Rácz András: „Nem reális perspektíva, hogy Ukrajna öt év múlva az Európai Unió teljes jogú tagja legyen”
„Számunkra tényleg történelmi lehetőség a tagjelölti státusz. Azt bizonyítja, hogy Ukrajna sokkal több, mint egy orosz pufferállam, a reformok végrehajtásával pedig ki is érdemeltük, hogy megkapjuk.”
Így fogalmazott Hanna Hopko volt ukrán parlamenti képviselő Ukrajna lehetséges uniós tagságáról a Budapest Forum szerda délutáni panelbeszélgetésén. Véleményével nem volt egyedül, és tény, hogy az Európai Tanács júniusi döntése valóban példa nélküli volt, melyet mindössze néhány hónappal Volodimir Zelenszkij hivatalos kérése után adtak meg.
Ugyanakkor azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az ukrán tagjelöltség egy fontos geopolitikai jelzés is volt Moszkva felé.
Hanna Hopko arra is emlékeztetett, hogy az ukrán lakosság 91%-a támogatja az uniós tagságot, 93% pedig meg van róla győződve, hogy megnyerik a háborút. „Ezzel pedig nemcsak Ukrajna függetlenségét védjük, hanem hozzájárulunk a globális biztonsághoz is” – mondta.
A politikus szerint az is a tagság mellett szól, hogy erősen integrálódtak az uniós belső piacba, és a társulás 63 százaléka már teljesült. Ráadásul a tagság mindkét oldalnak fontos lenne, hiszen az Európai Unió is új piacot szerezne, valamint a hatalmas ukrán termőföldekkel élelmiszerbiztonsága is javulna.
Az ukrán optimizmus ellenére sokan kétkednek abban, hogy az uniós csatlakozás valóban ilyen egyszerű lenne, különösen annak fényében, hogy Észak-Macedónia 2004, Montenegró 2008, Albánia és Szerbia pedig 2009 óta hivatalos tagjelölt. Erre figyelmeztetett Jan Philipp Albrecht, a Heinrich Böll Alapítvány társelnöke.
„Ahhoz, hogy gyorsabb lehessen a csatlakozás, az Európai Unión belül is új mechanizmusokat kell kialakítani, reformokra van szükség különösen a kül- és biztonságpolitika, valamint az energiafüggőség területén” – mondta.
Viola von Cramon-Taubadel, a Zöldek német európai parlamenti képviselője szintén elismerte, hogy „háború nélkül nem lett volna esélye Ukrajnának arra, hogy valaha is megkapja a tagjelölti státuszt”. A csatlakozásnak azonban érdemi alapon kell megtörténnie, ha teljesültek az elvárások – tette hozzá. Ha elhúzódik, ugyanazt kockáztatják, mint ami a Nyugat-Balkánon történt: minél több idő telik el, annál jobban csökken a lakosság körében az EU támogatottsága. Azt mondta,
a nyugat-balkáni országokban lényeges előrehaladást láttunk, mégsem nyílt meg előttük az ajtó.”
Ukrajna esetében tehát gyorsabban kell lépni, de az EP-képviselő úgy látja, arra is oda kell figyelni, hogy a folyamatok átláthatóak legyenek, és az ukrán kormány is oda juttassa a tagjelöltséggel járó uniós forrásokat, ahol valóban szükség van rá. Viola von Cramon-Taubadel azonban optimista, hiszen az első lépések már megtörténtek, de most az a legfontosabb prioritás, hogy Ukrajna megnyerje a háborút.
Sokkal realisztikusabb képet festett le a panelen Rácz András, a Berlinben működő Német Külpolitikai Társaság (DGAP) külsős munkatársa, aki hangsúlyozta, hogy személyes véleményét tolmácsolja. Rácz szerint Vlagyimir Putyin orosz elnök döntése a 300 ezer tartalékos mobilizációjáról egyértelművé tette, hogy a háború még sokáig el fog tartani. Azt pedig, hogy egy ilyen háborús helyzetben az ukránok öt éven belül tudják teljesíteni a csatlakozáshoz szükséges koppenhágai kritériumokat, nem tartja valószínűnek.
„Ukrajna háborúban áll, ilyen helyzetben teljesen normális, hogy felfüggesztik az ellenzéki pártokat, a kritikus médiát. A háborús állapot masszívan rombolja a demokráciát, amit egyik pillanatról a másikra nem lehet visszaállítani, csakúgy, mint az ország gazdaságát és iparát. Ami tehát az öt éven belüli csatlakozást illeti, az nem reális perspektíva” – mondta az elemző.
Rácz ennek ellenére hozzátette, hogy ha valaki egy évvel ezelőtt azt mondja neki, hogy az Európai Unió hat szankciós csomagot fogad el Oroszország ellen, tagjelölti státuszt ad Ukrajnának, és uniós pénzből fegyvereket szállít a konfliktusba, nem hitte volna el. Az uniós politika tehát egyértelműen változik, de ettől még a taggá válás egy intézményesített jogi folyamat, „nincs rövid verziója”. Mint mondta,
még az olyan országok számára is nagyon hosszú, rögös az út, melyeket nem szakított ketté az orosz agresszió.”
Rácz szerint az első feladat most az, hogy segíteni kell Ukrajnának megnyerni a háborút, és ehhez fenn kell tartani az Európai Unión belül is a lakosság támogatását. Öt év múlva azonban még a legpozitívabb forgatókönyvek esetén is a helyreállítás lesz a fontos, nem pedig a tagság.
Az elemző – Romano Prodi, az Európai Bizottság volt elnökére is utalva – úgy látja, Ukrajna számára akár lehetséges lenne egy olyan partnerségi kapcsolat is, melyhez nem kell teljes tagság, hasonlóan Norvégiához. Bármi is legyen azonban a végső cél, fenn kell tartani az európai támogatást és a közeledést.
Azt Viola von Cramon-Taubadel is megjegyezte, hogy hamis információkat sem szabad küldeni az ukránoknak. Vannak területek, ahol gyorsabban előre lehet haladni, de vannak olyan szempontok is – például az igazságügy és a korrupció területén – melyeknél oda kell figyelni, hogy hosszú távon sikerül-e rá megoldást találnia az ukrán vezetésnek.
A kétségekkel kapcsolatban Hanna Hopko azonban arra figyelmeztetett: amikor a tagjelölti státuszt kérték, teljes körű tagságot szerettek volna, és ehhez továbbra is ragaszkodni fognak.
„Azonos tagok akarunk lenni a családban, ami nem azt jelenti, hogy az egyik fiú jobb, a másik pedig kevésbé” – emelte ki az ukrán politikus.
A Budapest Forum beszélgetéseit ezen a linken élőben is követheti a hvg.hu-n.
(Címlapképünkön: Hegedűs Dániel moderátor, Hanna Hopko ukrán politikus és Rácz András katonai elemző.)
