"Sokan már nem engedhetik meg maguknak ezt a luxust, másoknak pedig túl olcsók vagyunk"
„Fáj a szívem az urfai szőnyegért, mert a 2011 óta tartó szír háború miatt onnan már nem hozunk el több szőnyeget” – mondja Balogh Zsóka, a Kilimbolt egyik alapítója. Ő és férje, Kardos István 24 éve alapították meg az üzletet, ezzel meghonosítva a magyarországi kilimpiacot. A rendszerváltást követő években nagyon népszerűek voltak az antik szőnyegek, a kilim és perzsa szőnyegeknek kifejezetten nagy volt a kultuszuk, de ahogy mondják, mostanra megöregedtek a nagy gyűjtők.
Az örökösök alig várják, hogy széthordják a gyűjteményt, a gyűjtők pedig alig várják, hogy megkapják a kivételes darabokat
– meséli mosolyogva István.
Kardos István és Balogh Zsóka © Reviczky Zsolt
Zsóka és István mindketten környezetvédelmi mérnökként végeztek, majd a szakmájukban dolgoztak. Ebben az időben szerettek bele a szőnyegekbe és gyűjtőkké váltak - ahogy mondják, megfogta őket a kultúra érintetlensége. „Akit egyszer elkap a kilimokokusz baktérium, az így járt. Végigjártuk az összes magyarországi boltot, azonban sehol nem volt kilim, így megnyitottuk a saját boltunkat”– mondja Zsóka, aki időközben elvégezte a szőnyegbecsüs képzést, ahol Mátéffy Györktől, a Nemzeti Múzeum főrestaurától tanult. István hozzáteszi: egy használt autó áráért vettek szőnyeget, majd megnyitották a boltot, ahova meglepetésükre emberek tömegei özönlöttek.
„Amikor elkezdtük az üzletet, a célközönség olyan fiatalok voltak, akik progresszív ízléssel rendelkeztek, kedvelték a természetes irányt” - és volt rá pénzük is. A mostani generáció már inkább használati tárgyként tekint a szőnyegekre, mint befektetési eszközre - mondja István. Rajtuk kívül azok is veszik a kilimet, akik szeretik a természetes anyagokat, az igényes kézzel készült munkákat, de a drága csomózott szőnyegeket nem engedhetik meg maguknak: mára kinevelődött egy olyan réteg, amelyiknek kifejezetten igénye van ezekre a darabokra. Problémát csak az jelent az üzlet szempontjából Kardos István szerint, hogy az igényes középosztály eltűnőben van.
Megtörtént egy lefele és felfele történő mozgás: sokan már nem engedhetik meg maguknak ezt a luxust, másoknak pedig túl olcsók vagyunk, mert ezek a kilimek bizony nem luxuscikkek.
A neolitikus korból származó minták máig nem változtak
A házaspárt az fogta meg a kilim szőnyegekben, hogy azok nem műhelyekben készültek, nem tervezők találták ki a mintákat, hanem a nomádok saját használati tárgyai voltak, a Kilimboltban csakis ezeket a gyapjúból, kézzel szőtt szőnyegeket árulják.
A kilim maga a szövésforma: laposan, síkban szövik a szőnyegeket. Nem sorra szőnek, hanem mintákat: ezért a vonalak nem egyenesek, inkább girbe-gurbák, ez adja a szőnyegek egyéniségét.
A nomádok évszázadokon keresztül ugyanazokat a mintákat szőtték, meg se karcolták a kultúrájukat az átvonuló, egymással harcoló hettiták, görögök, rómaiak vagy a kelták. A minták tehát nagyon stabilak, inkább a színek változtak a különböző korszakokban. A minták eredete a neolitikus kor, például a rombusz a női termékenység jele, férfi-nő összetartozás, a két háromszög összekapcsolva pedig a házastársi hűséget jelképezi, a keresztek a rombuszban pedig életvédelmi szimbólumok, az ártó szellemeket tartják távol. Az „elibelinde” is gyakori jelkép: egy ember, két keselyűmadárral, aki csípőre teszi a kezét.
© Reviczky Zsolt
Hagyományosan természetes festékekkel színezték a szőnyegeket, azonban az 1840-es évek óta léteznek keleten a szintetikus festékek is. „Az, hogy milyen színek vannak egy szőnyegben nagyon jó korjelző: például az 1840-50-es évek előtt csak növényi festékeket használtak, ezek egy részének nem árt az UV.” Ilyen az indigo is, ami az egyik legjobb növényi festék: „Indiában olyan mennyiségű indigót termeltek, hogy az egész világot ellátták kék festékkel, ennek több száz év óta sem ártott az UV.”
Egy szőnyegbecsüsnek pedig a szőnyegen használt színek és minták alapján meg kell tudnia mondani, hogy például Anatólia melyik településén készült, milyen minőségű, mi a kora – mondja Zsóka.
