Stroke Magyarországon: amikor az idő halálos veszélyt jelent, akkor lép közbe a mesterséges intelligencia
Évente 40 ezer eset, mintegy 13 ezer halott, több tízezernyi súlyos, maradandó egészségkárosodás: ezek a stroke, azaz szélütés komor magyar statisztikái. Egyszerre jelent reményt és frusztrációt, hogy a betegek döntő többségének életét, illetve egészségét meg lehetne menteni a legújabb eljárások révén, ám ennek ellenére alig 10 százalékuk kapja meg időben a megfelelő kezelést. Egy pécsi kezdeményezés ezeket a számokat fordította meg a dél-dunántúli régióban, és mindehhez nem kellett más, mint régiós szintű együttműködés és a modern technológia valóban „okos” használata.
„A stroke alapvetően két fajtába sorolható: az első esetében hirtelen vérzés alakul ki az agyban, míg a második esetében érelzáródás miatt szűnik meg az agy bizonyos területeinek vérellátása. Az előbbivel sajnos keveset lehet kezdeni, ám az utóbbi esetében, amelybe a szélütések 75-80 százaléka tartozik, az elmúlt években elterjedt katéteres módszer, az úgynevezett thrombectomia segítségével az időben kezelt betegek túlnyomó többsége minimális vagy semennyi visszamaradó egészségkárosodással gyógyítható” – magyarázza Dóczi Tamás akadémikus, a Pécsi Tudományegyetem Idegsebészeti Klinikájának professzora, egyben a koncepció egyik kidolgozója.
Az idő pedig valóban kritikus fontosságú tényező, és nagyon kevés áll belőle rendelkezésre. A vérellátástól megfosztott területek előbb-utóbb visszafordíthatatlan károsodásokat szenvednek, és csak néhány óra van arra, hogy a stroke-ot elszenvedett beteg vagy hozzátartozója értesítse a mentőket, kórházba kerüljön, elvégezzék a szükséges vizsgálatokat, kiértékeljék azokat, majd a beteg a megfelelő felkészültséggel bíró egészségügyi csapathoz kerüljön. Itt tényleg minden egyes perc számít, és bár a korábbi három órás időkorlátot az elmúlt évek során sikerült kinyújtani mintegy bizonyos esetekben akár 24 órára is, így is mindennek óramű pontossággal kell(ene) zajlania. Emellett az esélyeket az ellátórendszer is meghatározza: sokkal jobbak például az úgynevezett neurointervenciós centrummal rendelkező – ezekből hat van országosan, míg a betegeket elsőként fogadó stroke-centrumokból 39 – pécsi vagy a kaposvári kórházak közelében élő betegek esélyei, mint egy távolabbi helyen élőké.
Az eljárást elvégző személyzet mellett legalább ennyire fontos azonban a felkészült radiológus személye is. „A terápiás lehetőségek bővülésével a képalkotó diagnosztika feladata is megváltozott: míg korábban a vérzéses és az érelzáródásos stroke-ok megkülönböztetése volt az elsődleges cél, most már sokkal pontosabb elemzésre van szükség. Meg kell határoznunk az érelzáródás helyét, illetve a károsodás és megmenthető terület nagyságát. Mindezt az úgynevezett ASPECTS rendszer alapján értékeljük ki: egyes esetekben az jöhet ki, hogy a beavatkozás nem használna a betegen és csak felesleges stressznek tenné ki, míg más esetekben viszont az is kiderülhet, hogy azt az alapértelmezett időkorláton túl is érdemes elvégezni” – mondja Bogner Péter, a PTE Orvosi Képalkotó Klinikájának igazgatója, és a koncepció ötletgazdája.
Mindez azt jelenti, hogy ideális esetben a betegeket egy stroke-centrumban a nap 24 órájában tapasztalt radiológusnak kell várnia, aki elvégez egy komplex vizsgálatot, azt nagyon rövid idő alatt kiértékeli, majd amennyiben úgy ítéli meg, javaslata alapján a beteg útnak indul a legközelebbi neurointervenciós centrumba, miközben ő egyeztet a thrombectomiát elvégző szakemberrel. Ebben a bonyolult folyamatban rengeteg minden mehet félre, amelynek eredményeként vagy nem részesül időben ellátásban a beteg, vagy azt olyasvalakin hajtják végre, akinek ez csak ront az állapotán. „Minőségi, egységes diagnosztikára van szükség, amely alapján perceken belül döntést lehet hozni, és szállítani a beteget, hiszen hiába állnak rendelkezésre a berendezések és a szakemberek, ha nem érkezik meg a beteg” – összegzi a kihívásokat Dóczi Tamás.
