„Senkinek nem kéne beleszólnia abba, hogy ki kit szeret” – ilyen volt a Carson Coma a Szigeten
A Sziget Fesztivál utolsó napjának első nagyszínpados előadója volt a Carson Coma, amelyik ráadásul fennállása során először állt nagyszínpadra, ami mindenképpen egy üstökösszerű felemelkedés bizonyítéka. A koncert kezdetére egész szép tömeg összegyűlt, bár azt nehéz megállapítani, hogy ez mind a magyar fiúbandának szólt-e vagy egy részük már az este későbbi fellépőinek. Sam Fender lemondott szereplése miatt ugyanis másfél órát csúszott a program, így csak egy előadó, Holly Humberstone került a Carson és a fesztivált záró headliner Arctic Monkeys közé.
Az együttesnek mindenesetre sikerült bebizonyítania, hogy semmiféle látványos show-elemre nincs szükség, ha jól zenélnek – bőven elég egy nagymamánk nappaliját idéző minimalista díszlet. Az alig négy éve megalakult, gimis zenekarként induló banda abszolút megállta a helyét a nagyszínpadon, pedig némi megilletődéssel vallották be, mekkora dolog számukra ugyanazon a színpadon koncertet adni, ahol előző este még Tame Impala állt, pár órával később pedig az Arctic Monkeys fog. Bár annyi kritikával azért muszáj élnünk, hogy a frontember látványosan elfáradt az egyórás koncert végére, ami talán kicsit rontott az élményen, és nem is feltétlen jó jel.
Mindenesetre a hangulatra nem volt panasz, a rajongók végig lelkesen üvöltötték együtt az énekessel a legnagyobb slágerek szövegét, ahogy azt kell. És ha már rajongók… A koncert előtt a közönséget pásztázva arra lettünk figyelmesek, hogy az éppen felsőtagozatot kezdő gyerekektől az ötvenes korosztályba tartozókig szép számmal sikerült bevonzani nézőket.
Ezen felbuzdulva megkérdeztünk egy családot, ahol a nagyszülők korosztályán kívül látszólag mindenki más jelen volt, hogy mi vonzotta ki őket a Hajógyárira. Az anya elmeséléséből kiderült, évek óta járnak a fesztiválra, hogy a gyerekek aktuális kedvenceit megnézzék, és ezek sorát erősítette idén a Carson Coma. Tízéves kisfia elmondta, hogy ez az első Szigete, és „eddig jó”.
Mindenesetre számos, a gyerekükre figyelő, de azért az ütemre bólogató szülőt láttunk, akiknek láthatóan nem volt ellenére, hogy a Carson Comán felügyeljenek. Bár a srácok titkát nem feltétlenül kell megfejteni, valószínűleg mellettük szól, hogy azok számára is tartogatnak valamit, akiket valós nosztalgiával tölt el az analóg életérzés, volt Csepel bringájuk, átéltek már kínos húszéves osztálytalálkozót, olvasgatták váróteremben a horoszkópjukat vagy ne adj isten, még moziban látták a Truman show-t.
Ami a fiúkat illeti, azt könnyen előre bocsáthattuk, hogy oda fogják tenni magukat – fiatal magyar banda lévén nem aprózhattak el egy olyan lehetőséget, mint a Sziget nagyszínpada, ez pedig a ruházatukon is visszaköszönt. A zenekar frontembere, Fekete Giorgio olyan szivárványos, flitteres öltönyben robogott be, hogy már csak a látványtól levert minket a víz, az egyik zenész pedig olyan szoknyakreálmányt viselt, ami Brad Pitt szettjeit is simán lekörözné.
A szabad életérzés azonban nem csak a ruhákban fejeződött ki. Giorgio a koncert legromantikusabb részeként felkonferált Peti és én című szám után nemes egyszerűséggel közölte, hogy „senkinek nem kéne beleszólnia abba, hogy ki kit szeret, és akinek ez nem tetszik, az b.ssza meg!”
A Carson Coma a Sziget nagyszínpadával határozottan túl van egy mérföldkövön, amivel, a végére fáradtan ugyan, de mindenképpen tudtak élni.