A nomádoknak csak az volt a fontos, hogy merre találtak jó legelőt
A szőnyegszövés a nomád népek körében ott alakult ki, ahol télen nagyon hideg volt: az Eurázsiai hegységrendszerben, és Afrikában is csak az Atlaszban, kifejezetten hideg elleni céllal készítettek szőnyegeket. Nekik csak az volt a fontos, hogy merre találtak jó legelőt, hiszen egy-egy családnak volt sok ezer birkája, azokat meg kellett nyírni, és az így keletkező irdatlan mennyiségű gyapjút megfonták, majd októbertől áprilisig szőttek. Így indult a kilim története.
A kilim igazi hazája Kis-Ázsia, Közép-Ázsia, a Kaukázus, az Atlasz-hegység magas hegyei között van. A nomád népek állataik szőrét (juh, kecske, teve) fonták meg fonálnak, azt természetes festékekkel színezték. Nyersebb hatásúak ezek a szőnyegek, de erőt sugároznak és valóban erősek és tartósak.
© Reviczky Zsolt
A díszes, nagyméretű szőnyegek mellett olyan hétköznapi használati darabok is készülnek kilim technikával, mint az ember által hordott teherhordó átalvető (hejbe), evőeszköztartó (inelik), sótartó (namagdan), sátorzseb (torba), ruhászsák (csuval) vagy a vándorlásnál "hajókoffernek" is használt bölcső (mafracs).
A kilim történetében Törökország az egyik legmarkánsabb vidék. Óriási távolságok választják el az ország európai részét és a távoli, anatóliai területeket. A földrajzi elhelyezkedés pedig meghatározza a stílust. Nyugaton, Sarköy vidékén a stilizált virágmintával, madarakkal, életfával díszített szőnyegeket a kevés szín, elsősorban a különböző árnyalatú piros jellemzi. Itt nem annyira a nomádok, hanem leginkább a falusi mesterek őrzik a régi trák szőnyegszövés hagyományait. A hatalmas területű Anatólia szinte minden vidékén másféle szőnyeget szőnek.
Később alakultak ki bonyolultabb technikák, például amikor a felvetőszálra rácsomózzák a gyapjúszálat és levágják a végét – ez a csomózott, vagy perzsa szőnyeg készítési technikája. Ezzel tetszőleges, nagyon finoman kidolgozott minták alakíthatóak ki, amik már eltérnek az ősi elnagyolt mintáktól. Itt már megjelenik a műhelymunka, a tervezői munka.
A csomózott (perzsa) szőnyegek a 15-16. században bekerültek kereskedelmi forgalomba: kommercializálódott az áru, ekkor már leírható paraméterekkel (pl. méret, szín, minta) kellett rendelkeznie. Ez alapján a kereskedő ki tudta adni az utasítást az utazónak arról, hogy bizonyos szőnyegekből hány darabra van szüksége. Ezzel szemben a nomádoknál nincs két egyforma darab, ezért oda kell menni és egyesével minden egyes darabot ki kell választani. Így a szőnyegek árazása is teljesen egyedi.
Sokat jelent a 24 éves kapcsolat a szőnyegek behozatalánál
A vállalkozás első éveiben még minden egyes szőnyeget személyesen nézett meg a házaspár, évente 2-3-szor kiutaztak Marokkóba, Törökországba, Iránba és Pakisztánba.
Az elején a vállalkozás egy felfedezőtúra volt: megismerkedtünk egy-egy szállítóval, megvásároltunk szőnyegeket, majd legközelebb amikor visszamentünk hozzá, ugyanazokat mutatta, mint legutóbb, nem volt új áruja.
Ugyanis a kilim piaca nem korlátlan, a jó darabokért komoly verseny folyik, és gyakran tengerentúli kereskedőkkel kell versenyezniük, akik jobb alkupozícióból indulnak.
© Reviczky Zsolt
A személyes látogatások során olyan üzleti kapcsolatokat alakítottak ki, amelyek több mint két évtizede töretlenek: „mostanra már nincs szükség arra, hogy személyesen kiutazzunk, de ha mégis megyünk, már jobban felkészültek vagyunk, és az eladók is ismerik az ízlésünket, már előre összekészítik a nekünk szánt árut.”
A Covid és a háború is megnehezítette a behozatalt
Kardosék a szállítás és a vámolás miatt is mindig kihívásokkal néznek szembe: „az első probléma az, hogy a megvásárolt áru nagy része sérült vagy piszkos, hiszen ezek a nomád szőnyegek mind régi darabok, amiket ki kell tisztítani, restaurálni, és minden egyes darabot engedélyeztetni kell a helyi múzeumban.” Ez egy hosszú folyamat, így a kiválasztás után eltelhet fél-egy év is, mire Budapestre megérkezik az áru.
A járványhelyzet és a háború további nehézségeket okozott:
a nemzetközi szállítás ideje meghosszabbodott, és a költségek is megemelkedtek, ez minket különösen azért érint, mert dollárért vásárolunk.
Ezért húsz év után szállítmányozót is kellett váltaniuk, mert már nem bírták követni az áremelkedés ütemét.
© Reviczky Zsolt
Bár eddig a szőnyegek árát nem értékelték át, ez a rendszer egyre kevésbé tartható, azonban Kardos István szerint fontos azt is figyelembe venni, hogy a vevők mennyire tudják követni az árak emelkedését, ugyanis még egyszer kiemeli, hogy
a kilim szőnyeg nem luxuscikk.