A pécsi Idegsebészeti Klinika, Neurológiai Klinika, Orvosi Képalkotó Klinika, illetve Pécsi Diagnosztikai Központ szakértőiből összeálló csapat minderre egy olyan megoldást dolgozott ki, amely révén egységes módszertan alapján születik meg a leletek kiértékelése, illetve a régió összes stroke-kal kórházba került betege egyenlő eséllyel indulhat. A megoldás alapja a teleradiológia, azaz a képalkotó vizsgálatok eredményeinek megosztása az egyes intézmények között. Bár papíron mindez egyszerűen hangzik, a gyakorlatban azért számos megoldandó probléma akad. Fontos a nagy és stabil sávszélesség, miután egy betegről akár több ezer képre is szükség lehet, amely gigabájt méretű állományokat eredményezhet. Emellett a megbízható eredményekhez a képeknek szabványformátummal kell rendelkezniük, hogy a különböző készülékekkel készített felvételek mindegyike kiértékelhető legyen: ehhez kínál egységes platformot az eRAD nevű szoftver.
A teleradiológia révén lehetővé válik a leletek azonnali megosztása, a következő lépés pedig ezek gyors és megbízható kiértékelése. Itt jön a képbe a mesterséges intelligencia, amely épp az ehhez hasonló, jelentős adattömeget megmozgató, emellett viszont egységes paraméterekkel rendelkező feladatokban a legerősebb. A Brainomix cég által fejlesztett úgynevezett e-Stroke Suite a stroke betegek CT felvételeire optimalizált gépi tanuló algoritmusok révén végzi el az értékelést. Amellett, hogy a gépi intelligencia sebessége messze túlszárnyalja az emberit, az MI rendszerrel ki lehet küszöbölni az eltérő körülményekből fakadó hibalehetőségeket – elvégre ahogy Bogner Péter fogalmaz,
olyan, az emberi szem számára alig látható elváltozásokat kell vizsgálni, ahol a fényviszonyok legkisebb megváltozása is komoly eltéréseket okozhat, nem beszélve az akut módon készülő felvételek jellemző problémáiról (például a fej elmozdulása), amelyeket a szoftver automatikusan kompenzál.
Az ilyen mesterséges intelligenciát használó szoftvereket persze nem két fillérért adják, ami megnehezíti a hozzáférést. Bogner Péter ötlete nyomán viszont egy olyan hálózati verziót fejlesztettek, amely révén a Pécsre, Szekszárdra, Bajára, Nagykanizsára, Zalaegerszegre és Szombathelyre befutó stroke esetek egységes módon és villámgyorsan kerülnek kiértékelésre, majd az Országos Mentőszolgálattal való olajozott együttműködésnek hála a lehető legrövidebb időn belül jutnak el a thrombectomiát elvégző kaposvári vagy pécsi centrumba, ahol már felkészülten várnak rájuk.
A 2019-ben elindított kezdeményezés eredményei drámaiak. Miközben országos szinten mindössze a thrombectomiára alkalmas betegek mintegy 10 százaléka esik át időben a beavatkozáson, a dél-dunántúli régióban ez a szám 50 százalék körül van, ami már a nyugat-európai 70 százalékos arányhoz közelít. Javulásra azonban még bőven van tér, és a közeljövőben felálló Transzlációs Idegtudományi Nemzeti Laboratóriumba átkerülő projektben jelentős fejlesztéseket terveznek.
Az egyik ezek közül a diagnosztika további finomhangolását célozza, hogy egyrészt a jelenleginél is nagyobb arányban részesülhessenek időben a beavatkozásban azok, akiken az segíthet, másrészt pedig biztosan ki lehessen szűrni azokat, akiken sajnos nem, mivel azon kívül, hogy a thrombectomia akár tovább is ronthat az állapotukon, a felesleges beavatkozások értékes erőforrásokat kötnek le. A másik a koncepció kiterjesztése országos szintre, hogy minden egyes magyarországi stroke centrum, illetve az oda érkező betegek számára elérhető legyen.
„Így valósulhat meg a valódi esélyegyenlőség: ugyanaz az univerzális tudás érhető el egy kisvárosi kórház orvosa és a fővárosi klinika doktora számára is” – fogalmaz Bogner Péter.
A rendszer éves költsége – a szoftver licencdíja és az azt kiszolgáló szerver ára – mintegy 20 millió forint (ezt az első két évben a Pécsi Diagnosztikai Központ állta), ami eltörpül ahhoz képest is, amennyibe akár egy darab stroke-ot elszenvedő és súlyos maradandó egészségkárosodás által sújtott beteg munkaerőpiacról történő kiesése, illetve ellátási költségei jelentenek. „A NEAK jelenlegi iránymutatása az új terápiák, gyógyszerek társadalombiztosítási befogadása kapcsán úgy szól, hogy egy úgynevezett hasznos életév megnyerése nem kerülhet többe 20 millió forintnál. Ezzel a koncepcióval betegek ezrein segíthetünk hasonló nagyságrendű ráfordítással, a dél-dunántúli régió pedig csak a kezdet: a központi régióba történő kiterjesztésre az egészségügyi kormányzat biztosított fedezetet 2020-ban az Országos intézetek transznacionális és innovációs fejlesztései című pályázatában” – összegez Dóczi Tamás.
A módszer pedig más betegségek és diagnosztikai vizsgálatok esetében is működhet: szintén pécsi kezdeményezés volt a tüdőszűrések hálózatosítását és az eredmények MI segítségével történő kiértékelését végző Hunchest2 program, amely keretében több ezer magas rizikójú páciens szűrővizsgálatát végezték el.
