Saját vádkikényszerítős törvényjavaslatát támadja meg a kormány az Alkotmánybíróságon
Mivel a hétfői, szezonnyitó parlamenti ülésen ehhez nem volt meg a négyötödös támogatás, ezért nem rendkívül gyorsan, de sürgős tárgyalással jövő hétfőn fogadja majd el az Országgyűlés “az EU-s pénzszerző” törvényjavaslatok közül az elsőt, amely a büntetőeljárási törvényt módosítja.
Ennek célja deklaráltan “az Európai Bizottsággal való mielőbbi megállapodás”, és ezt elősegítendő, az EU-tól régóta várt pénzek folyósításának érdekében vállalta a kormány egy új jogintézmény, a “vádkikényszerítésként” közismertté vált “felülbírálati indítvány” beépítését a törvénybe.
Ezzel – ahogy Varga Judit igazságügyi miniszter a kormány nevében jelezte –, "a Bizottság ajánlásait elfogadva azon vállalásunknak teszünk eleget, hogy biztosítjuk, a korrupciós büntetőügyekben az ügyészség nyomozást lezáró döntésével szemben legyen helye bírósági jogorvoslatnak is."
Nem kérdés, hogy a hétfői zárószavazáson legalább a kétharmados kormánypárti többség megszavazza a törvénymódosító-csomagot, ám előtte a hvg.hu értesülései szerint egy meglepő lépés is várható:
a kormány még a hétfői zárószavazás előtt határozati javaslatot nyújt be az Országgyűlésnek, amelyben normakontrollt kér az Alkotmánybíróságtól (Ab) a maga által benyújtott törvényre.
Ezt a javaslatot a keddi ülésnapon fogadják el, mert előbb a hétfő estére tervezett ülésén a Törvényalkotási Bizottság tárgyalja, majd kedden vitázik és szavaz róla a parlament, a 9:45-kor véget érő napirend előtti felszólalások után, és a 11:30-kor kezdődő határozathozatalok közti üres időben.
Az időrend, vagyis az, hogy előbb fogadják el a törvényt, később a normakontrollos határozati javaslatot, meglehetősen furcsán hangzik, de ez “előzetes” normakontroll eljárásnak számít, ami az alaptörvénnyel való összhang előzetes vizsgálatát célzó folyamat, hasonlóan az államfő alkotmányossági vétójához.
Ilyenkor, ha a kormány normakontrollt célzó indítványát, határozati javaslatát az Országgyűlés megszavazza, a házelnök az elfogadott törvényt nem az államfőnek küldi el aláírásra, hanem az Alaptörvénnyel való összhang vizsgálatára rögtön az Ab-nak továbbítja. Ha pedig a testület
alaptörvény-ellenességet állapít meg, akkor ennek megszüntetése érdekében az Országgyűlés a törvényt újratárgyalja.
Ez alapján a legfontosabb kérdés az: miért nyújt be, majd visz végig – a Törvényalkotási Bizottságban csütörtök este is több ponton átírva – a kormány egy törvényjavaslatot, ha annyira nem biztos benne, hogy az megfelel az Alaptörvénynek, hogy már az elfogadásával párhuzamosan maga “támadja meg” az Ab-nál? A válasz pedig az, hogy
a hvg.hu forrásai szerint így egyezett meg a kormány az Európai Bizottsággal: Brüsszelben ragaszkodtak hozzá, hogy nyújtsák be és fogadják el a törvényt a “vádkikényszerítésről”, de azt is elfogadták, hogy a kormánynak vannak jogi aggályai és emiatt az Alkotmánybírósághoz fordul.
Vajon milyen aggályai lehetnek a kormánynak? Úgy tudjuk, ezek főleg a hatóság által “ejtett” ügyek későbbi, széles körű nyilvánosságához kapcsolódnak.
De érdemes megnézni, hogy a “vádkikényszerítés” új jogintézménye mit is takar. Először is megjegyzendő, hogy csütörtök esti ülésén a Törvényalkotási Bizottság a 32 oldalas eredeti javaslathoz egy 25 oldalas összegző módosítót adott be, amely alapján például
a törvény címében máris átírnák, hogy a módosításra az eddigi “Az Európai Bizottsággal való megegyezés érdekében” helyett “a kondicionalitási eljárással összefüggésben” van szükség.
