Státusztörvény: csak akkor lehet áthelyezni a tanárokat, ha az oda-vissza út nem több három óránál
Az Országgyűlés törvényalkotási bizottsága kormánypárti tagjainak javaslatára teljesítette a Belügyminisztérium korábbi ígéretét, és némileg enyhítette a kötelező áthelyezésre vonatkozó részt. E szerint akkor lehet egy tanárt egy járáson belül a beleegyezése nélkül is a félév végéig más iskolába átirányítani, „ha az új feladatellátási hely és a lakóhely között − tömegközlekedési eszközzel − történő oda- és visszautazás ideje naponta a három órát nem haladja meg”, és ha kollégái között nem akadt önként jelentkező. Az nem derül ki a szövegből, hogy a három órába kizárólag az utazás ideje számít-e bele, vagy a következő buszra, vonatra történő, esetleg többórás várakozás is.
Ezenkívül bekerül a jogszabályba egy olyan mondat is, hogy „az érdekképviselettel egyeztetésre kötelezett a köznevelés-szakmai javaslatot a Nemzeti Pedagógus Karral, a foglalkoztatott munkaügyi és szociális érdekeit érintő javaslatot a szakszervezettel egyezteti”. Az indoklás szerint a beszúrás „egyértelművé teszi az egyeztetések szereplőinek feladatait”. Magyarán: pedagógiai szakmai kérdésekről nem kell a szakszervezetekkel tárgyalni, mert őket immár hivatalosan is csak munkaügyi és szociális ügyekben tekintik partnernek, már amennyire.
A pedagógusok új életpályájáról szóló, a köznyelvben státusztörvénynek – vagy bírálói által bosszútörvénynek – nevezett jogszabályról a jövő héten szavaz az Országgyűlés.
A törvényalkotási bizottság csütörtökön egy 250 pontos módosító csomagot fogadott el, de ezek zöme technikai jellegű, kivéve a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket tanítók emelt összegű illetményét (ezt az ellenzék is megszavazta) és az Országgyűlés 18 órás vitájában kifogásolt elemek nem változnak, amit a bizottság ülésén az ellenzéki képviselők élesen bíráltak. Arra a szemrehányásra, hogy nem vették figyelembe a pedagógusok véleményét, Felkai László BM-államtitkár azt válaszolta: nem lehet kizárólag egy érintett szakma képviselőinek véleményére alapozni egy törvényt, mert vannak szélesebb összefüggések. Példaként azt mondta: a rendőrségi törvényt sem lenne szerencsés kizárólag rendőrök véleménye alapján meghozni.
