Szabadságra ment a tudós, megfejtett egy 2500 éves nyelvtani rejtélyt
Még az időszámításunk előtti 5. századan készült el az a szanszkrit nyelvű írás, amiben egy nyelvtani problémát találni. A probléma olyan komoly, hogy eddig egyetlen kutató sem tudta azt megfejteni, most azonban a brit Cambdrige-i Egyetem egyik 27 éves doktoranduszának sikerült.
A BBC beszámolója szerint Rishi Rajpopat kilenc hónapon át tanulmányozta az írást, de nem került közelebb a megfejtéshez. Ezután egy hónap szünetet tartott, szabadságra ment és élvezte a nyarat, majd miután visszatért az egyetemre, egyszer csak elkezdett kikristályosodni a megoldás.
A szanszkrit a hinduizmus szent nyelve, az évszázadok során India tudományában, filozófiájában, költészetében és más, világi irodalomban is használták.
Az Astadhyayi néven ismert nyelvtana lényegében egy olyan rendszer, amely egyfajta algoritmusként működött, így alakítva a szó alapját és utótagját nyelvtanilag helyes szavakká és mondatokká. Azonban amikor két vagy több szabály egyszerre érvényesül – és ez meglehetősen gyakori –, az ellentmondásokhoz vezet.
A nyelvtant kitaláló Panini – aki időszámításunk előtt a 6. és a 4. század között élt – erre a problémára megalkotott egy szabályt. Ezt a tudósok úgy értelmezték, hogy két egyenlő erősségű szabály esetén azt kell alkalmazni, ami később következik be a mondatban. Ezzel azonban az a probléma, hogy sokszor nyelvtanilag helytelen mondatokat eredményez.
Rajpopat ezt az értelmezést gondolta újra: szerinte Panini arra gondolt, hogy ha a szó bal és jobb oldalán is van egy-egy azonos erősségű szabály, akkor a jobbról lévőt válasszuk ki. Az elméletet letesztelve kiderült, hogy szinte kivétel nélkül helyes szavak születtek.
A szakemberek szerint a felfedezés erősítheti a szanszkrit nyelv tanulmányozását egy olyan időszakban, amikor a nyelvek iránti érdeklődés folyamatosan növekszik.
