben a szülők és a gyerekek között? El mertek mondani olyan dolgokat önnek, amelyeket otthon nem közöltek?
A. S.: Persze, ebben az életkorban a gyerek állandóan keresi a figyelmet, hogy ki tudná értő fülekkel meghallgatni, és ha otthon nem értik meg őket, tanár kell legyen az, akihez fordulhatnak bármivel, és igen engem is megtaláltak a különböző problémáikkal. Mindig próbáltam közvetlen lenni a diákjaimmal. Felszabadult és kötetlen hangulatot teremteni, megszólítani őket. Huszonhárom évet tanítottam ebben az iskolában és sok korábbi diákkal megmaradt a baráti viszony.
hvg.hu: Úgy érzi, a film által boncolgatott problémák be vannak zárva Tordára?
A. S.: Nem tudok mit válaszolni, nem könnyű kérdés. A magyarországi filmbemutatón rengeteg keserűséget láttam a közönség soraiban, tanárokon például. Ugyanakkor Romániában a tanártüntetéseknek köszönhetően a pedagógusok meglehetősen nagy fizetésemeléshez jutottak, emiatt a szakma valószínűleg távolságtartóan áll majd a filmhez.
hvg.hu: Mennyire tartja magát az LMBTQ-kisebbség szószólójának?
A. S.: Amikor a botrány kirobbant, és a nyilvánosság elé álltam, elsősorban a kolozsvári LMBTQ-közösség állt ki mellettem a leghangosabban, aztán ennek országos visszhangja lett. Ennek hatására szinte minden diákomtól megtudtam a nemi identitását, amit eddig soha senkinek nem tudtak elmondani.
hvg.hu: Ez óriási bizalmat feltételez. Ezek után, hogy lehet, hogy diákjai nem álltak ki ön mellett valamelyik fegyelmi meghallgatáson?
A. S.: Ezt én a szülői befolyásnak tudom be. Ha egy szülő rájön, hogy gyereke például az azonos neműekhez vonzódik, egyből eltitkolja, elfojtja.
hvg.hu: Sikeresen?
A. S.: Tanévkezdés előtt minden ősszel gólyabál van a gimnáziumban. A diákok bárkit hívhatnak, és engem meghívtak azután, hogy már nem dolgoztam a gimnáziumban. Két fiú, akik egy párt alkottak úgy döntöttek, szivárványos esernyővel jelennek meg a bálon. A bálon különböző feladatokat kell csinálni párosával a bál király és királynője címért. A két srác úgy döntött, ők nem akarnak az ellenkező nemből párt választani, együtt indulnak. Ez nyilvános demonstráció volt részükről, amivel kifejezték a szolidaritásukat felém. Ezek után csörgött a telefon, a vonal másik végén az anyával, hogy soha többet ne találkozzanak velem a srácok. Végül értük jöttek a szülők. Hát, ilyen az én „híd szerepem”.
hvg.hu: Az idősebb generációkkal együtt ez az identitásválság is el fog tűnni? Hiszen úgy tűnik mindennek ellenére a fiatalok így is felvállalják magukat.
A. S.: Igen, remélem, úgy hiszem ez így lesz. Mózes is 40 évig a sivatagban vándoroltatta a népét mielőtt elérkeztek az ígéret földére.
