Sárosdi Lilla: „Nem Marton László volt az első zaklatóm”
„Nekem nem tanították meg a szüleim, hogyan kell megvédenem magam, vagy hogy vannak bizonyos jogaim. A gyerekkori abúzusomhoz is csak nemrég kezdtem hozzáférni.
Mert nem Marton volt az első zaklatóm, kiskamaszként volt egy súlyosabb esetem is
– mondta el a Telexnek adott interjújában Sárosdi Lilla színész csaknem öt évvel azután, hogy először tárta nyilvánosság elé, húsz évvel korábban zaklatta őt Marton László, a Vígszínház korábbi igazgatója.
Sárosdi most elmondta: az elkövető az anyja egy ismerőse, egy matek–fizika tanár volt, akihez különórákra járt. „Negyvenes, köztiszteletben álló férfi volt, aki bensőségesen baráti vagy inkább apai kapcsolatot épített ki velem, rendszeresen vitt kirándulni vagy Beethoven-koncertre. Aztán egy alkalommal fürdőköntösben fogadott, majd miközben én próbáltam felfogni, hogy a matematikában a végtelennel mint számmal is oldunk meg egyenleteket, ő szétnyitotta a fürdőköpenyét. Ezután polaroid fotókat mutogatott nőkről, akiket intim pillanatokban fotózott le, és mielőtt elindultunk kirándulni, megkérdezte, nem baj-e, ha ő most itt a kocsiban kielégíti magát. Ezekben a pillanatokban teljesen lebénultam, megszűntem létezni” – emlékszik vissza Sárosdi. Hozzátette: az esetről még az anyjának se beszélt. „Gyerekfejjel nem is tudtam ezt az egészet hova tenni, sőt egészen a közelmúltig felnőttként sem volt erre igazán rálátásom.”
Sárosdi az interjúban reagál arra is, hogy sokan ellene fordultak, miután lebuktatta Marton Lászlót, és azóta is sokan támadják.
Megosztó vagyok, mint minden olyan ember, aki határozottan vállalja a véleményét, és mint minden nő, aki pofázik.
Arról, hogy van, aki az ő felelősségének tartja Marton László két évvel későbbi halálát, azt mondta: „Marton László rákos beteg volt, és a halálát azért mosták össze a személyemmel, mert ezzel is engem akartak büntetni. Ez is az áldozathibáztatás egyik formája. Nekem fogalmam sem volt a betegségéről, de ha tudok is róla, akkor sem kellett volna, hogy közöm legyen hozzá. Engem akkor csak a helyzet rettenetes igazságtalansága hajtott, hiszen ekkor már nagyon régóta, de még mindig aktívan buzgott bennem ennek a traumának a nyomasztó érzése.”
A riporter arról is kérdezte, miért költözött néhány évvel ezelőtt családjával – Schilling Árpád rendezővel és két gyerekével – Franciaországba. „Nem menekülés volt, inkább betelt a pohár nálunk. Árpád elég sok közéleti munkát belerakott abba, hogy bizonyos változások elindulhassanak az országban, aztán az alapítványát egy tizennégy hónapos NAV-vizsgálattal elintézték. (…) De hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt ebben egyfajta kalandvágy is, mert mindketten nagyon vágytunk már valami újra” – mondta.
Arról, milyen a viszonya most a hazájához, azt mondta: „A hazám – hirtelen hogy összerándult a gyomrom ettől a szótól. Nekem nincs hazám, nekem otthonom van, és az otthonom ott van, ahol éppen élek és jól érzem magam: Franciaországban, Szendehelyen az anyósoméknál, de otthon éreztem magam nemrég egy hónapon át Kaliforniában is.”