A 25 oldalnyi sok apró változtatási javaslat – amelyről a módosítókkal együtt a már említett menetrend szerint hétfőn szavaznak a képviselők – az érdemi részt, az új jogintézményt alapvetően nem érinti. Annak lényege, hogy eddig, ha a vádhatóság “ejtett” egy ügyet, akkor ugyan pótmagánváddal a bírósági eljárás kikényszeríthetővé vált, de csak az ügy érintettjei számára - ez most alapvetően megváltozik.
A fő változás, hogy a kiemelt, súlyosabban minősülő korrupciós jellegű ügyekben már bárki felléphet majd így, amit már új néven “vádkikényszerítésnek” vagy “felülbírálati indítványnak” neveznek. Sőt, az esti összegző módosító még ki is terjesztette a lehetőséggel élők körét, mert magánszemélyek mellett jogi személyeknek is lehetővé teszi ezt – ez is az Európai Bizottság kérésére került a szövegbe.
És hogy értesül valaki arról, hogy van egy ügy, amely a hatóságok szerint “nem ügy”, de talán mégis helye lehet a vádkikényszerítésnek? Úgy, hogy a törvényjavaslat szerint az ügyészségnek vagy a nyomozó hatóságnak a feljelentés elutasításáról vagy az eljárás megszüntetéséről szóló határozatát
egy hónapra a honlapján nyilvánosságra kell hoznia, közzé kell tennie az ügyiratjegyzékkel együtt, de “álnevesítés alkalmazásával (anonimizált határozat, illetve anonimizált ügyiratjegyzék).”
Vagyis nem hoznak nyilvánosságra teljes nyomozati anyagokat, ügyiratokat, hanem anonimizált adatokból és álnevesített szereplőkről szóló iratokat böngészve kell egy laikusnak eldönteni, hogy érdemes-e “újabb kört futni”. Így konkrét korrupciós ügyek legfeljebb csak elvétve, ha az anonimizálás ellenére valahogy mégis jól beazonosíthatók, akkor kerülhetnek nyilvánosságra.
A felülbírálati indítványt a határozatot hozó ügyészségnél vagy nyomozó hatóságnál kell előterjeszteni, akik dönthetnek úgy, hogy bár egyszer “ejtették” az ügyet, újranyitják az aktát és tovább nyomoznak. Ha nem így döntenek, akkor egy újabb lépcsőben az ügyészséghez illetve a felettes ügyészséghez kerül az indítvány, ahol még mindig elrendelhetik a további nyomozást.
Van egy harmadik szint is: ha az ügyészség vagy a felettes ügyészség a második körben sem tartja megalapozottnak az indítványt, akkor az akták a bíróságra kerülnek. Méghozzá egyetlen bíróságra az összes ügy, mivel a törvényjavaslat szerint ezekben “a Budai Központi Kerületi Bíróság Nyomozási Bírói Csoportjának nyomozási bírája jár el az ország területére kiterjedő illetékességgel.”
A várhatóan nem kis leterheltség mellett a bíróság a felülbírálati indítványról alapesetben egy – legfeljebb három – hónapon belül dönt, és ha az indítvánnyal támadott határozatot megsemmisíti, akkor a nyomozást meg kell kezdeni, illetve folytatni kell az ügyben. A bíróság akkor mondhatja ki a támadott határozat megalapozatlanságát, ha
Az új eljárásrend fenti, első köre tehát azt célozza, hogy a büntetőeljárás lefolytatását elutasító nyomozó hatósági vagy ügyészségi döntés bírósági korrekciója legyen elérhető eljárási eszközökkel, aminek nyomán a nyomozás folytatódni tud.
Ha ez sem vezet eredményre, és a nyomozó hatóság vagy az ügyészség ismét “ejti” a bíróság által visszautalt ügyet, az új szabályozás következő lépcsője következik: a vádindítvány. Ha az állami bűnüldöző szervek arra nem hajlandóak, vagy ezt nem látják megalapozottnak, a vádindítvánnyal mégis bírósági útra terelhető az ügy, a bíróság a büntetőjogi felelősség kérdésében állást foglalhat.
