Schell Judit: „A végtelen vizet láttam, és közben arra gondoltam, hogy vége a világnak”
„Már a Covid előtt eldöntöttem, hogy elmegyek egy évre, kiszállok. Akkor voltam 25 éve a szakmában, de már korábban megszületett bennem a vágy arra, hogy egy kicsit itt hagyjak mindent, és elmenjek valahova töltődni. Mert 25 év azért mégiscsak 25 év. Persze van, aki ötven év után is kitart, de hát ki mit bír, kiben mi fogalmazódik meg, ki mit akar a színészi pályától meg úgy általában az élettől. Nincs jó vagy rossz megoldás, mindenki másképp reagál. Bennem az a vágy született meg, hogy kilépjek a jól ismert, megszokott közegemből, eltűnjek és feltöltődjek” – mondta a welovebudapest.hu-nak adott interjúban a spanyolországi „önkéntes száműzetéséről” Schell Judit.
A színésznő nem sokkal a válása után költözött külföldre, hogy rendbe szedje magát. Schmied Zoltánnal való, hosszú éveken át tartó házasságuk alatt több közös gyermekük is született – jegyzi meg a Blikk.
Schell az interjúban inkább azt emeli ki, hogy egyfelől elfáradt, elfásult, másfelől pedig kíváncsi volt, hogy egy számára ismeretlen terepen helyt tud-e állni. És – azt állítja – kiderült, hogy igen, és az is, hogy igazából nem hiányzott neki semmi. A barátaival és a szüleivel tartotta a kapcsolatot, és ki is mentek hozzá látogatni.
Nemrég jött haza, de nem vetette bele magát a színházas munkába, noha azt ígérte, mielőtt elment. A rajongók most A Király című sorozatban láthatják (Zámbó Jimmy felesége szerepében), illetve játszik az Örkény Színház The Black Rider, a 6szín Szeretetkert című darabjában, hangját adta a Műanyag égbolt című animációs sci-fihez.
„Annyi minden történt egy év alatt, hogy mire visszatértem, távol kerültem nemcsak a színházamtól, de magától a színháztól is. Attól, amiből eljöttem, és amibe visszatértem. Az kezdett el hiányozni, pontosabban rájöttem, hogy hiányzik az a fajta lelkesedés, az a tisztán művészi hajtóerő, amit a főiskoláról kikerülve éreztem, meg aztán a Radnótiban, és később meg egyes munkákban. Hogy azt már rég tapasztaltam intenzíven, hogy az kicsit megszűnt bennem. Keresem, hogy ezt hol tudom visszatölteni magamba.”
Most az újraépítkezésnél tart, aminek a mélyén már túl van. „Már jövök felfelé. A mélyben Spanyolországban voltam. Ültem a világ egyik legszebb helyén a tengerparton a napsütésben, a hálószobámból a végtelen vizet láttam, és közben arra gondoltam, hogy vége a világnak. De ezen már túl vagyok. Nagyon hálás vagyok, hogy addig ülhettem ott, amíg fel nem bírtam állni.”
